László Ferenc az Operabeavatóról a Magyar Narancsban



Dinyés Dánielék


Dinyés Dánielék új helyszínre költöztek, de amúgy semmi sem változott: operai beavatójuk úgy tökéletes, ahogy van. Ebben az évadban a Figaro házassága lesz sorozatuk témája, s az első alkalommal e vígopera első három jelenetét tették tüzetes, meggyőző és mindeközben fölöttébb szórakoztató elemzés tárgyává. Dinyés, aki sokoldalúbb tehetség annál, semhogy valódi rangján beilleszthető legyen a magyar zenei és zenés színházi üzemmenet skatulyáiba – született előadó: jószerint észrevétlenül veszi az ismeretterjesztés legnehezebb akadályait. Vagyis úgy képes töretlenül mulatságos és megvesztegetően könnyed lenni, hogy közben minden, amit elmond, pontos, informatív és lényegre törő marad. Mert ha netán elsőre tét nélküli vállalkozásnak is tűnne, hogy Mozart „élettudományi doktor” zsenialitása bizonyítást nyerjen, hát Dinyés már az első ütemek után az operadramaturgia talán nem is sejtett mélységeit tárja a közönség elé. Ebben a játéknak is beillő munkában méltó partnere Göttinger Pál, aki hasonlóan jó svádájú szövegláda, s aki az operarendezés praktikus tevékenységének üdítően önironikus bemutatására vállalkozik, szóban és tettleg egyaránt. „Soha senki sem akar szándékosan rossz előadást csinálni – leszámítva a németeket” – halljuk tőle a mély élet- és színházismeretről tanúskodó bonmot-t, s ez hűen jelzi egyszersmind Göttinger és Dinyés beavatói meggyőződését is, mely szerint Mozart és Da Ponte világos és követendő irányt mutatott a mindenkori színre állítók számára. Ami persze éppenséggel nem zárja ki a játéklehetőségek változatosságát, ahogyan azt Göttinger rögtön meg is mutatta nekünk, első alkalommal a Susanna–Figaro-páros, vagyis Bordás Barbara és a különösen elemében lévő Cseh Antal részvételével. A sorozat november 27-én folytatódik: a hétpróbás operabubusoknak és a műfajjal éppen csak most ismerkedőknek is ott a helyük!

Hatszín Teátrum, október 21.

*****

Megosztás: