Halál élő adásban

Élő adásban egy jó kis harakiri, akár kard helyett disznóölő késsel, ha az áll éppen rendelkezésre, jót tehet a nézettségnek. Előtte meg a show műsorvezetője felszínes hangzatossággal papolhat kiszolgáltatottságról, segítőkészségről, miközben félszemével odasandít, hogy elég tettre kész-e a delikvens, akivel szerződést is kötöttek a hathatós médiaeseményre.

Ilyen módon lehet hasznot húzni a szerencsétlen munkanélküliből, akinek elment az életkedve. Így az elszegényedett falujának is hírnevet szerezhet, a felesége temérdek pénzt kereshet az ügyleten, és például jól jöhet a levitézlett énekesnőnek is, mert közelébe férkőzve megint címlapra kerülhet. Tasnádi István, amikor megírta a Finito című darabot, kesernyés humorral kritizálta nemcsak a kereskedelmi tévék jelentős részének elvetemülten morbid haszonlesését, eszeveszett hatásvadászatát, hanem azt az egész társadalmat is, amely gyakran totálisan magára hagyja az elesetteket. Évekkel ezelőtt a Pécsi Országos Színházi Találkozón az Örkény Színház a legjobb előadás díját is elnyerte vele. Tavaly pedig a kisvárdai fesztiválon igencsak ütős előadásban adta, a jeles Victor Ioan Frunza rendezésében, a csíkszeredai Csíki Játékszín.

Most a Kaposvári Csiky Gergely Színház vendégszerepelt vele a Városmajori Szabadtéri Színpadon, Göttinger Pál rendezésében. Ez a rafináltan megírt darab úgy adagolja a temérdek rosszat, hogy jó nyári szórakoztató produkciónak is. Számomra az előadás első része kicsit súlytalan is. De aztán, amikor Szikszai Rémusz megformálásában megérkezik az önimádó showman, aki meg van győződve róla, hogy ő a világ közepe, de a Kelemen József által játszott öngyilkosjelöltnek végső elkeseredésében a hírnév már mit sem számít, akkor felforr a mostanában amúgy is meleg levegő. Egy kis senki szempillantás alatt fontosabbá válhat, mint aki abszolút felül érezte magát. Ezt jó lenne a felfuvalkodott hatalmaskodóknak is az eszükbe vésniük.

Bóta Gábor /