Stuber Andrea a Bivaly-szufléról

Lehet, hogy szabadságolnom kellene magamat és egy ideig nem járnom színházba – erre gondoltam tegnap a Bivaly-szuflé láttán a Szkénében. Hogy talán telítődtem kicsit. Hogy ha én nem is, de az ingerküszöböm felnőtt. (Mégsem szünetelek, egyrészt mert színházfüggő vagyok, másrészt ha akarnám sem hagyhatnám abba, mivel évad végéig még rengeteg előadást kell megnéznem.) Azért jutott eszembe, mert itt van ez a produkció, benne a négy nézőművészeti színész, akik jók is, meg bírom is őket – Katona László, Kovács Krisztián, Mucsi Zoltán, Scherer Péter –, de gyönyörűséget mégis az ötödikben leltem, Horváth Lajos Ottóban. Kifogástalan úrinőként jött be prémgalléros kosztümben, selyemharisnyában, kiskalapban, fülbevalóval, szakállasan, és olyan finom eleganciával, sorsgazdag asszonyisággal adta özvegy Tapaczkynét, hogy öröm volt nézni. A többiek, ebben a karakterükben, már megvoltak nekem a nézőtéren. Pláne Mucsika, aki az előadás-hossziglani részegséget bemutatta Göttinger Pál rendezésében már a Bárka Tengerenjében is. Persze nem gond nézőként is megújrázni, hiszen briliáns.

Megosztás: