Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások.
A forrásokat az egyes bejegyzések
végén lehet megtalálni.


A Kurázsi mamát nem kell direktbe aktualizálni, a helyzet anélkül is kísérteties

Fullajtár Andrea, a Katona József Színház színésznője Kurázsi mama szerepébe bújik januárban, de közben Gergye Krisztiánnal dolgozik mindenfelé. Óriási lendületet kap attól, hogy dolgozik anyaszínházán kívül is, mégse tudná soha otthagyni a Katonát. A tanításban azt szereti, hogy amint megfogalmaz valamit a szakmáról, azzal ugyanezt magában is tisztázza. Interjú.

Gőzerővel próbáljátok Zsámbéki Gáborral a Kurázsi mama és gyermekeit, amiben címszerepet játszol. Nem vagy fiatal még Kurázsi mamához?

Attól függ, mit gondolnak az emberek arról, hogy hány éves Kurázsi. Itt, ebben az előadásban nem ez lesz a fontos - olyannyira, hogy ha reálisan nézzük, akkor a legnagyobb fiamat kilenc évesen kellett volna megszülnöm. Itt arról van szó, hogy egy társulat, történetesen a Katona társulata előadja a Kurázsit – de ez rögtön az elején ki fog derülni. 

Merre tervezitek elvinni az előadást?

Ami egy hónappal a bemutató előtt látszik – és amit a rendező, Zsámbéki Gábor szeretne bemutatni – az leginkább az, hogy mi történik a valóságban ahhoz képest, ahogy a politika eltervezi az emberek életét. Hogyan csapódik le mindez a kisemberek mindennapjainak a szintjén, hogyan próbálják meg túlélni azt, hogy mindig mást talál ki a politika. 

Azaz rá lesz húzva a mai, hazai politikai helyzetre?

Direktbe nem kell aktualizáljuk, mert már önmagában a helyzet is kísérteties, nem kell még tovább sulykolni a nézőkbe. 

Mostanában fellazulni látszik a kőszínházi lét, hiszen például te igyekszel játszani másfelé is. Elég régóta vagy a Katona társulatának tagja, rá lehet unni a burokra, amit ad?

Az unalmasság lehet az egyik hozadéka, a másik viszont az, hogy míg én őket nézem tizennyolc éve, ők meg engem néznek ugyanennyi ideje. Ezt csak úgy lehet felfrissíteni, ha az ember dolgozik másokkal is, ott új lendületet kap a munkában, ami viszi előre. Azért ahhoz én túlságosan szeretem a Katonát, hogy elmenjek innen, mert szerintem a szívem szakadna bele, viszont arra nagyon nagy szükségem van, hogy új emberekkel dolgozzak. Iszonyú fontos volt az például, hogy Gergye Krisztiánnal most több produkciót is csináltunk. És akkor még ott van a Jurányi, mint közösség - egy egészen más közeg. Más oda kijárni, naponta ott próbálni, előadásokat nézni. Ezáltal más kollégákkal is találkozom, ami rengeteg új tapasztalás. És bizony találkozom ott a saját társulatomból is emberekkel, szóval nemcsak az van, hogy én pörgök ott, hanem nagyon sokan részt veszünk abban, ami ott zajlik. Azok az emberek, akik ott dolgoznak, nagyon akarnak színházat csinálni, és ez fontos nekem is. Ahogy a színművészetis osztályom is fontos, és ez mind-mind plusz élményanyag. Bennem még rengeteg kilövetlen ágyú van, és elképzelhető, hogy nem az anyaszínházamnak fogok eszébe jutni, hanem egy olyan rendezőnek, akivel a Katonán kívül dolgozom. 

A Magánéletet - ami egy Noel Coward drámából interpretált, párkapcsolati kérdéseket feszegető előadás Alexis Lathammal és Gergye Krisztiánnal - tényleg tíz nap alatt raktátok össze?

Képzeld el! Az volt, hogy csak annyi pénzt kaptunk rá, hogy egy munkabemutatót csináljunk, ami ilyenkor lehet akár csak tíz oldal is. De Alexisszel nagyon régen a fejünkben volt már, hogy meg kéne csinálni ezt a színdarabot. Az alapötlet az volt, hogy van egy kétnyelvű pár, akik nagyon hosszú ideje vannak együtt, nem bírják, szétmennek, beújítanak maguknak egy fiatal szeretőt, belemenekülnek az ellenkezőjébe, de ahogy újra találkoznak rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni. Az egész egy nagy se veled, se nélküled meccs. Éppen azon gondolkoztunk, hogyan kellene ezt megcsinálni, amikor jött egy ötletem, hogy mi lenne, ha egy párterápia keretében zajlana az egész előadás. Erre ráharapott Krisztián, és valahogy innen indult el - nagyon lendületes munka volt. 

Mitől működik ez az előadás?

Talán attól, hogy jó benne az improvizáció és a kötött szöveg elegye, és attól is, hogy hol, mikor játszunk a Krisztiánnal – azaz a párterapeutával – és mikor egymással. Őrült pingpong az egész, és ezzel a nézőt is folyamatosan pörgetjük, semmire nincs benne idő.

A színpadon történő önálló gondolkodásra már titeket is tanítottak az egyetemen, most mégis azt olvastam, hogy az osztályodat arra akarod megtanítani, hogy akár teljes előadásokat is le kell menedzseljenek...

Ezt nem lehet megtanítani. Inkább arról van szó, hogy amikor beszélgetünk a jövőjükről, vagy amikor valami konkrét témán, például Moliére-n dolgoznak, akkor elővesszük, hogy érdemes ám a dramaturgián is gondolkozni, nemcsak azon, hogy mi a jó mondat. Ki kell élesíteniük az érzékeiket arra, hogy mi illik egy karakterhez, egy történethez vagy, hogy milyen történetet milyen stílusban kell elmesélni. Hogy amikor kikerülnek innen, és esetleg nincs munkájuk, akkor legyen bátorságuk pályázni, legyen bátorságuk nekiállni egy írott szövegnek, átdolgozni azt, vagy megkeresni maguk közül valakit, hogy rendezzen nekik. Hogy ne féljenek attól, hogy hirtelen nekik profiként valamit elő kell állítaniuk, hanem legyen bátorságuk és tapasztalatuk hozzáállni a dolgokhoz. Most például teljesen egyedül pályáztak, minden segítség nélkül Berlinbe öt napra, hogy megnézzék az ottani előadásokat. Mert erre is van alap, ahol lehet pályázni, ők ezt megírták, megnyerték, leszervezték a kisbuszt meg a szállást, és most elmentek Németországba színházba. Ilyesmi nekünk nem volt.

Azért jó, hogy erre is nevelitek őket, mert pont most beszélgettem Göttinger Pállal, aki szörnyű jövőt jósol a kőszínházaknak. Például pont azt, hogy nem lesz, aki igazgassa őket. 

Hát, azért ettől még nem tanulják meg, hogyan kell a jövőben egy kőszínházat igazgatni! És tegyük ehhez hozzá, hogy nálunk megfordultak iszonyatosan tehetséges, fiatal rendezők, Bodó Viktor vagy Schilling Árpád például, akiknek felajánlotta Zsámbéki Gábor igazgató, hogy maradjanak és vegyék majd át tőle a színházat. És mind a két - amúgy társulatvezetésre tökéletesen alkalmas rendező - azt mondta, hogy őket ez egyáltalán nem érdekli. Tehát itt inkább ez van – amellett, hogy Palinak abban igaza van, hogy konkrét színházvezetői képzés sincsen –, de nem is ez az érdekes, hanem az, hogy nem is érdekli a fiatalokat. Valahol érthető, hiszen ez egy gyár: műszakostól, mindenestül olyan száz ember dolgozik a Katonában, ami pedig még egy kis színház! Ez egy költségvetési intézmény, aminek az igazgatójának lenni azért nem olyan, mint egy kis társulatot vezetni, ahol ott vannak a szabadúszó színészeid, akiknek semmit nem kell biztosítanod: ha van pénz játszotok, ha nincs nem. Ez egy egészen más felelősségvállalás az emberekkel kapcsolatban. De én ezzel nem azt mondnom, hogy rosszul döntöttek - ha ennyire nem akarták, valószínűleg szörnyen is csinálták volna -, csak ez nekem akkor megdöbbentő volt, hogy hogy lehet egy ilyet visszautasítani. Persze most már lehet látni, hogy az az életforma, amit csinálnak (külföld - Magyarország - külföld) ilyesmit nem is engedne meg, és bár az aktuális kormányzat meg is tett mindent, hogy ne tudjanak létezni itthon, de emellett ők azért szörnyen kíváncsiak és nyitottak, vonzzák őket a másfajta színházi kultúrák. Egyszerűen csak nem volt nekik kihívás a rendezői karrierben, hogy beüljenek a Katona igazgatói székébe. 

Oké, de akkor mi lesz az épületekkel? 

Hát, amennyi állandó társulat itt lesz 40-50 év múlva, arra biztos lesz igazgató. Az épületek pedig a világon mindenhol átalakultak befogadó színházzá. Nincsen állandó társulat, hanem aktuális produkciók vándorolnak majd. Nem mondom, hogy minden színházból ez lesz, és nem is szeretném, de amúgy van rá példa, nem egy.

Mit jelent neked a tanítás?

Nagyon élvezem benne, hogy attól, ahogy megfogalmazok valamit a szakmáról nekik, azzal én is tisztázok valamit magamban. Tehát a dolog kétfelé működik. Ez nem úgy tanítás, hiszen tulajdonképpen ezt a szakmát csak gyakorlatban lehet megtanulni. A közös gyakorlásokkal, a próbákon érlelődnek a jelenetek. Az is fontos, hogy ők nagyon fiatalok, frissen és egész másképpen viszonyulnak bizonyos dolgokhoz, mint én, ami rögtön megkérdőjelezi a saját tapasztalataimat. Ilyenkor nekem mindig leesik, hogy normális, hogy ők máshonnan tapasztalják a világot, másképp reagálnak a dolgokra, és máshol van az ingerküszöbük, mint nekünk. Gyorsan felelnek paralel dolgokra, és néha úgy érzem, hogy nekem kell eggyel nagyobb fordulatszámra kapcsolni ahhoz, hogy egyáltalán értsem, amit mondanak. Nagyon érdekes dolog! Azt azért nem mondom, hogy mostantól folyamatosan tanítanék, mert iszonyú fárasztó. Sokat kell adni magadból, nagyon sok időt és energiát vesz el az embertől, hiszen nagyon fontos, hogy értelme is legyen egy órának. És persze nagyon nagy felelősség is – de közben meg nagyon szép része a szakmának.


TÁMOGATÁS, SZOLIDARITÁS

Köszönjük, ha a karantén-időkben megcsappant színházasdinkat akár csak havi jelképes, 1-2 eurós felajánlással támogatod. A befolyt összegek segítenek abban, hogy színészek, rendezők, fesztiválszervezők maradhassunk. A támogatói feliratkozáshoz kattints ide!

TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fekete-fehér fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna manőver margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál móra kiadó most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália patreon pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed