Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Szerdán kezdődik az Irodalom Éjszakája

Összesen 24 ország 25 írójának szövegeit olvassák fel június 23. és 25. között esténként Budapest különböző helyszínein, az Irodalom Éjszakája rendezvényen. Az idei téma a VÉSZKIJÁRAT. Az irodalmi happening formabontó stílusban hozza közelebb a világirodalmat. A budapesti nyilvános felolvasások sorozata évről évre új helyszínre vándorol, hogy az irodalmi élményen túl a város kulturális sajátosságaira is felhívja a közönség figyelmét. Az idei három napos eseménynek Belső-Erzsébetváros ad otthont. „Ami a világjárványt illeti, úgy tűnik, már látszik a villogó neonfelirat, megtaláltuk a vészkijáratot. De az életünkből egyetlen vakcina sem menekít ki, és akkor sem szabadulunk, ha nem veszünk tudomást a vészről. Valami ilyesmi volt számomra a tanulság az idei Irodalom Éjszakája szövegeit olvasva, amelyek többnyire nem friss szövegek, nem a ránk szakadt válság szülte őket” – összegez Nagy Gabriella író, szerkesztő, az Irodalom Éjszakája kurátora. A szemelvényeket az Orlai Produkció, a Gólem S

Árnyjáték dalbetétekkel

KARÁDY VETKŐZIK

Csortos, Kabos, Karády és Jávor Pál is színpadra lép nemsokára a Mozgófénykép című előadásban, továbbá a díszletfalon áttörve vitéz nagybányai Horthy Miklós és nyomában a történelem.

A vezér titkára titokban szerelmes főnöke lányába, inkognitóban maga is gazdag fiú, akinek a papája bonyolult szerelmi ügyekbe keveredett hajdan egy színésznővel, akivel a főnök úrnak is volt dolga. A két világháború közötti filmek és slágerek tűnnek föl, Szervét Tibor, Petrik Andrea, Kováts Adél és a többiek pedig nemcsak a szerepeket, de a típusokat is játsszák majd: Szervét Törzs Jenőt, a vezért, Kováts Adél Karádyt, a femme fatalet, Gazsó György pedig Kabos Gyulát, aki nemcsak eljátszotta, de megteremtette a maga típusát.

Koridézés tehát a darab és szellemjárás a bugyuta-tipikus, bár sokszorosan megcsavart típustörténet álarcában: a bárgyú szerelmi bonyodalmak mögött fel-feltűnik a korszak, valamint a következő és megelőző korszakok „valódi” történelme, amelyekben mind közös a vonzódás a professzionális giccshez (gondoljunk csak a Csárdáskirálynő karrierjére): ebben mindig verhetetlenek voltunk, és nincs ez másként az előadás díszletéül szolgáló, aktuális operett korszakban sem. A zárójelenet szürreális látomásában 1944. március 18-án az átszakadó díszletfalon keresztül beléptet fehér lován Horthy kormányzó – Bálint András – deus ex machinaként, hogy minden szerelmi és egyéb bonyodalmat megoldjon, a happy end ezúttal mégis elmarad. Horthy, Csaba királyfi, Kádár elvtárs, Hajmási Péter és Hajmási Pál nem old meg helyettünk semmit, ezúttal a mesében sem.

A dalbetétek (Dinnyás Dániel és Hajós András munkái) finoman másolják és szelíden kifigurázzák eredetijeiket, akárcsak a híres filmjelenetek darabbeli árnyai (például a „vetkőzés” a Halálos tavasz képkockáiról). Groteszkül, derűsen reménytelen tabló tárul majd elénk a Radnóti színpadáról a Mozgófénykép bemutatóján. Torokszorítóan kedélyes Göttinger Pál rendezése.

forrás: http://nol.hu/