Az életkora miatt is hetvenkedhet

Bálint András, a Radnóti Színház igazgatója szerint a Kádár-korszak vége és a rendszerváltás időszaka igazi színházi aranykor volt. Ma szerinte másról szól a világ, a magyar kultúra, a színház. Ez aggodalommal tölti el. De a ma hetvenedik születésnapját ünneplő művész más "kertjével" már nem óhajt foglalkozni.

- Egy ilyen kerek születésnap különösen alkalmat ad a visszatekintésre, készített mostanában a pályájával kapcsolatban mérleget? 

- Három éve a Magvető Kiadó gondozásában megjelent velem egy beszélgetős könyv Jó társaságban címmel, ott minden lényeges dologról szó esett: színházról, az előadóestjeimről, filmekről, a családról, barátokról. Afféle mérleg ez a könyv.

- Szeret születésnapot ünnepelni? 

- A hétköznapokat jobban szeretem, mint az ünnepnapokat, mindig is jobban kedveltem a csütörtököt, mint a vasárnapot. Valószínűleg ez abból is fakad, hogy amikor színpadra lépek, az nekem már egyfajta ünnep, és a színházigazgatónak a főpróbahét és a premier is felfokozott, ünnepi eseménysor. 

- Hat évvel ezelőtt a 43-asok dala című önkritikus írásában úgy fogalmazott, a színházi aranykorban, fiatalon függetlenek voltak, hajlékonyak, szorgalmasak és fontosak. Mi maradt meg ebből? 

- Ezt akkor egy színházi vitára írtam, inkább provokatív célzattal. Azokat az akkori színházigazgató kollégáimat is érintettem benne, akik ugyanabban az évben születtek, mint én. Mára közülük csupán Jordán Tamás és Balázs Péter tölt be vezetői pozíciót. Érdekes, hogy ők osztálytársaim is voltak: Tamás az általános iskolában, Péter a főiskolán. 

- Ha már épp őket említi, Balázs Péter jobboldali kötődésű, Jordán Tamás pedig liberális gondolkodású. Mindkettőjükkel jóban van? 

- Jordán Tamással hatvan éve vagyunk barátok. 

- Nem bosszantja, hogy minden, beleértve a szakmát, a magánéletet, ennyire átpolitizálódott? 

- Undorítónak tartom, hogy manapság Magyarországon első gondolatunk embertársunkról, hogy vajon a Magyar Nemzetet, vagy a Népszavát olvassa.

- 1985 óta vezeti a Radnóti Színházat. Miként törekszik arra, hogy a színház és ön is friss, megújulásra képes maradjon? 

- Arra törekszem, hogy egyszerre megőrizzek és megújítsak. Szeretném megőrizni azokat az értékeket, amelyeket huszonnyolcadik éve képviselek a Radnóti Színház élén. Próbálok nem megöregedni, nem becsontosodni, szeretnék kíváncsi maradni. Igyekszem meghallgatni a fiatal hangokat. Legutóbbi premierünk, a Mozgófénykép szerzője Nényei Pál, rendezője Göttinger Pál, zeneszerzője Dinyés Dániel, a dalszövegeket Hajós András írta. Ők a harmincas-negyvenes generáció tagjai és a prímet is a fiatal színészek viszik a produkcióban. 

- Hogy került Nényei darabja önökhöz? 

- Ösztöndíjasa volt a színháznak, a darabot a társulatra írta. 

- A már említett 43-asok dalában arról írt, hogy nem volt mindig egyszerű a viszonyuk a fiatalabb nemzedékkel.

- Ez egy színházi konferenciára készült írás, talán túl nagy visszhangot kapott. Kiolvasható belőle például erős szolidaritás a saját nemzedékemmel, de ugyanakkor bizonyos távolságtartás is önmagunktól. Kritika és önkritika. Egyesek hattyúdalnak tekintették, mások azt a következtetést vonták le belőle, hogy nem vagyok hajlandó nyugdíjba menni. De én mostantól már az életkorom miatt is hetvenkedhetem. 

- A fiatalok mellett van több a saját generációjához tartozó alkotótárs, például Valló Péter rendező, akihez évtizedek óta szintén ragaszkodik. 

- Igen, mi együtt őrizzük a hagyományokat.

- Vallóval soha nem is voltak konfliktusai? 

- Péter huszonöt éve főrendezője a Radnóti Színháznak. Minden fontos kérdésben egyet szoktunk érteni.

- Ma, amikor egyre többször produkciókra jönnek össze különböző alkotók, hogyan lehet megőrizni egy színházi társulatot? 

- A Radnóti társulata egy erős, de folyamatosan változó együttes, alkalmanként vendégeket hívunk, mindig a magyar színészet élvonalából.

- Az új évadban lesz változás a csapatban? 

- Két fiatal színész érkezik hozzánk. 

- Ön kinevezett igazgatója volt az aztán fel nem épült Erzsébet téri Nemzeti Színháznak. Nem bánja, hogy végül nem lehetett a Nemzeti direktora? 

- Az egy másik épület volt, illetve lett volna az Erzsébet téren. A Soroksári úton viszont már nem színházról van szó, politikai adok-kapok harc folyik, ami súlyosan árt a magyar színházművészetnek. Értékes művészek kerülnek egyre távolabb egymástól, mélyül az árok. Hálát adok a sorsnak, hogy kikerültem ebből a csetepatéból. 

- Az Alföldi-időszakban látott előadásokat a Nemzetiben? 

- Persze.

- Gondolt arra, hogy Alföldi Róbertet meghívja rendezni?

- Tárgyalásban vagyunk Robival, hogy jövőre rendezzen nálunk.

- A Nemzetitől ön távol került, de a politikától is távol tudja tartani magát? 

- Igen, amennyire lehetséges. 

- Ez tudatos, vagy színházigazgatóként kényelmetlen lenne, ha bizonyos kérdésekben állást foglalna? 

- Tudatos és taktikus. Természetesen nekem megvan a saját álláspontom a közügyekről, de mint egy intézmény és az ott dolgozó hatvan ember egzisztenciájáért felelős vezetője, nem tehetem meg, hogy a magánvéleményemet a nyilvánosság elé tárjam, veszélyeztetve ezzel színházam helyzetét. Nem írok alá petíciókat, nem megyek tüntetni az utcára. 

- Gondolom az antiszemitizmus erősödéséről is van véleménye, erről sem kíván beszélni? 

- A Radnóti-estem épp ezzel foglalkozott. Nekem az a dolgom, hogy a színpadon nyilvánítsak véleményt.

- A szórakoztató színház széles körben hódít, milyen esélyei vannak a főként értelmiségieknek szánt művészszínházaknak, olyanoknak, mint például a Radnóti. 

- Erre azt szoktam mondani, hogy a Radnóti művészszínház, de nézik! Talán ebbe a koncepcióba sorolható a Mozgófénykép című szórakoztató könnyed előadásunk, amelyben egyébként Horthy Miklóst játszom. 

- Gondolta volna, hogy egyszer eljátszhatja Horthyt? 

- Nem is álmodtam arról, Horthy Miklósként kék admirális uniformisban fehér játéklovon jelenek meg, és ez minden előadáson nyíltszíni tapsot kap. A közönség veszi az iróniát. 

- Lehetséges, de az viszont nagyon is komolyan veendő, hogy többen párhuzamokat vélnek felfedezni a Horthy-rendszer és a mai Magyarország között. 

- Létezik nálunk egy erős és ijesztő Horthy-nosztalgia, a Mozgófénykép erről is szól.

- Mi lesz a Radnóti első bemutatója a következő szezonban? 

- A Mohácsi testvérek írják, témája egy színházi vendégjáték tervezése és kudarca lesz. A magyar színházról készülünk mesélni. 

- Tervez újabb önálló estet? 

- Az Úr és kutya című estem után azt nyilatkoztam, hogy ez lesz az utolsó. Többen rám pirítottak, így módosítottam utolsó előttire. De még nem tudom, hogy mit csinálok tényleg utoljára. 

- A 43-asok dalában színházi arany és ezüstkorról ír, de az írás végén előre vetít bronz- és vaskort is. Hogy látja, most hol tartunk? 

- A Kádár-korszak vége és a rendszerváltás időszaka igazi színházi aranykor volt. Ma másról szól a világ, a magyar kultúra, a színház. Ez aggodalommal tölt el. De én már nem tudok felelősséget vállalni csak a saját kertemért. Hetvenévesen más kertjével nem óhajtok foglalkozni.


Balogh Gyula / Népszava

forrás: http://www.nepszava.hu/
Megosztás: