Eldobni az agyam

forrás: Teatroblog szerző: teatroblog


A Furnitur Áruház technikusait próbáltuk elcsípni. Arra voltunk kíváncsiak, kik is ők? Éjszaka Gavril (Páll Gecse Ákos), Gideon (Aszalos Géza) és Günter (Vass Richárd) közül egyedül csak Günterre találtunk rá a temesvári színház büféjében.

A három technikus mindig együtt jelenik meg. Hárman alkotnak egy egészet, vagy mindegyik külön egyéniség?
Azt tudom, hogy én voltam a 663. vásárló. Én is átéltem ezt az utat. Jó lenne, ha látszana, hogy mindegyikünk más karakter. A két munkatársam segíti Shurmant, de én nem vagyok annyira lelkes.

Hétköznapi vagy fiktív figurák vagytok?
A színpadi helyzetekből annak kellene kiderülnie, hogy mi hárman a főszereplő agyában jövünk létre. Ő irányítja az eseményeket. Minket igazából Shurman úrnak kellene megrendeznie. Ezeket a váltásokat talán jobban ki kellett volna dolgozni, hogy a közönség számára is egyértelmű legyen.

Mit tudtok a vásárlókról?
Azt, hogy teljesen más emberekként mennek majd ki innen. Ez nem egy hétköznapi áruház, de mi teljesen reális figurákként mozgunk benne egészen addig, amíg nem válunk Shurman úr agyszüleményeivé.

Ákossal ketten bábszínészek is vagytok. Fel tudtátok használni ezt a tudást a fiktívvé, már-már meseszerűvé váló szereplők megformálásában?
Hogy ezek hárman mennyire „dobják el az agyukat”, ránk volt bízva. Göttinger elvont figurákat kért tőlünk. Shurman időközben eltorzít minket, a végén pedig visszatérünk a kezdeti állapotunkhoz. Bábosként talán könnyebb volt „eldobni az agyam”, de elsősorban színészként játszom ebben az előadásban.

Miért ennyire fontos a technikusoknak a porszívó?
Inkább lélekszívónak szeretem nevezni. Elhangzik, hogy valamikor az én lelkemet is kiszívta. Ez nem teljesen negatív. Az álmokat, a megvalósíthatatlan vágyakat elveszi, de ad helyette valami többet, egyfajta reális tudást. Azt hiszem, ezért maradtam én mint régi vásárló az áruházban.

A szinkronizálós jelenetben is technikusokként vagytok jelen?
Igen, dolgozunk. Szinkronizálunk egy filmet.

Azért minden áruházban nem csapnak fel szinkronszínésznek a technikusok…
Nem, abszolút nem. Itt a kulcs a tükör, amiben megjelenünk. A forma sokat elárul. Ekkor történik meg először, hogy a néző észreveszi, mi a tükör mögött vagyunk. Mi látjuk a szereplőket, de Shurman úr családja nem lát minket. Mi csak felkínáljuk a lehetőséget: azt hallja a szereplő, ami a filmben történik vagy minket, azaz a saját gondolatainak hangját.

A Furnitur Áruház technikusainak van családja?
Van. Én is ugyanolyan Shurman úr voltam, aki be akarta rendezni családi otthonát.

Tehát emberileg is tudtok viszonyulni a vásárlókhoz?
Günter a legvégén mutatja meg, hogy együtt érez Shurmannal. Amikor azt mondom, hogy vigyázz, mert ez kiszívja a lelkedet, akkor az teljesen őszinte. Mi nem akarunk rosszat a vásárlóknak, ahogy az áruház sem. Boldoggá szeretnénk tenni az embereket, kicsit rafináltabban. Ahogy Tokai Andrea figurája is mondja, mi nem a felszínes dolgokra vagyunk kíváncsiak, a lélek igazságát keressük.

Ti pedig ezeknek a lelkeknek a technikusai vagytok…
Igen! Mi szívjuk fel a rombolás maradékait, a főszereplő összetört tükördarabjait. A végén pedig odaadjuk ezeket, hogy menjen vissza a gondolataiba, tegye helyre a hibáit.

Megjelent: TESZT-blog és színpad.ro
Megosztás: