az a drága csemegepultos
szeretem a monodrámákat. nagyon tisztelem azokat a színészeket, akik monodrámával jönnek a thealterre. és egy vagy két órán keresztül visznek, valahova visznek, és én csak nézem és hallgatom, és megyek velük, és megyek velük a történetbe bele, és egyre jobban, és már azt hiszem, hogy ők én vagyok, és én vagyok ott a színpadon.
volt ezen a thealteren az elmúlt években jó pár nagy flessem, monodrámailag. pogány judit: pedig én jó anya voltam , melkvi bea emberi hangja, harsányi attila rudolf hess-e.
és biztosan volt még jó néhány jó, de ezek most nem jutnak eszembe.
gerlóczy márton könyvét nem olvastam. ötvös andrást még soha nem láttam színpadon. a párosítás azonban nagyon tetszett.
végig vinni egy ilyen hosszú előadást - hát nem tudom. óriási koncentrációt igényel, meg biztos szövegtudást. minde ez a kettő meg volt a darabban. meg a humor, meg hogy ötvös andrás pantomimeseket megszégyenítő módon játszott, jól használta a tárgyakat és jól kihasználta a tárgyak adottságait (ez nem az én mondatom, csak ide írtam), és nagyon klasszul megépítették a csemegepultot, ami variálható színpadi játékteret nyújtott.
na, abbahagyom a kritikusnak látszó dumát.
az előadás azért tetszett, mert nagyon jó aszöveg, és ötvös andrás nagyon jó színész. mert szinte ott voltam én is a csarnokban, láttam a láthatatlan figurákat, a vásárlókat, mert át tudtam élni a csemegepultos megalázottságát, vagy amikor egy-két jól irányzott verbális rúgással padlóra vitt egy-két hülyét.
és megértettem az érzékenységét is, amivel a bolond öreg szomszéd nénit szemlélte, amikor a gyűlölet átfordul szeretetbe, és megkedveli az öregasszonyt, aki valahogy minden ellenére próbál élni a maga kis pletykás, bosszúszomjas, gonosz, mégis esendő világában - egész en addig, amíg hagyják.
elképesztő száz percet ilyen fokozatban lenyomni. és amit még nagyon, ngyon szeretek: ötvös andrásnak is száz arcát láttam - volt részeg, hídról leugró őrült, kedves csemegepultos, bunkó csemegepultos, láttam a csajozós arcát, a kefélőset, az együttérzőt, a gondoskodót.
a vastaps megérdemelt volt -a könyvet meg el fogom olvasni.
remélem, ötvös andrást látjuk még majd a thealteren.
nyemcsok éva eső
volt ezen a thealteren az elmúlt években jó pár nagy flessem, monodrámailag. pogány judit: pedig én jó anya voltam , melkvi bea emberi hangja, harsányi attila rudolf hess-e.
és biztosan volt még jó néhány jó, de ezek most nem jutnak eszembe.
gerlóczy márton könyvét nem olvastam. ötvös andrást még soha nem láttam színpadon. a párosítás azonban nagyon tetszett.
végig vinni egy ilyen hosszú előadást - hát nem tudom. óriási koncentrációt igényel, meg biztos szövegtudást. minde ez a kettő meg volt a darabban. meg a humor, meg hogy ötvös andrás pantomimeseket megszégyenítő módon játszott, jól használta a tárgyakat és jól kihasználta a tárgyak adottságait (ez nem az én mondatom, csak ide írtam), és nagyon klasszul megépítették a csemegepultot, ami variálható színpadi játékteret nyújtott.
na, abbahagyom a kritikusnak látszó dumát.
az előadás azért tetszett, mert nagyon jó aszöveg, és ötvös andrás nagyon jó színész. mert szinte ott voltam én is a csarnokban, láttam a láthatatlan figurákat, a vásárlókat, mert át tudtam élni a csemegepultos megalázottságát, vagy amikor egy-két jól irányzott verbális rúgással padlóra vitt egy-két hülyét.
és megértettem az érzékenységét is, amivel a bolond öreg szomszéd nénit szemlélte, amikor a gyűlölet átfordul szeretetbe, és megkedveli az öregasszonyt, aki valahogy minden ellenére próbál élni a maga kis pletykás, bosszúszomjas, gonosz, mégis esendő világában - egész en addig, amíg hagyják.
elképesztő száz percet ilyen fokozatban lenyomni. és amit még nagyon, ngyon szeretek: ötvös andrásnak is száz arcát láttam - volt részeg, hídról leugró őrült, kedves csemegepultos, bunkó csemegepultos, láttam a csajozós arcát, a kefélőset, az együttérzőt, a gondoskodót.
a vastaps megérdemelt volt -a könyvet meg el fogom olvasni.
remélem, ötvös andrást látjuk még majd a thealteren.
nyemcsok éva eső
forrás: http://thealter.hu/