The Irish Coffee az Ördögkatlanon

A tárgymutatóban: , ,
Göttinger Pali "eredeti" ír zenekara, a magyarországi amatőr ír zene egykor meghatározó, kerek évtizedig működő, azóta néha-néha összeálló formációja. Történetmesélés, rengeteg nevetés és valamelyest ír zene. Nagyon gyors furulyázás és egy hegedülő pap konkrétan! 

A THE IRISH COFFEE egy budapesti, tradícionális ír történetmesélő és táczenét játszó zenekar volt 1999 és 2008 között. Fennállásának közel tíz éve alatt a magyarországi amatőr ír zene meghatározó alakulatává nőtte ki magát, kis klubkoncertektől a nagyszínpadokig hirdetve, hogy a közösségi/gimnáziumi zenekarok nem csak garázsrockot játszhatnak. Vállalásaik között nem szerepelt az autentikus megszólalás - a közös zenélés és történeteik újramesélésének öröme állt a munka középpontjában, amihez az ismertebbek mellett néhány ritkaságnak számító ír, skót, angol dal szolgált alapul. Sajátos, oldott és energikus hangvételük hamar népszerű lett, rendszeres budapesti játszóhelyeik teltházai mellett vidéki és külföldi meghívásokat is hozva, magánrendezvényekre, színházi előadásokra és fesztiválokra egyaránt. Koncertsorozatuk 2008-ra néhány száz fős állandó közösséget gyűjtött maga köré, akik a zenekar feloszlása után évente egyszer továbbra is összejárnak feleleveníteni a tengerészek, elhagyott szeretők, halott barátok, nevezetes ivászatok és késforgató öregasszonyok történeteit.
Aki ivott már ír kávét, az tudja, mi benne a jó. Rendes kávé az is, mint a többi, de azért van benne néhány csepp valami, ami miatt titkosan mégis jobb kedve lesz az embernek. Ugyanez pedig zenével is lehetséges.
A The Irish Coffee tagjai tíz évig játszottak együtt, feloszlásuk óta is eltelt majdnem még egyszer annyi. Zenéjükhöz az ír, skót, angol dallamok szolgálnak alapul, koncertjeik középpontjában a történetmesélés áll. Ezeknek a népeknek az asztalainál sokszázados és ma is élő hagyomány a történetek sokszori újramesélése - a mesélő ilyenkor estéről estére: magáról beszél. Ahogy a dalban is a saját fájdalmáról vagy öröméről énekel, szóljon bárakármiről, és ismerje a hallgatóságból akár mindenki, és mondjuk mindenki máshogy, és hallja mindegyikük századszorra. Hősei lehetnek tengerészek, katonák, vadorzók, kopók, elnyomottak, elnyomók, öntelt kisemberek, vén boszorkányok, utazók és otthagyottak, lányok, fiúk, szerelmesek és ősellenségek - ők pedig ismerősök itt, Európa másik felén is. Megkapó öniróniával, humorral, és az ezek mögül előbújó fájdalommal és mérhetetlen közvetlenséggel beszélnek és kérdeznek arról, ami mindannyiunkat szíven üt, főleg esténként, és főleg sör mellett. Hogy hogy is van ez a világ, a szerelemmel, a halállal, a ragaszkodással, meg a kiszolgáltatottsággal, meg a játékossággal, meg az effélékkel. Barátságos, végtelenül egyszerű zene ez.

Göttinger Pál - ének, gitár, furulyák
Hodász András - ének, hegedű, gitár, dobok
Mészáros Gergely - gitár, ének, szájharmonika
Mészáros Tamás - dobok, ének
és
Náray-Szabó Ágnes - ének, fuvola, furulya








Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások. Az itt megjelenő cikkek az internetről és más forrásokból összegyűlő anyagok. A forrást a bejegyzések végén lehet megtalálni.












Képek

Men of the Docks