Az intézmény léte volt a tét
Ha az összes folyamatban lévő munkajogi pert elveszítik, akkor sem omlik össze a teátrum költségvetése - mondja Őze Áron, a Magyar Színház igazgatója. A színház nehéz, fájdalmakkal teli időszakon van túl, de a direktor több új társulati taggal, új főrendezővel és gazdag szakmai programmal vág neki az új évadnak.
- A Magyar Színháznak 2011-ben még 130 milliós tartozása volt, mára ez 20 millióra csökkent. Milyen áron tudták ezt elérni?
- Egyrészt jelentősen csökkentettük a létszámot, több mint száz munkatársat kellett elküldenünk. Másrészt szinte a pincétől a padlásig mindent kisöpörtünk, vagyis összevontunk szervezeti egységeket, munkaköröket, átvizsgáltuk és módosítottuk lényegében az összes szerződésünket.
- Ön színházon belülről lett igazgató a társulat támogatásával. Mégis meg kellett válni sok kollégájától, nem bánta meg, hogy ezt vállalta?
- Nagyon nehéz időszakon mentem keresztül. Én ebben a színházban nőttem fel, szinte mindenkit jól ismertem. Amikor rákényszerültünk a létszámleépítésre, igyekeztem ezt a helyzeti előnyt kihasználni, vagyis szurkálódás és kivéreztetés nélkül szemtől szembe megmondani mindenkinek, mire számíthat. Próbáltam tehát a lehető legemberibb módon eljárni. De nem kívánom senkinek, hogy hasonló helyzetbe kerüljön és egy ilyen folyamatot kényszerből végigcsináljon. Azokba próbáltam kapaszkodni, akiknek az érdekében ezt meg kellett tennem.
- Azt hogyan tudta feldolgozni, hogy több korábbi kollégája egyáltalán nem titkolta, hogy csalódott önben?
- Ezt nem lehet e nélkül megúszni. Aki úgy gondolja, hogy lehet, az nem volt még ilyen helyzetben. Ahhoz, hogy egy válás normális módon történjen meg, két félre van szükség. Nekem nem volt más választásom, hiszen az intézmény léte volt a tét. Több olyan esetet tudnék mondani, amit nagyon sajnálok, hogy végül válással végződött.
- Sokan megdöbbentek azon, hogy például Béres Ilona is a létszámleépítés áldozata lett.
- Nagyon sajnálom, hogy Béres Ilona már nem tagja a társulatnak és azt is, hogy az elválást nagyon rosszul élte meg. Ez a történet személyesen az én kudarcom is.
- Moór Marianna éppen a Népszavának panaszolta el, hogy az örökös tagsággal járó illetmény megvonását sem kommunikálták megfelelően.
- Ehhez is kényszerből kellett hozzányúlnunk. Nem eget verő összegről van szó, hiszen személyenként havonta húszezer forintot kaptak korábban az örökös tagok. De sajnos ezt sem engedhettük meg magunknak. A fizetések viszont szinte csodával határos módon az elmúlt két évadban egy alkalommal sem csúsztak, ennek nagyon kemény ára volt, többek között az örökös tagsággal járó illetmény megszüntetése. A harcot nem adtuk fel, jó lenne, amennyiben lehetséges, a jövőben visszaállítani ezt a konstrukciót.
- Májusban egy közleményben cáfolta, hogy a színház gazdasági összeomlását eredményezné, ha az elvesztett munkajogi perek költségeit ki kellene fizetni. Miből fedeznék ezeket a kiadásokat?
- Ebben a témakörben sajnálatosan sok bulvár színvonalú híradás jelent meg. Gondolkodtam is azon, hogy hitelrontás címén pereket indítok.
- De úgy tudom, mégsem perelt?
- Nem, mert inkább a jövővel akartam foglalkozni, nem a múlttal. Ezekre a kiadásokra fel vagyunk készülve, még a legrosszabb eshetőségre is. Ha a folyamatban lévő munkajogi perekben a számunkra legkevésbé kedvező forgatókönyv valósulna meg, arra is fel vagyunk készülve. Nem fog összeomlani a színház költségvetése.
- Tavaly májusban meghirdették, hogy profilt váltanak, vagyis gyermek és ifjúsági színházzá válnak. Ez az ötlet, hogy jött?
- El kellett döntenünk, hogy a szakmának készítünk előadásokat vagy a közönségnek. Nem akartam bulvárirányba elvinni a színházat.
- Két minisztériumi színház is gyakorlatilag megszűnt, a Budapesti Kamaraszínház és a Játékszín, utóbbi később magánszínház lett. Nem akartak az ő sorsukra jutni és ez volt a menekülő út?
- Így is felfoghatjuk.
- Tavasszal az is felröppent, hogy összevonják önöket a Nemzeti Színházzal.
- Igen, de ma már erről nincs szó. Egyébként jegyárat sem emelünk és ősztől a
ruhatárat is ingyenessé tesszük. Nagy esélyünk van arra, hogy nyerjünk egy komoly összeget egy uniós energetikai pályázaton.
- Miért egy fiatal rendezőt, Göttinger Pált választott főrendezőnek?
- Korábban már rendezett nálunk egy Háy János darabot, már akkor "kinéztem" őt. Később egy magánszínházi produkcióban is együtt dolgoztam vele, sokat beszélgettünk és végül sikerült megnyernem őt, hogy vállalja el a főrendezői posztot.
- Most érkezik néhány új társulati tag - Lovas Rozi, Takács Géza, Szalay Kriszta és Szemenyei János zenei vezető -, de többen máshol folytatják azok közül, akikkel korábban nagy közös terveik voltak.
- Pál András a Radnóti Színházban, Györgyi Anna Miskolcon folytatja. Horváth Lajos Ottó a Nemzetihez szerződött, de nálunk is játszik majd vendégként egy főszerepet. A többiek maradtak, az újakkal együtt ez egy nagyon erős társulat. Tíz bemutatót tervezünk, nagyon izgalmas időszak elé nézünk.
- Ön színészként is feltűnik majd a saját színházában, ez szintén újdonság.
- Amikor igazgató lettem, színészként a saját színházamban azonnal felmondtam. Végül beláttam, a társulatnak és talán a marketing szempontoknak is jót tesz, ha vállalok ismét szerepet a Magyar Színházban. Felbukkanok majd a Rómeó és Júliában, az Almaszósz című, gyerekeknek szánt produkcióban és Bérczes László rendezésében Jon Fosse: Tél című kétszereplős darabjában. Egyébként vendégként több helyen is láthatnak színészként.
- Még másfél évad van hátra a mostani igazgató ciklusából. Pályázik újra?
- Igen, szeretnék pályázni. A biztonság megteremtése után jó lenne majd ennek a nagyon nehéz időszaknak a gyümölcseit is learatni.
Balogh Gyula / Népszava
forrás: http://www.nepszava.hu/