Fehér Elefánt a Hetedik mennyországról

Süppedt klub-hangulat helyett frissen fehér falak, a szabadba táguló ablakok, kétszeresére bővült tér fogad a megújult MU Színházban. Az utcára, a kerti traktusra egyaránt kilátunk, a kortárs színházra nyitó kitekintés a KV Társulat felolvasószínházban is fényesen sikerült. Caryl Churchill Kék bögré-je, már a hasonló tavalyi produkcióban a Szívünk csücske lett, a mostani darab még tovább növelte jóhírét. Bizony, száz évvel ezelőtt is voltak problémák a társadalmi és a nemi identitás terén, a teljes abszurditásba fokozódó cselekmény váratlan fordulatokkal, lépésről lépésre, egytől egyig feltárja az angolszász jólneveltség mélyén lappangó szexuális szakadékokat. Csípős a humor, pompásak a karakterek, meglepett ámulatból zuhanunk tátott szájú bámulatba. Száger Zsuzsanna szerény nevelőnője lelkében vad vágyak tombolnak, az asszimilált fekete inas, Pavletits Béla urainak szélsőséges parancsait is szemrebbenés nélkül teljesíti, végül mégsem tagadhatja meg másodrendű ösztöneit. Karizmatikus egyéniségét nyársatnyelt eréllyel érvényesíti Földi Ádám a ház urának szerepében, Szoták Andrea dekadens bájjal viszonozza nagyúri terjedelmeit. Göttinger Pál rendező, az olvasópróbai szinten messze túlmutató kidolgozottságot valósít meg, narrátori jelenléte mellett pedig, zongora-, vízi orgona- és énekszólammal is erősíti a játékot. A második rész merész időugrása izgalmas szerepcserékkel jár, Urbanovits Krisztina viperanyelvű anyósból, fantasztikus váltással lényegül át leszbikus dominává, míg Bodor Erzsébet, aki a az inkább babákkal játszó kamaszfiú, metszően éles, sforzato kitörésében is remekelt, az autoerotika időskori felfedezésének himnikus monológjában remekel. A produkció legmarkánsabb, így, ahogy van abszolút színpadképes két/!/ alakítását Ollé Erik-től kapjuk, először selypegő cukorbaba, majd homoszociális férfiként válik "leszbikus"-sá. A darabválasztás teltalálat, Göttinger Pál rendezése a maximumot tetézte, igazán érdemes lenne egy valós színpadi bemutatót megkísérelni!