Mi lett volna, ha a nők írják a történelmet?
A Momentán Társulat improvizációval, humorral és szakértelemmel állította feje tetejére a (nő)történelemről alkotott sztereotípiákat Kapolcson.
Hány ágyasa volt Mária Teréziának? Fürdött szüzek vérében Báthory Erzsébet? Léteztek-e „nemváltó” gyakorlatok a történelem során és mi volt az elsődleges funkciója az erényövnek? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk Katona Csaba történésztől a Momentán társulat Élő történelem című nőkkel kapcsolatos történelmi sztereotípiákat lebontó előadásán
A „minden sikeres férfi mögött áll egy nő”- sztereotípiát megfordítva már az előadás leírásában is az a kérdés szerepelt: vajon a sikeres, híres nők mögött ki vagy mi áll? Nem árultak ezzel zsákbamacskát a szervezők, az előadás ugyanis azt mutatta be: milyen evolúción ment keresztül a nők megítélése?
Honnan, miből nőttek ki az ismert történelmi nőalakok és hogyan állunk manapság a nők társadalmi megítélésével, szerepével és egyáltalán: a női tehetséggel kapcsolatos kérdésekkel?
A Momentán társulat Élő történelem című nőkkel kapcsolatos történelmi sztereotípiákat lebontó előadása
Hány ágyasa volt Mária Teréziának? Fürdött szüzek vérében Báthory Erzsébet? Léteztek-e „nemváltó” gyakorlatok a történelem során és mi volt az elsődleges funkciója az erényövnek? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk Katona Csaba történésztől a Momentán társulat Élő történelem című nőkkel kapcsolatos történelmi sztereotípiákat lebontó előadásán
A „minden sikeres férfi mögött áll egy nő”- sztereotípiát megfordítva már az előadás leírásában is az a kérdés szerepelt: vajon a sikeres, híres nők mögött ki vagy mi áll? Nem árultak ezzel zsákbamacskát a szervezők, az előadás ugyanis azt mutatta be: milyen evolúción ment keresztül a nők megítélése?
Honnan, miből nőttek ki az ismert történelmi nőalakok és hogyan állunk manapság a nők társadalmi megítélésével, szerepével és egyáltalán: a női tehetséggel kapcsolatos kérdésekkel?
A Momentán társulat Élő történelem című nőkkel kapcsolatos történelmi sztereotípiákat lebontó előadása
„A férfimunkát orvul elvégezték”
Az alkalom sajátos elegyét adta az improvizációnak, a moderált beszélgetésnek, a történelmi előadásnak és az edukációnak, ugyanis úgy épült fel, hogy a közönséget megszólítva különböző történelmi példákat gyűjtött össze a műsorvezető, Bodroghy Borbála, amelyekre Katona Csaba történész adott hiteles választ.
Ezeket az est háziasszonya saját, tűpontos kérdéseivel és kommentárjaival egészítette ki, a Momentán társulat többi színésze pedig – Lisztes Linda, Penke Bence, Göttinger Pál, Kiskovács Attila, Molnár Levente és Palkovits Nóra – el is játszotta az közönség vagy a történész által feladott helyzetet vagy jelenetet.
A néző pedig kapkodhatta a fejét a sok új információ, sajátos megközelítés és érdekes történelmi női karakter láttán, egyúttal sokszor foghatta a hasát is a nevetéstől, amikor ilyen mondatok hangzottak el a történelmi helyzeteket megidéző jelenetekben:
„Nem lehetne, hogy most egy férfi vinné el a balhét, én meg csak úgy mosolygok?” (Mondta – soha – Margaret Thatcher, szerepében: Lisztes Linda)
„Nő vagyok, de talán ez mit sem vesz el a sikereimből.” (Jeanne d’Arc szerepében: Palkovits Nóra)
„De, ez mindent megváltoztat.” (Segítője szerepében: Penke Bence)
„Ez mindennel szembemegy, amit eddig a világról gondoltunk.” (A romantika korabeli házitanító szerepében, aki leány tanítványának matematikai tudásán lesokkolódva Chopin stílusában dalra fakadva szörnyülködik: Göttinger Pál)
„A kútból a víz – kimerve; a fa – felhasogatva; a tető – megácsolva. A férfimunkát valaki orvul elvégezte!” (Második – vagy első – világháborúból hazatérő férfi.)
„Jó lenne, ha jól fizető hivatást választanál, mert én pultozásból nem tudok annyit keresni, hogy kijöjjön a törlesztő.” (Mai huszonéves fiú szerepében: Penke Bence)
Az alkalom sajátos elegyét adta az improvizációnak, a moderált beszélgetésnek, a történelmi előadásnak és az edukációnak, ugyanis úgy épült fel, hogy a közönséget megszólítva különböző történelmi példákat gyűjtött össze a műsorvezető, Bodroghy Borbála, amelyekre Katona Csaba történész adott hiteles választ.
Ezeket az est háziasszonya saját, tűpontos kérdéseivel és kommentárjaival egészítette ki, a Momentán társulat többi színésze pedig – Lisztes Linda, Penke Bence, Göttinger Pál, Kiskovács Attila, Molnár Levente és Palkovits Nóra – el is játszotta az közönség vagy a történész által feladott helyzetet vagy jelenetet.
A néző pedig kapkodhatta a fejét a sok új információ, sajátos megközelítés és érdekes történelmi női karakter láttán, egyúttal sokszor foghatta a hasát is a nevetéstől, amikor ilyen mondatok hangzottak el a történelmi helyzeteket megidéző jelenetekben:
„Nem lehetne, hogy most egy férfi vinné el a balhét, én meg csak úgy mosolygok?” (Mondta – soha – Margaret Thatcher, szerepében: Lisztes Linda)
„Nő vagyok, de talán ez mit sem vesz el a sikereimből.” (Jeanne d’Arc szerepében: Palkovits Nóra)
„De, ez mindent megváltoztat.” (Segítője szerepében: Penke Bence)
„Ez mindennel szembemegy, amit eddig a világról gondoltunk.” (A romantika korabeli házitanító szerepében, aki leány tanítványának matematikai tudásán lesokkolódva Chopin stílusában dalra fakadva szörnyülködik: Göttinger Pál)
„A kútból a víz – kimerve; a fa – felhasogatva; a tető – megácsolva. A férfimunkát valaki orvul elvégezte!” (Második – vagy első – világháborúból hazatérő férfi.)
„Jó lenne, ha jól fizető hivatást választanál, mert én pultozásból nem tudok annyit keresni, hogy kijöjjön a törlesztő.” (Mai huszonéves fiú szerepében: Penke Bence)
Elfiúsított lányok, színésznők és a női géniusz
A nők társadalmi szerepét illetően az előadás tanúsága szerint két út kínálkozott: az egyik az „elfiúsítás”, ami egyrészt bevett gyakorlat volt nemesi családoknál, ha fiú utód nélkül maradt a család. Ilyenkor ugyanis a lánygyermeket jogilag „fiúsították” hogy a családi örökség rászállhasson.
Másik bevett út a klasszikus Jeanne d’Arc-i példán keresztül kínálkozott: amikor egy elhivatott nőszemély férfinak álcázva magát komoly (akár katonai) sikereket is el tudott érni.
Jeanne d’Arc
A másik kitörési pontot a nők számára az oktatás és a színészkedés jelentette. Déryné Széppataki Róza vagy Blaha Lujza esetében ma már fel sem merül, hogy kik voltak a férjeik, ahogy pedig a felvilágosodás korába érünk, a lányok oktatása is egyre elterjedtebbé válik.
Igaz, először házimunka, hímzés, zenetanulás terén, de az úrilányok házitanítóikon keresztül más tudományterületekre is elkalandozhattak, sokuk komoly sikereket érhetett el az irodalom és a művelődés területén. (Habár még nagyobbakat, ha férfi álnéven írtak.)
A kegyelemdöfést pedig az első és a második világháború adta meg, amikor a férfiak nélkül maradt nők ráébredtek, hogy az élet sokkal több területén helyt tudnak állni, mint a „Kinder-Küche-Kirche”, vagyis a gyerek-konyha-templom háromszöge. Miután pedig a férfiak visszatértek a frontról, eszük ágában sem volt erre a szűk játéktérre visszavonulni.
Báthory Erzsébet esete és más boszorkányságok
És hogy bevezetőben felvetett kérdésekre is választ kapjunk: Mária Teréziának nem voltak ágyasai, szerelmi és szentségi házasságban élt férjével és 16 gyermekükkel. Báthory Erzsébet nem fürdött szüzek vérében, ez a róla szóló legenda azért alakult ki, mert egyrészt egy Thurzó György nevű nádor és főispán rá akarta tenni a kezét Báthory Erzsébet vagyonára és ehhez hasonló koholmányokat talált ki.
Mária Terézia
Minderre a legendára az is ráerősített, hogy Erzsébet a férje miatt protestáns lett és ezért – Katona Csaba szavaival élve – egy ellenreformátor „püspök fejében kinyílt a csillagkapu” és különböző módokon, akár röplapok formájában terjesztette, hogy aki elhagyja a katolikus hitet, annak efféle elmeháborító következményekkel is számolnia kell.
(Annyi egyébként igaz a Báthoryt övező rémes történetből, hogy valóban fiatal lányokat hozatott magához, de nem a vérüket akarta venni, hanem Európa első leányiskoláját működtette a kastély falai között. A tanult nők pedig a fenti példából kiindulva sokáig botrányosnak és veszélyesnek számítottak.)
Egyfajta boszorkányüldözés volt tehát ez is, amiről azonban azt is megtudhattuk, hogy nem csak a nőket érintette: férfiakat is fogtak boszorkányperekbe varázslás és kuruzslás vádjával, habár nőkhöz kötött tevékenységekhez (pl. gyógyfüvekkel való foglalatoskodás) volt inkább köthető.
Az erényövvel kapcsolatban pedig azt tudhatta meg a nagyérdemű, hogy abban a formában, ahogyan sztereotipikusan ismerjük – mint középkori, nemesi kínzóeszköz, ami a lányok örömszerzési lehetőségére gyakorolt családi kontroll szimbóluma lett – nem létezett.
Tömegesen készítettek azonban önvédelmi eszközként hasonlókat, amikor a gyári munkásnők első generációja tömegesen jelent meg a Soho-ban, mivel – szintén Katona Csaba szavaival élve: „nem bíztak abban, hogy férfi kollégáik megértik majd: a nem az nem”.
Rigó Jancsi, a belga főherceg felesége és egy elképzelt történelem
A legérdekesebb karakter Clara Ward volt, aki belga főherceg férjét hagyta ott a magyar cigányprímásért, Rigó Jancsiért, akit szintén elhagyott később egy olasz (más források szerint: spanyol) pincérért. Clara Ward 1862-ben azt nyilatkozta: „nők, ha boldogtalanok vagytok a férjetek mellett, hagyjátok ott”.
Ki volt ő? Veti fel a kérdést Katona Csaba: „egy disszonáns elem a társadalomban, aki nem tudott beilleszkedni? Egy nimfomán? Vagy a nőjogok harcosa, még mielőtt nőjogok egyáltalán léteztek volna? Szerintem: lehetett mindhárom egyszerre.”
A Momentán társulat zárójelenetei arra tettek kísérletet, hogy megnézzük, milyen lenne a jövő vagy milyenek lettek volna ezek az emblematikus történelmi jelenetek, ha nők lettek volna a történelem nagy vezérei. Megnézhettük Batu kán és a honfoglaló magyarok női változatát is, és az is kiderült, hogy miért lenne tengerpartunk, ha nők vezették volna a honfoglalást?
Ha férfiak és nők együttműködése korábban is megvalósulhatott volna, például, ha Jeanne D’arc-ban nőként is hittek volna férfi harcostársai, elhangozhattak volna ehhez hasonló mondatok:
„hatékonyabb, emberibb és kevesebb vérrel átitatott világ lesz az, amit ő mutat nekünk.”
A nők társadalmi szerepét illetően az előadás tanúsága szerint két út kínálkozott: az egyik az „elfiúsítás”, ami egyrészt bevett gyakorlat volt nemesi családoknál, ha fiú utód nélkül maradt a család. Ilyenkor ugyanis a lánygyermeket jogilag „fiúsították” hogy a családi örökség rászállhasson.
Másik bevett út a klasszikus Jeanne d’Arc-i példán keresztül kínálkozott: amikor egy elhivatott nőszemély férfinak álcázva magát komoly (akár katonai) sikereket is el tudott érni.
Jeanne d’Arc
A másik kitörési pontot a nők számára az oktatás és a színészkedés jelentette. Déryné Széppataki Róza vagy Blaha Lujza esetében ma már fel sem merül, hogy kik voltak a férjeik, ahogy pedig a felvilágosodás korába érünk, a lányok oktatása is egyre elterjedtebbé válik.
Igaz, először házimunka, hímzés, zenetanulás terén, de az úrilányok házitanítóikon keresztül más tudományterületekre is elkalandozhattak, sokuk komoly sikereket érhetett el az irodalom és a művelődés területén. (Habár még nagyobbakat, ha férfi álnéven írtak.)
A kegyelemdöfést pedig az első és a második világháború adta meg, amikor a férfiak nélkül maradt nők ráébredtek, hogy az élet sokkal több területén helyt tudnak állni, mint a „Kinder-Küche-Kirche”, vagyis a gyerek-konyha-templom háromszöge. Miután pedig a férfiak visszatértek a frontról, eszük ágában sem volt erre a szűk játéktérre visszavonulni.
Báthory Erzsébet esete és más boszorkányságok
És hogy bevezetőben felvetett kérdésekre is választ kapjunk: Mária Teréziának nem voltak ágyasai, szerelmi és szentségi házasságban élt férjével és 16 gyermekükkel. Báthory Erzsébet nem fürdött szüzek vérében, ez a róla szóló legenda azért alakult ki, mert egyrészt egy Thurzó György nevű nádor és főispán rá akarta tenni a kezét Báthory Erzsébet vagyonára és ehhez hasonló koholmányokat talált ki.
Mária Terézia
Minderre a legendára az is ráerősített, hogy Erzsébet a férje miatt protestáns lett és ezért – Katona Csaba szavaival élve – egy ellenreformátor „püspök fejében kinyílt a csillagkapu” és különböző módokon, akár röplapok formájában terjesztette, hogy aki elhagyja a katolikus hitet, annak efféle elmeháborító következményekkel is számolnia kell.
(Annyi egyébként igaz a Báthoryt övező rémes történetből, hogy valóban fiatal lányokat hozatott magához, de nem a vérüket akarta venni, hanem Európa első leányiskoláját működtette a kastély falai között. A tanult nők pedig a fenti példából kiindulva sokáig botrányosnak és veszélyesnek számítottak.)
Egyfajta boszorkányüldözés volt tehát ez is, amiről azonban azt is megtudhattuk, hogy nem csak a nőket érintette: férfiakat is fogtak boszorkányperekbe varázslás és kuruzslás vádjával, habár nőkhöz kötött tevékenységekhez (pl. gyógyfüvekkel való foglalatoskodás) volt inkább köthető.
Az erényövvel kapcsolatban pedig azt tudhatta meg a nagyérdemű, hogy abban a formában, ahogyan sztereotipikusan ismerjük – mint középkori, nemesi kínzóeszköz, ami a lányok örömszerzési lehetőségére gyakorolt családi kontroll szimbóluma lett – nem létezett.
Tömegesen készítettek azonban önvédelmi eszközként hasonlókat, amikor a gyári munkásnők első generációja tömegesen jelent meg a Soho-ban, mivel – szintén Katona Csaba szavaival élve: „nem bíztak abban, hogy férfi kollégáik megértik majd: a nem az nem”.
Rigó Jancsi, a belga főherceg felesége és egy elképzelt történelem
A legérdekesebb karakter Clara Ward volt, aki belga főherceg férjét hagyta ott a magyar cigányprímásért, Rigó Jancsiért, akit szintén elhagyott később egy olasz (más források szerint: spanyol) pincérért. Clara Ward 1862-ben azt nyilatkozta: „nők, ha boldogtalanok vagytok a férjetek mellett, hagyjátok ott”.
Ki volt ő? Veti fel a kérdést Katona Csaba: „egy disszonáns elem a társadalomban, aki nem tudott beilleszkedni? Egy nimfomán? Vagy a nőjogok harcosa, még mielőtt nőjogok egyáltalán léteztek volna? Szerintem: lehetett mindhárom egyszerre.”
A Momentán társulat zárójelenetei arra tettek kísérletet, hogy megnézzük, milyen lenne a jövő vagy milyenek lettek volna ezek az emblematikus történelmi jelenetek, ha nők lettek volna a történelem nagy vezérei. Megnézhettük Batu kán és a honfoglaló magyarok női változatát is, és az is kiderült, hogy miért lenne tengerpartunk, ha nők vezették volna a honfoglalást?
Ha férfiak és nők együttműködése korábban is megvalósulhatott volna, például, ha Jeanne D’arc-ban nőként is hittek volna férfi harcostársai, elhangozhattak volna ehhez hasonló mondatok:
„hatékonyabb, emberibb és kevesebb vérrel átitatott világ lesz az, amit ő mutat nekünk.”
Soha nem jártunk még előrébb
Ami pedig a jelen helyzetet illeti: nem volt még olyan történelmi korszak, amelyben előrébb járt volna a női jogokat illetően, mint a mostani, még akkor sem, ha a gyakorlatban most is sok visszásságot és előítéletet tapasztalunk. Most van az átmenet időszaka, ahogy Bodroghy Borbála fogalmazott, elnézést kérve a férfiaktól, akiket az este során kikarikíroztunk, majd hozzátette: mi több ezer évig éltünk ebben, szóval ezt most viseljétek el.
Ez az előadás élő példa volt arra, hogy humorral, együttműködéssel, stílusérzékkel és hiteles információkkal a legrázósabb témák is feldolgozhatók. A Momentán és Katona Csaba előadása megmutatta, hogy a női történetek nemcsak fontosak – hanem nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az összképet tisztán lássuk. És talán kevesebb háború lett volna, sőt, még talán tengerpartunk is lenne, ha időben figyeltünk volna rájuk.
Szerző: Laborczi Dóra
Ami pedig a jelen helyzetet illeti: nem volt még olyan történelmi korszak, amelyben előrébb járt volna a női jogokat illetően, mint a mostani, még akkor sem, ha a gyakorlatban most is sok visszásságot és előítéletet tapasztalunk. Most van az átmenet időszaka, ahogy Bodroghy Borbála fogalmazott, elnézést kérve a férfiaktól, akiket az este során kikarikíroztunk, majd hozzátette: mi több ezer évig éltünk ebben, szóval ezt most viseljétek el.
Ez az előadás élő példa volt arra, hogy humorral, együttműködéssel, stílusérzékkel és hiteles információkkal a legrázósabb témák is feldolgozhatók. A Momentán és Katona Csaba előadása megmutatta, hogy a női történetek nemcsak fontosak – hanem nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az összképet tisztán lássuk. És talán kevesebb háború lett volna, sőt, még talán tengerpartunk is lenne, ha időben figyeltünk volna rájuk.
Szerző: Laborczi Dóra
forrás: https://marieclaire.hu