A hardrock.hu a Firkinről

Az ír-magyar ördögök, avagy a táncparkett urai: Firkin – Barba Negra Music Club, 2012.06.01

Tomka, 2012, június 24 - 00:10

Hogy milyen is az ír virtus, azt legalább a spanyol-ír meccs óta mindenki tudja. Aki viszont nem a vereség kapujában is együtténeklő ír közönségről, és a csodálatos The Fields of Athenry-ról ismeri azt, az bizonyára tisztában van vele, hogy Magyarországon tevékenykedik egy honi formáció, ami már évek óta nemzetközi szinten ápolja az ír kocsmazene és a többek közt a Flogging Molly nevével fémjelzett folk punk-rock tradícióját. A Firkin ráadásul idén meghúzta a tutit, és az ír népdalokat magyar szöveggel, magyarosabb zenei kontextusba írta át, amely egy olyan sajátos hangulatú keveréket eredményezett az ’Igyunk pálinkát!’ c. albumukon, hogy az egyértelműen az idei magyar lemeztermés legjobbjai között foglal helyet. Lemezhez pedig intenzív turné is dukál, csak úgy Firkin-módra – Magazinunk még június elsején tekintette meg az őrült magyarok fergeteges koncertshow-ját.

Habár a Péter János fuvolás vezette, extrovertált különítmény alapjáraton is szerette saját egyéniségére fazonírozni az örökérvényű ír dalokat vagy éppen a Molly-feldolgozásokat, az ’Igyunk pálinkát’ egyértelműen jelzi: a Firkin megtalálta a saját hangját. Azonnal felismerhető, garantált klasszikussá érő dalok sorjáznak rajta, amelyek a komolyabb hangszereléssel, a keményebb zenei alapokkal, a kidolgozottabb gitártémákkal, a teátrálisan humoros dalszövegekkel, és a keserédes hangulatvilággal bármelyik Firkin-koncert nívóját a plafonig emelik. A június elseji buli is így kezdődött, egy felejthető Bankrupt előzenekarosdi és a Guinness-akció (2-t fizet 3-at kap) letesztelése után csattant fel a Borfohász.

Akkor még nem büntetett ez a mostani gatyarohasztó meleg, de Firkinék rövid úton ugyanazt a hatást prezentálták a küzdőtéren és a színpadon egyaránt, mintha csak egy 60 fokos szaunát gyújtottak volna be. Az olyan magnum opusok, mint a Borfohász, aReggel van, vagy az Igyunk pálinkát! megtartották a punk-verziók nyersességét, fékezhetetlenül tomboló energiáját, ugyanakkor hangszerelési finomságokat, ízesebb gitártémákat kölcsönöztek a daloknak – és Jánosék élőben kegyetlen megdörrentették ezeket az odacsapós táncdalokat. Ami azt illeti, az egész album, ától cettig elhangzott, ráadásul a koncerten nyugodt szívvel igazítottak a dalokon: aRettenthetetlenben hallható Gangxta Zolee rap-betétje helyett Marthy Barna énekes „a capellázott” egy sort, a Hetedhét székely pedig a „vulgárisabb” koncertverzióban került tálalásra. A sok ugrálós, halálra-bulizós dal közé beékelt pihenőként nagyon kiválóan működtek a középtempósabb, „epikusabb” szerzemények is, mint a Vezet majd a szél, vagy a szomorkás Felföldi románc. Habár Barna – és az énektémákból magának tisztes szeletet hasító Göttinger Pál gitáros –, igaz, nem lemezminőségben énekeltek, de ilyen fordulatszámon ez kvázi lehetetlen is; ettől függetlenül sikeresen domborították ki az olyan dalok nagy ívét, mint a Jó ég megáld, vagy a Kék volt az égbolt.

A zenekar egyébként hozta a tőle megszokott formát és vizuális stikliket. Barnakalapjában, egzaltált táncmozdulataival olyan volt, mint egy rocksztárrá avanzsált néptáncos; a tökéletes frontember mintapéldánya. Az ő humoros „sidekick-je” voltGöttinger Pali, aki a lemezen is az eltúlzott, már-már karikírozott dalszövegekért, színpadias gegekért felelt, és élőben kaján vigyorral és teljes erőbedobással hozta ezt a tréfás figurát. Az ő orgánuma olyan, mint a jó házi pálinka, nyers, de piszkosul erős, és ezt szóló-performanszaiban (pl. a Crazy Man Michaelben) meg is mutathatta.

Persze, a Firkin többi tagja se akart lemaradni mögöttük: a zenekarvezető Péter János„andersonista” mozgáskultúrája több, mint figyelemfelkeltő – vicces is volt, amikorBarna felszólította a fuvolásnál bizonyára jóval fiatalabb közönséget, hogy akkor most ők is csinálják PJ után, egy lábbal a következő számot. Mondani se kell: másnak ez bizony nem menne. Már csak erőnléti szempontból is lenyűgöző volt, amit Firkinék produkáltak, ebben pedig a színpadot keresztül-kasul betáncoló Virág Lilihegedűsleányzó is az élen járt. Talán csak Marczis Attila gitáros és Szuna Péterbasszusgitáros nem szántotta fel a terepet, ők viszont egy helyben is látványosan, de ami még fontosabb: ízlésesen pengették végig a bulit. Merthogy hiába játszanak többnyire „egyszerű” zenét PJ-ék, itt bizony nagyon képzett zenészek húzzák a talpalávalót, és ezt a ráadásban, a zenekar bemutatásakor egy-egy rövid villantás alkalmával be is bizonyították. A gitáros, a furulyás, a basszer is nyomhatott egy-egy miniszólót, sőt, a skót szoknyában doboló Juhász Róbert is produkálhatta magát, aki bizonyította, hogy énekesnek sem utolsó…

Amit a Firkin nyújt, az szórakoztatás a felsőfokon: a zenekar kb. két óráig tudta úgy ropni és elsütni egymás után a jobbnál jobb ír/magyar dalokat, hogy a koncert egy pillanatra sem ült le. Önfeledt bulizás volt ez, amibe belefértek olyan klasszikus ír folk-eresztések, mint a Rocky Road To Dublin, a The Irish Rover, vagy a Beggarman(ezalatt Barna a közönség körében kalapjával aprót gyűjtött) ugyanúgy, mint azok magyarosan humoros átiratai (Hetedhét székely – Seven Drunken Nights), vagy éppen Flogging Molly feldolgozások (Rebels of the Sacred Heart, Drunken Lullabies). Habár utóbbiakra szerintem már nincs túlzottan szüksége a zenekarnak, még akkor is, ha nagyot ütnek ezek a dalok – hiszen ezek nélkül se fogyna el a zenekar puskapora. Az a puskapor, amely valójában inkább pozitív energialöket: eszméletlen mennyiségű adrenalin, erőtartalék, energia és boldogság-érzet szabadul (f)el egy Firkin-bulin. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Firkin csúcsformában, az eddigi talán legjobb szettjével koncertezik, azt kell mondjuk: aki önfeledt kikapcsolódásra vágyik, az keresve sem találhatna jobb bulit egy Firkin-koncertnél. Úgyhogy irány a legközelebbi Firkin-hepaj, és mindenki bontson egy firkin sört! Vagy kettőt-hármat…

Setlist:

Borfohász / Reggel van! / Seven Deadly Sins / Rocky Road To Dublin / Vezet majd a szél / Galway Races / Rebels of the Sacred Heart / A jó ég megáld / Crazy Man Michael / Rettenthetetlen / The Irish Rover / Eileen Og / Kék volt az égbolt / Beggarman / Jó / Hetedhét székely / Felföldi románc / Donnegal Danny / Lord of the Dance / Tobacco Island / Drunken Lullabies / Hozz egy firkin sört /// Igyunk pálinkát! / The Devil’s Dance Floor / Búcsúpohár

Tomka

Péter Jánossal készített interjúnk itt olvasható.

Megosztás: