A Deszkavízió írja a Momentánról

 Az improvizáció szó hallatán szinte mindenkinek más jut eszébe. Ha pedig színházi köntösben emlegetjük, sokaknak rögtön a Beugró sorozat ugrik be, mások pedig azon tűnődnek, vajon ez a műfaj mitől is lehet szórakoztató. Amikor pedig megtudják, hogy az ilyen előadásokon általában a közönség aktív részvétele és bekiabálásai terelik a történetet, sokan már a gondolattól is meghátrálnak. Ha pedig lehántom erről a gondolatmenetről az előkelő többes számot: ez bizony javarészt én voltam — egészen addig, amíg egy ajándéknak köszönhetően bele nem lettem „kényszerítve”, hogy beüljek a Momentán Társulat egyik előadására. Korábbról csupán egyetemi környezetből volt némi tapasztalatom az improvizációs műfajjal, és ezek finoman szólva sem voltak pozitívak. A diákok világszerte híresek arról, hogy szeretnek egy-egy estét egy kicsit jobban feldobni különböző eszközök segítségével — egy bátorságkorty után pedig gyakran túl nagy lelkesedéssel kiabálnak be kreatívnál kreatívabb szavakat örökzöld témák köré csoportosítva. Ilyen alkalmakkor rengeteg új kifejezést lehet tanulni.

Ezzel a háttérrel igyekeztem minél nyitottabban beülni a Szülinapi RögvEst című produkcióra, bár kétségeim azért akadtak. Ezeket azonban szinte az első percben elengedhettem: a több mint húsz éve működő társulat nagyon is felkészült az olyan nézőkre, mint én. Az előadás elején kifejezetten hozzánk fordulva oldották a hangulatot — interaktív, kedves, humoros módon mutatták meg, miért nincs mitől tartanunk. Innentől már sokkal felszabadultabban vártam, merre kanyarodik majd az este. Az előadás rövid improvizációs játékokból épült fel, amelyek mind a közönség bekiabálásai alapján alakultak. Hol foglalkozásokat kért Göttinger Pál, a porondmester, hol filmes zsánereket vagy történetindító mondatokat. Ezeket összegyűjtötte, majd ezekből építette fel azokat a játékokat, amelyekben a társulat tagjainak kellett a megadott szavakat és ötleteket beépíteniük a jelenetekbe. A játékok formája rendkívül sokszínű volt: nemcsak prózai jeleneteket láttunk, hanem többször dalra is fakadtak, és mindezt élő zenei kíséret tette még izgalmasabbá.

Lenyűgöző az a komplex észjárás, az a memória és az a sokrétű szakmai tudás, amellyel a társulat tagjai rendelkeznek — ezt a műfajt máshogy nem is lehet űzni, legalábbis nem jól. A szituációk és a bekiabált szavak rögtönzött spontaneitása sokszor olyan helyzeteket teremtett, amelyek jóval szórakoztatóbbak voltak, mint amit egy klasszikus drámai keret adni tudna. A közönség valódi partner: a nézők be vannak avatva, így a poénok gyakran épp úgy csattannak, mint a legszűkebb baráti körben elhangzó belsős viccek. Ebben a műfajban működik csak igazán a helyzetkomikum — én legalábbis ezen az estén jobban szórakoztam, mint a legtöbb Molière- vagy Goldoni-előadáson, és számos más vígjátékot is könnyedén maga mögé utasított a produkció.

Éljenek a kényszerből adott karácsonyi ajándékok!

forrás: https://deszkavizio.hu/