Arcok Debrecenből: szeret futni, főzni, olvasni és még földje is van – de a színház élete
Ha kell, akár délelőtt, délután és este is dolgozik, Rómában pedig besöpörhette a közönség elismerését. Unatkozni pedig sohasem ér rá Sóvágó Csaba.
Színházban dolgozni sajátos életforma, és valószínű, hogy nem való mindenkinek. Kívülről nézve nagyon elszántnak kell lenni ahhoz, hogy az ember délelőtt meg délután próbáljon, aztán este ott legyen az előadáson. Mikor van ideje másra, bármire? Ez is átfut rajtam, amikor összetalálkozunk késő este a Csokonai Fórum közeli parkolóban előadás után.Szép elismerést vehetett át Rómában
- Csak a végére néztem be, és már sietek is haza – mondja nevetve Sóvágó Csaba, aki rendezőasszisztensként szerepel A kripli színlapján.
Aki ismeri, tudja, hogy a színház az élete. 1990-ben kezdett el játszani az Alföld Színpadnál, 1994-től erősíti a Csokonai társulatát, de nem lett hűtlen az Alföldhöz sem, melynek 2004 őszétől a vezetője.
A tavalyi év vége hatalmas sikert hozott számukra: Federico García Lorca drámájával, a Bernarda Alba háza című előadással elnyerték a World Wide Mecenate - Piero Papale 2024 verseny fődíját, melyet Rómában vehettek át.
Az Alföld Színpad spanyol, monacoi, grúz és litván társulatokkal versenyzett a legjobb öt között,
és a rangos nemzetközi elismerés része volt az is, hogy egy évvel később, azaz most novemberben ismét Rómába utazhattak, és bemutathatták a produkciót, amit addig a zsűri videón láthatott.
- Ez volt az igazi jutalom – jegyzi meg Sovi, akit mindenki így ismer, így emleget. – Nagyon élvezte a közönség, még a díjazottak is gratuláltak és beszéltek az előadásról, hogy mennyire megérintette őket érzelmileg.
Ez azért is nagy szó, mert magyarul játszottak a debreceniek, és feliratozás sem volt, mindössze egy kétoldalas olasz nyelvű szinopszist kaptak a nézők, akik többségükben szakmabeliek voltak, az amatőr színjátszás világából érkeztek. De ellátogatott az eseményre Berényi László is, a Római Magyar Akadémia igazgatója, és gratulált a csapatnak. A Magyar Szín-Játékos Szövetség részéről pedig Lakó Zsigmond és Regős János kísérte a társulatot.
A gyönyörű Itáliából és a fesztiválról visszakanyarodunk a debreceni Csokonai Színházhoz, ahol az idén az Üvegcipőnek nem csak rendezőasszisztense volt Sóvágó Csaba, hanem még színpadra is lépett az előadásban. Amikor arról faggatom, hogy van ez, akkor most mi a helyzet a színészettel, úgy fogalmaz, nagyon szereti a játékot, de van benne egyfajta visszafogottság, vagy ha úgy tetszik, furcsa szemérmesség.
A színháziak időbeosztása nyilván hat az egész családra, de ez olyan, amit összességében megszoktak a gyerekek és a felesége is, aki egyébként magyartanár, illetve olaszt és latint is tanít.
- Azért amikor még régen a lányom kapott egy német képeskönyvet, amiben az volt, hogy az apuka fürdött a gyerekekkel, kicsit kiakadt, és azt mondta, bezzeg nálunk ilyen nincs, mert amikor este fürdés van, akkor apa nincs otthon…
Ugyanakkor a színház számára nagy szerelem, komoly szenvedély. Ha rálesünk a műsorra, láthatjuk: karácsony előtt és után, valamint még szilveszterkor is lesz előadás.
- A Függöny fel! az enyém (én vagyok a rendezőasszisztense), ilyenkor bent vagyok a próbákon meg az előadásokon is. Bár mindenki tudja és teszi a dolgát, azért bármikor bármilyen probléma lehet, amit meg kell oldani.
Felvetem, ha már ennyi mindennel is foglalkozik, tud-e főzni.
- Tudok, de ritkán főzök, és akkor is inkább kinti bográcsos ételeket, állítólag slambucot egész jól készítek.
Azt még nem tudom, mi lesz nálunk a karácsonyi menü, de valójában az a legfontosabb, hogy együtt lesz a család. 26-án este pedig Alföldes karácsony lesz.
S hogy mit hoz a jövő év?
A cselédekben fog majd dolgozni a Csokonai Nemzeti Színházban, az Alföld Színpaddal pedig egy nagy vállalkozásra készülnek, amiről még nem akar beszélni, de mint elárulja, ez nagyjából
arról szól, hogyan és mire vágyakoznak, hogyan morzsolódnak, hogyan próbálják megtalálni a személyiségüket az emberek a digitális világban.
Zárásul felvetem, aki ennyire elfoglalt, annak van-e bármiféle hobbija. Sovi elárulja, szeret futni, olvasni, a természetet járni, de érdekli az építészet világa is. Oda jutunk, hogy nagyon kíváncsi ember, és mindez nála a legjobban a színházcsinálásban tud kiteljesedni. Ez a munkája, az élete is.
- Fura helyzet ez, mert szeretem csinálni, csak arra kell vigyázni, hogy ne éljen vissza a világ vele...
Színházban dolgozni sajátos életforma, és valószínű, hogy nem való mindenkinek. Kívülről nézve nagyon elszántnak kell lenni ahhoz, hogy az ember délelőtt meg délután próbáljon, aztán este ott legyen az előadáson. Mikor van ideje másra, bármire? Ez is átfut rajtam, amikor összetalálkozunk késő este a Csokonai Fórum közeli parkolóban előadás után.Szép elismerést vehetett át Rómában
- Csak a végére néztem be, és már sietek is haza – mondja nevetve Sóvágó Csaba, aki rendezőasszisztensként szerepel A kripli színlapján.
Aki ismeri, tudja, hogy a színház az élete. 1990-ben kezdett el játszani az Alföld Színpadnál, 1994-től erősíti a Csokonai társulatát, de nem lett hűtlen az Alföldhöz sem, melynek 2004 őszétől a vezetője.
A tavalyi év vége hatalmas sikert hozott számukra: Federico García Lorca drámájával, a Bernarda Alba háza című előadással elnyerték a World Wide Mecenate - Piero Papale 2024 verseny fődíját, melyet Rómában vehettek át.
Az Alföld Színpad spanyol, monacoi, grúz és litván társulatokkal versenyzett a legjobb öt között,
és a rangos nemzetközi elismerés része volt az is, hogy egy évvel később, azaz most novemberben ismét Rómába utazhattak, és bemutathatták a produkciót, amit addig a zsűri videón láthatott.
- Ez volt az igazi jutalom – jegyzi meg Sovi, akit mindenki így ismer, így emleget. – Nagyon élvezte a közönség, még a díjazottak is gratuláltak és beszéltek az előadásról, hogy mennyire megérintette őket érzelmileg.
Ez azért is nagy szó, mert magyarul játszottak a debreceniek, és feliratozás sem volt, mindössze egy kétoldalas olasz nyelvű szinopszist kaptak a nézők, akik többségükben szakmabeliek voltak, az amatőr színjátszás világából érkeztek. De ellátogatott az eseményre Berényi László is, a Római Magyar Akadémia igazgatója, és gratulált a csapatnak. A Magyar Szín-Játékos Szövetség részéről pedig Lakó Zsigmond és Regős János kísérte a társulatot.
A gyönyörű Itáliából és a fesztiválról visszakanyarodunk a debreceni Csokonai Színházhoz, ahol az idén az Üvegcipőnek nem csak rendezőasszisztense volt Sóvágó Csaba, hanem még színpadra is lépett az előadásban. Amikor arról faggatom, hogy van ez, akkor most mi a helyzet a színészettel, úgy fogalmaz, nagyon szereti a játékot, de van benne egyfajta visszafogottság, vagy ha úgy tetszik, furcsa szemérmesség.
Emiatt például a közösségi oldalára is viszonylag keveset és ritkán posztol.
Nevetve idézi fel, milyen frappánsan fogalmazta meg a fia, amikor még kicsi volt, és az iskolában a szülők munkája volt a téma.
- Azt mondta, apa állandóan telefonál, folyamatosan idegeskedik, le-fel szaladgál a csigalépcsőn és mindenkivel beszél…
Felvetem, hogy vannak így mondjuk közös vacsorák, vagy mire jut idő a hétköznapokban. A válasz, hogy nyilvánvalóan ritkán tudnak együtt lenni, de azt az időt nagyon megbecsülik. Egyébként pedig a Csokonai meg az Alföld mellett Sovinak ott a Kabai Nyári Színház is.
- Az idényjellegű, és persze, az előadások nyáron lesznek, de a tervezést, a szervezést már január-február környékén el kell kezdeni. De ha már itt tartunk: amit sokan nem tudnak rólam, hogy földműves is vagyok. Így legalább nem csak művészeti javakban vagyok közreműködő, hanem élelmet is termelek!
Ez utóbbi sokaknak valóban meglepő lehet, de mint ez az ízig-vérig színházi ember elárulja, néhány éve örökölt némi földet, ami feladatot és lehetőséget is hozott az életébe.
Nevetve idézi fel, milyen frappánsan fogalmazta meg a fia, amikor még kicsi volt, és az iskolában a szülők munkája volt a téma.
- Azt mondta, apa állandóan telefonál, folyamatosan idegeskedik, le-fel szaladgál a csigalépcsőn és mindenkivel beszél…
Felvetem, hogy vannak így mondjuk közös vacsorák, vagy mire jut idő a hétköznapokban. A válasz, hogy nyilvánvalóan ritkán tudnak együtt lenni, de azt az időt nagyon megbecsülik. Egyébként pedig a Csokonai meg az Alföld mellett Sovinak ott a Kabai Nyári Színház is.
- Az idényjellegű, és persze, az előadások nyáron lesznek, de a tervezést, a szervezést már január-február környékén el kell kezdeni. De ha már itt tartunk: amit sokan nem tudnak rólam, hogy földműves is vagyok. Így legalább nem csak művészeti javakban vagyok közreműködő, hanem élelmet is termelek!
Ez utóbbi sokaknak valóban meglepő lehet, de mint ez az ízig-vérig színházi ember elárulja, néhány éve örökölt némi földet, ami feladatot és lehetőséget is hozott az életébe.
A színháziak időbeosztása nyilván hat az egész családra, de ez olyan, amit összességében megszoktak a gyerekek és a felesége is, aki egyébként magyartanár, illetve olaszt és latint is tanít.
- Azért amikor még régen a lányom kapott egy német képeskönyvet, amiben az volt, hogy az apuka fürdött a gyerekekkel, kicsit kiakadt, és azt mondta, bezzeg nálunk ilyen nincs, mert amikor este fürdés van, akkor apa nincs otthon…
Ugyanakkor a színház számára nagy szerelem, komoly szenvedély. Ha rálesünk a műsorra, láthatjuk: karácsony előtt és után, valamint még szilveszterkor is lesz előadás.
- A Függöny fel! az enyém (én vagyok a rendezőasszisztense), ilyenkor bent vagyok a próbákon meg az előadásokon is. Bár mindenki tudja és teszi a dolgát, azért bármikor bármilyen probléma lehet, amit meg kell oldani.
Felvetem, ha már ennyi mindennel is foglalkozik, tud-e főzni.
- Tudok, de ritkán főzök, és akkor is inkább kinti bográcsos ételeket, állítólag slambucot egész jól készítek.
Azt még nem tudom, mi lesz nálunk a karácsonyi menü, de valójában az a legfontosabb, hogy együtt lesz a család. 26-án este pedig Alföldes karácsony lesz.
S hogy mit hoz a jövő év?
A cselédekben fog majd dolgozni a Csokonai Nemzeti Színházban, az Alföld Színpaddal pedig egy nagy vállalkozásra készülnek, amiről még nem akar beszélni, de mint elárulja, ez nagyjából
arról szól, hogyan és mire vágyakoznak, hogyan morzsolódnak, hogyan próbálják megtalálni a személyiségüket az emberek a digitális világban.
Zárásul felvetem, aki ennyire elfoglalt, annak van-e bármiféle hobbija. Sovi elárulja, szeret futni, olvasni, a természetet járni, de érdekli az építészet világa is. Oda jutunk, hogy nagyon kíváncsi ember, és mindez nála a legjobban a színházcsinálásban tud kiteljesedni. Ez a munkája, az élete is.
- Fura helyzet ez, mert szeretem csinálni, csak arra kell vigyázni, hogy ne éljen vissza a világ vele...
forrás: https://dehir.hu/