Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Nyilvánosságra hozták az idei Vidor Fesztivál színházi programját

Klasszikus színházi vígjátékokat és komédiákat láthat a közönség az augusztus 27. és szeptember 4. közötti Vidor Fesztiválon Nyíregyházán. A koronavírus-járvány miatt tavaly elmaradt seregszemle idei szervezési munkálatai elég nagy bizonytalansággal indultak, de a nézők végül nem maradnak színházi versenyprogram nélkül - írta az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményében a szervező Móricz Zsigmond Színház. A szabolcsi teátrum idén is a fesztivál profiljába illő produkciókat várta az ajánló színházaktól és színházi társulatoktól, amelyek egy nagyszínpadi és egy kamara vígjátékkal, illetve egy zenés vígjátékkal nevezhettek a "vidámság és derű országos seregszemléjére". A színház nagyszínpadán látható lesz az Orlai Produkció a Hogy szeret a másik, a Játékszín a Nagyvárosi fények és a Vörösmarty Színház a Játék a kastélyban című előadásai. A Karinthy Színház társulata a Lököttekkel, a Budaörsi Latinovits Színház pedig a Figaro házasságával érkezik a nyírségi megyeszékhelyre, bemut

Stuber Andrea naplója a Cosí fan tuttéról

Egyébiránt a tegnapi estével is jelentős csúszásban voltam. Egész évadban szerettem volna járni a Kamrába a Cosí fan tutte operabeavató előadásának előkészületeire, havi rendszerességű próbáira, ám sajnos egyszer sem jött össze. De legalább a végét elcsíptem, amikorra már összeállt az egész. Dinyés Dániel az ötletgazda, a zenei vezető és a zenekar (zongorán), és mivel olvastam interjúját, ő külön vonzó elem. Göttinger Pál pedig a rendező, aki a jelenetek között kijött a színpadra és összefoglalta a tudnivalóinkat a következőkre, valamit praktikus feladatokat adott, hogy mire figyeljünk. Ráadásul feltűnt, hogy ez a mackós fiatalember, aki kicsit sem látszik színésznek, rutinos és magabiztos előadó(művész) is, ha kell. 

Nagyon nekem való ez az egész dolog. Nemcsak mert valóban beavat egy csomó mindenbe, amit nem tudok, hanem mert a szó minden értelmében közel is hozza az operát, az operaénekeseket. Ritkán látni ilyen kis távolságból a műfajt és képviselőit. Mind Kolonits Klárát, mind Szolnoki Apollóniát láttam már operaszínpadon, de nem biztos, hogy megismertem volna őket az életben. Így azonban mindjárt más, testközelből nézni, ahogy a fiatal lányokénál sokkal nagyobb életbölcsességgel játsszák-éneklik a csajok szólamát. Három sötétszemű és három világosszemű szereplő állt a színen. Kálid Artúr korrekten, ám egészen máshogy énekel, mint Varga Donát vagy Cseh Antal, de nem adnám őt egyetlen klasszis operistáért sem, mert az ő színészete, kis komikus pillanatai, vagy Pálmai Anna pofavágásai – az a hab a tortán.