Fehér Elephánt írja a Mozgófényképről
Filmkomédia, régi és még zenés is! Nényei Pál frappáns paródiája egyből megdobogtatja a 40-es évek mozijára éhes honfiúi-honleányi szíveket. Hát még ha a főszerepeket a korabeli sztárok játsszák! Szervét Tibor bőrébe Törzs Jenő bújik, Karády Katalin Kováts Adél mai hangján szólal meg, Csortos Gyula máshol forgat, de fiát Ráday Imre adja Rétfalvi Tamás bajuszosított maszkjában. Ismerősek a szituációk, ám a régies hangvételű dialógok a hamisítatlan pesti humort képviselik. Dinyés Dániel jobbnál-jobb és abszolút korhű dalai szólnak, az egyetlen, még általunk sem ismert szubrett, Barkay Micike Szávay Viktória észbontó vörösében, sziporkázó foxtrottban perdül a színre. Hajós András dalszövegei már az első Gyufaszál-songnál csatát nyernek, de ki is tudna ellenállni Kováts Adél kongeniális Femme Fatale-jának... Az indítás valóban "mozgó fénykép"-el történik, Hoffer Károly mozgatja a némafilm alakjait a hátsó színpad vetítővásznán. A többször megtekert cselekmény múltbanéző flash backekkel is operál, Göttinger Pál rendezése azonban átlátható szerkezetet épít, színészvezetése, tempója a legkényesebb igényeket is kielégíti. A sokféle színházi, zenei és vizuális elemet erélyes koncepciójával fogja össze, érzékeny egyensúlyt tartva a régi hangosfilm-képek és az idézőjeles utalások komikus kavalkádjában. Kabos Gyulával nehéz versenyezni, de Gazsó György intrikusa állja a sarat, a háznép seregletében Formán Bálint édesen "charmant" komor komornyikja és a padlóvixelésben decensen riszáló Drága Diána - Andruskó Marcella páros tűnik ki. A báli vendégkoszorút híres filmsztárok életnagyságú fotófigurái alkotják, Bujdosó Nóra gazdag jelmeztárában különösen a hölgyek furcsa vonalú, fémes csillogású öltözékei és egy bizonyos észbontó blúz emlékezetes. Utóbbi a robbanékony naíva, a tüneményes Petrik Andrea sejtelmes idomait rejti, a ragyogó fruska, démoni althangja ellenére, énekben is fergeteges szuggesztivitással jeleníti meg szeles csitrijét. Jávor Pál enyhén népiesre ízesített orgánumán, brillantinos eleganciával hódít Adorjáni Bálint. Hosszú passzusokat idéz a híres slágerekből, de saját szavai is könnyedén illeszkednek a szívfacsaróan giccses ábrándokhoz. Mozgása, viharzó lendülete éltető motorja a produkciónak, nagyokat derülünk, de nem tudjuk kivonni magunkat lefegyverző modorának hatása alól. És ahogy néz, ahogy énekel... - Gáláns stílparódia a legnemesebb színészi eszközökkel! Horgas Péter pompásan funkcionáló díszletének fenékfalán egy ellentengernagyi uniformis, gigászira nagyított kézelője lóg be és lám, a kibogozhatatlan ellentmondások csúcspontján, "deus ex equus", fehér hintalován maga Horthy Miklós léptet elő a Don Giovanni Kővendég-motívumától kísérve. Őfőméltóságos igazgatói karizmával, Bálint András egyenként ismerkedik a felsorakozott társulat tagjaival. A FilmVÉGjáték sötétebbre fordul: Perczel Zitát a 38-as törvények leparancsolták a pályáról, Karády Katalin a Gestapó fogságában, Jávor Pál a Sopronkőhidai börtönben, szegény Kabos Gyula már meg is halt az amerikai emigrációban. Ám a Memento Mori nem szegi kedvünk, Nényei Pál színműírói bemutatkozása, a társulat kirobbanó kedvű játéka pompásra sikeredett, hosszú szériát ígér a Radnótinak.
forrás: http://toptipp.hu/