Ugrás a fő tartalomra

MOST ÉPP EZ

Újabb Puccini operát rendez Göttinger Pál: nem a koronavírusra akarok reagálni! – mondta a közönségtalálkozón

A Szegedi Nemzeti Színház új évadának első opera bemutatóját október 22-én láthatja a közönség a nagyszínházban. Puccini Bohémélet című operáját Göttinger Pál állítja színpadra. A premier előtt, szerdán délután az alkotók közreműködésével zenés közönségtalálkozót rendeztek a Reök-palotában. Nem először állít színpadra Szegeden Puccini operát Göttinger Pál. Éppen két éve, 2019 októberében vitte színre az olasz szerző két egyfelvonásosát, A köpenyt és a Gianni Schicchit. Most ismét a huszadik század legnépszerűbb operaszerzőjének újabb darabját vette elő. A Bohémélet a rendező szerint is Giacomo Puccini életművének egyik csúcspontja, valódi drámai remekmű. A közönségtalálkozót vezető Dinyés Dániel zeneigazgató elsőként azt kérdezte Göttingertől, mennyiben különbözik a Bohémélet a korábbi két Puccini-rendezésétől. – A köpenyhez képes ez a darab sokkal ráérősebb, van idejük a szereplőknek alakulni, fejlődni. Így a Bohéméletet én elsősorban színészi darabnak tartom. Kiderült az is, Pucciniv

Díjátadás az Alapítvány a Magyar Színházakért Estjén

Tegnap első alkalommal rendezte meg exkluzív estjét, és első ízben ítélte oda a Magyar Színházakért Díjat az Alapítvány a Magyar Színházakért. Az eseménynek a Radnóti Színház adott otthont.

Az Alapítvány a Magyar Színházakért Estjén legendás színházi történeteket, pódiumbeszélgetéseket, improvizációs játékot is láthatott a közönség neves előadók – Mácsai Pál, Máté Gábor, Jordán Tamás, Fesztbaum Béla, Oberfrank Pál, Cseke Péter és a Radnóti Színház színészei – közreműködésével, az Est háziasszonya Kováts Adél, a Radnóti Miklós Színház színész-igazgatója, a műsorvezetője Göttinger Pál színész, a Nyíregyházi Móricz Színház főrendezője volt.

Az alapítvány vállalásairól és célkitűzéseiről Máté Gábor színész, rendező, a Katona József Színház igazgatója, az Alapítvány kuratóriumának elnöke tájékoztatta a közönséget. Mint elmondta, a 3 éve működő Alapítvány nyitott minden magyar kőszínház vagy független társulat számára, amelyek fókusza a prózai előadások létrehozásán van. Az Alapítvány alulról építkezik, és hagyja, hogy azok döntsenek, akik a színházban élnek. Az Alapítvány politikamentesen és az állami mecenatúrától függetlenül működik és dolgozik, az alapítók bíznak abban, hogy létezik Magyarországon az a réteg, léteznek azok az emberek, akik szeretik a kultúrát és szívesen áldoznak is azért, hogy egy ilyen kezdeményezés megvalósíthassa céljait. Az Alapítvány a Magyar Színházakért vállalása a magyar színházi kultúra és tradíció megőrzése, fejlesztése, és jelentős előadások megörökítése. Az első években arra törekedtek, hogy minél több kiemelkedő színvonalú színházi produkciót rögzítsenek HD minőségben és tévéjátékszerűen. Eddig hét előadást vettek fel – Budapesten és vidéken -, és további 3 produkció rögzítésének szervezése folyik. A szervezet további kiemelt célja, hogy támogassa a fiatal színészek és rendezők munkáját, törekszik arra, hogy részt vegyen a színházi hiányszakmák képzésének elindításában, és szeretné támogatni egyes produkciók, előadások létrejöttét a jövőben.

A kuratórium így indokolta a díjjal kapcsolatos döntését: „A színháztörténet számos olyan mester-tanítvány kapcsolatról őriz emlékeket, amelyben egy színész és egy rendező egymásra találásából csodálatos előadások születtek. Egyes alkotók úgy képesek hatni egymásra, hogy a darab kiválasztásától az utolsó előadás végéig jelen van az a fajta együttállás, amitől az a bizonyos csoda megszülethetett. Zsótér Sándor és Trokán Nóra évek óta tartó közös munkája a mai magyar színháztörténet egyik legerőteljesebb jelenségévé nőtte ki magát. A kecskeméti Katona József Színházban és a budapesti Nemzeti Színházban létrehozott előadásaik szakmai elismerések sorát eredményezték, és nézők ezreit vonzották be a színházakba. Az amerikai színművek (T.Williams, E.O’Neill), a Brecht-, és Ibsen-darabok mindegyike megismételhetetlen színháztörténeti pillanattá vált attól az inspiráló, harmonikus, egyazon irányba tartó alkotófolyamattól, melyet kettejük példás összmunkája hívott életre.”