Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Ördögkatlanos karszalag felerősítése csak védettségi igazolvánnyal!

A KARSZALAGOT CSAK A VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNY ÉS A HOZZÁ TARTOZÓ SZEMÉLYAZONOSSÁG ELLENŐRZÉSE UTÁN TEHETJÜK FEL - SZEMÉLYESEN AZ ILLETŐ CSUKLÓJÁRA. (AZAZ KARSZALAG TŐLÜNK MÁSHOGY NEM KERÜLHET KI, CSAK CSUKLÓRA LEVEHETETLENÜL RÁERŐSÍTVE. PÁROS BÉRLET ESETÉN IS MINDKÉT EMBERNEK OTT KELL LENNI AZ ÁTVÉTELKOR.) EBBEN NINCS MOZGÁSTERÜNK, NEM MÉRLEGELHETÜNK. A KARSZALAG SÉRTETLENSÉGE IGAZOLJA MAJD A FESZTIVÁL IDEJE ALATT, HOGY AZ ADOTT LÁTOGATÓ ESETÉBEN EZ AZ AZONOSÍTÁS ÉS VÉDETTSÉG-ELLENŐRZÉS MEGTÖRTÉNT. KÖSZÖNJÜK, HOGY EBBEN (A MINDANNYIUNKNAK MACERÁS) ÜGYBEN MEGÉRTŐEN EGYÜTTMŰKÖDTÖK MUNKATÁRSAINKKAL - ESSÜNK TÚL EZEN, ÉS AZTÁN JÖHESSEN VÉGRE A FESZTIVÁL! Forrás: www.ordogkatlan.hu

A szving sapkája

Kórusmuzsika - A józsefvárosi Palotanegyed titkos szegleteiben szólt szombat este az ének
Szombat este, mindjárt hét óra. A józsefvárosi Mikszáth téren gyanúsan nagy a csend. Az egykori Tilos az Á, jelenleg Zappa Café teraszán üldögélők beszélgetése halk zümmögés csupán, a tér közepén álló szökőkútnak néhány gördeszkás támaszkodik.

Az égen fehér és szürke felhők gyalogolnak bele a májusi kékségbe, lábnyomaik mentén feltámad a szél, az idő hűvösre fordul. A Zappa vendégei nyakukba csavarják a sálakat, fázósan szorongatják poharaikat. A deszkások homlokukba húzzák kapucnijukat, és kortyolnak egy utolsót az olcsó üveg vörösborból. Ekkor különös csoport tűnik fel a Kálvin tér irányából. Férfiak, nők, felnőttek, gyerekek. Sőt néhány csecsemő is akad köztük. Félkör alakba rendeződnek, egyikőjük egy hangvillát emel fenyegetően a magasba. Aztán énekelni kezdenek. Néhányan kíváncsian közelebb merészkednek, a deszkások döbbenten figyelnek. Aztán egy idősebb úr lép hozzájuk, elvigyorodik, és megszólal:

– Nyugi, srácok. Ez csak a Kórusok Éjszakája. Az esemény a Halastó Kulturális Egyesület szervezésében jött létre, a budapesti Palotanegyed közterein váratlanul feltűnő flashmobok mellett öt kiválasztott helyszínen léptek fel a különböző stílusokból érkező énekkarok. A Rajk László Szakkollégium udvarán például a HEKK kamarakórus. A vad koleszos bulikhoz szokott helyen furcsán hatott a kórus látványa, de csak addig, amíg fel nem hangzottak Sztojanov Georgi művei. A bolgár zeneszerző hangulatképei nagyon éltek a meglepően jó akusztikájú udvarban. Az utolsó etűdnél a Rajk fáin tanyázó madarak sem bírtak magukkal, és minden erejüket beleadva próbálták túlcsicseregni az énekeseket. Sztojanov zenéje ezt is kibírta, a hallgató pedig néhány percig Ingmar Bergman Hetedik pecsétjének utolsó jelenetében, a félelmetes és gyönyörű danse macabre közepén érezhette magát.

A szervezők komoly sikere, hogy sikerült megnyitniuk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményének kertjét. Az Ötpacsirta utca sarkán található klasszicista udvart az erre járó egyetemisták ezrei bámulják vágyakozva az örökké zárt rácsokon keresztül, most azonban végre beléphettek a titkos belvárosi oázis kapuján. A kőpadokon és a pázsiton elhelyezkedő közönségnek Szalóki Ági elmondta, alkalmi kórusát előző nap verbuválta a Facebookon.

A néhány fős, kissé megszeppent alkalmi kart azzal biztatta, hogy egy zenei kísérlet részeként nincs esélyük hibázni, a nézőket pedig arra kérte, szálljanak be ők is az előadásba. Majd előkapott egy József Attila-kötetet, kinyitotta a keltezetlen töredékeknél, és elkezdte beénekeltetni a kart. Néhány perc után a nézők felé fordult, és a vers első két sorát egy egyszerű dallamra ültetve vezényelni kezdett. A Múzeum körút felől érkezők így hallhatták, amint a tömeg egyre felszabadultabban ezt dalolja: „Ének, hajolj ki ajkamon / s te bánat, ne érj el, csak holnap. Mélyebbre kell még hajlanom, / hogy semmit nem tudón dúdoljak.”

A közös éneklés után szétszéledők ezt követően látták, amint a Lőrinc pap tér egyik erkélyén megjelenik négy hölgy, és belefog néhány kantátába. Az erkéllyel szembeni templomkertben közben már javában hangolt a Just 4 a moment formáció. A három portugál és egy ír tagból álló kvartett egy Norman Luboff-, Verdi és Brahms-alkotás után egy portugál zeneszerző, Antonio Laertes dalát adta elő, melybe a szerző belecsempészte a portugál népzenét, a fado-t átható örök portugál szomorúságot, melyet Lisszabontól Coimbráig a saudade néven emlegetnek. A záródarab Veljo Turmis dallamos című Tuus konnumaa kohalja volt. Portugál akcentussal énekelt finn dal a nyolcadik kerületi repkénnyel befuttatott fal tövében, melyről egy baszk zászló lóg alá – ezt talán még Robert Schuman se gondolta volna, amikor 1949-ben először beszélt az európai értékközösség fontosságáról.

A Kórusok Éjszakájának legnagyobb meglepetése a Jazzation volt: az Építészkamara udvarán látott produkció bátran nevezhető világszínvonalúnak. A 2005-ben alakult együttes számos dzsesszversenyen nyert már díjat, professzionális énektudásuk mellett előadásukat remek humorral szövik át. Homor Máté, a kvintett legmagasabb tagja például az Ain’t got that swing előtt elmagyarázta a közönségnek, hogy a szving ritmusa nem más, mint a sí-sapka szavak folyamatos ismételgetése. A Macskafogó betétdalának saját verziója, a scattelésekkel tarkított Beautiful Love és a dzsesszklasszikus Sway mellett Csernus Szilvi, Várallyai Katus, Kanizsai Gina és Fábián Attila zárásként egy moldvai népdalt énekelt el, némileg előkészítve ezzel a terepet a Csíkszerda tagjainak, akik a Pázmány jogi karának udvarán mutatták be Tóth Péter Krisztus életét feldolgozó kórusművét.

A közönség soraiban sétáló énekesek által előadott darab után a közönség és a fellépők együtt indultak vissza a Mikszáth térre. Fél tizenegykor áthúzott egy repülő az égen,majd az öszszes kórista és néző együtt elénekelte a Csillagoknak teremtője című népdalt, melyben a lírai én arra kéri a címben megnevezettet, hogy vigyázzon minden emberekre, árvákra és özvegyekre, úton járó legényekre.

Így legyen.

forrás: http://nol.hu/