A tökéletes fesztivál

Szombat este a Palotanegyed koncertteremmé változott! Az öt helyszínen zajló szervezett koncertek, valamint a számtalan helyszínen szervezett, de spontán utcai öröméneklések megmutatták, hogy milyen is egy jó hangulatú, bensőséges, mégis nagy tömeget megmozgató, öszinte és tökéletes "fesztivál".

Sokakkal egyetemben én sem túl gyakran látogatok kórus koncerteket. Ha mentegetőzni akarnék, talán a marketinget okolnám, vagy a felgyorsult életemet, azonban ha őszinte akarnék lenni, akkor inkább a lustaságomat, a berögzült reflexeimet és a beszűkült látásmódomat. A közvetlen környezetemben is van több kórus, illetve kórustag, azonban a kötődés ellenére az ő koncerjeiket sem látogatom túl gyakran, mivel sokszor eldugott helyeken van csak lehetőségük a fellépésre, ami a budapesti belváros, könnyűzenei koncerteket garmadájával szállító átlagos estéjén rendszeresen "valahogy" hátrébb sorolódik a preferenciáim sorában. A HEKK és a lelkes önkéntesek, valamint a fellépő és az utcára kilépő kórusok megmutatták, hogy sürgősen újra kell gondolnom a rutinjaimat, mivel a kórusok koncertjei nem valami idejét múlt szokások továbbélései a XXI. században, nem szubkultúra szórakozása, hanem igenis szórakoztató, felemelő és gazdagító élmények sziporkázásainak tömkelege bárki számára ma is, nem csak "száz évvel ezelőtt"!

Alapvetően nem titulálnám fesztiválnak az eseményt, de mégis csak azt tudom mondani, hogy ilyen egy tökéletes fesztivál. Vagyis még sorolnám a lélekmelengető, megkapó, bensőséges, mindenkinek szóló, őszinte, aranyos, igényes, lelkesítő, szórakoztatató, és a többi jelzőket, de az iménti minősítés ezt mind magában foglalja. Ömlengős vagyok, mivel egyszerűen magával ragadott a rendezvény, ami megmutatta, hogy a kultúra nem öncélú, az ének mindenkié és ami a legfontosabb, "Szabad az É!".

Sokan próbálkoznak manapság lokális, unikális, kolbásztöltős, meg szalmás, meg medvehagymás, meg mangalicás, meg sörös, meg boros, "meg minden" "fesztiválokkal", hogy az adott, jól lehatárolható területre "vonzzák" a "turistákat". Sajnos ezek a rendezvények erősen tévúton járnak, hisz hiába tematizálunk valamit, aminek a fő rendezőelve a csináljunk ITT rendezvényt, a "kultúra közös kalapjába" meg majd csak beledobjuk, amink van! Nem, nem kell ide a posztindusztriális szemlélet félreértelmezésének fesztiválja, nem, nem kell ide lokális, tematizált "fesztivál"! Egyszerűen csak az ének szeretete! Az infopult környékén ténferegve sorra láttam az érdeklődőket, akik meglátva, vagy még inkább meghallva a rendezvényt, rögtön a programról és a bankkártyás fizetésről érdeklődtek. Igen, az egyetlen negatívumot a bankkártyás fizetés hiánya mentén látom a K.ÉJ. szervezésében. Viszont rögtön hozzá kell tennem, hogy a "zárt" koncertek jelentős része az "utcáról" is élvezhető volt, mivel az öt helyszínből három utcai kapcsolattal rendelkező kert volt, és ennek ellenére nem hiszem, hogy bárki átverve érezhette magát, mert fizetett. Az arany középút, a költségek fedezete és kultúra mindenkié fogalmak találkozása mentén.

A kultúra mindenkié, hisz az egyáltalán nem túlzó jegyárak mellett rengeteg - fesztiválon úgy mondanánk, hogy - off program is színesítette az estét, hisz az úgymond flashmob kategória a Palotanegyed szinte bármelyik utcáján, terén, ablakában feltűnhetett, és a színpad nem csak a fellépőké volt, a közönség is énekelt, koncert előtt, koncert után, két koncert közt az utcán sétálva is. Meglepő volt látni, hogy rengeteg embert mozgatott meg a rendezvény és tényleg fesztivál hangulatot lopott szubkulturális kontextusba az egyik helyszínről a másikra nem rohanó, hanem boldogan, énekelgetve sétáló forgatag.

A szombat estének egyszerűen "még íze" volt.

Megosztás: