A Thália Színház meghirdeti a Rejtélyek Évadát
A titok nem pusztán dramaturgiai eszköz: jelen van a mindennapjainkban, a kimondatlan szavakban, a vágyakban és a félelmekben, amelyek körülvesznek bennünket. A Thália Színház az új évadában azt ígéri, hogy a színpadon a rejtély sosem marad megoldatlanul – de a megfejtés olykor nem ott van, ahol várnánk.
A teátrum közleménye:
A szeptemberi és októberi program éppen ezt a sokféleséget tükrözi: klasszikus és kortárs, komédia és tragédia, krimi és gyerekdarab egyaránt helyet kap benne. Ami közös: minden darab valamit elhallgat, valamit eltakar, amit a közönségnek kell megfejtenie.
A Télikertben szeptember végén egy igazi színháztörténeti pillanatnak lehetünk tanúi: David Hare Fénytörés című drámája magyarországi ősbemutatóként érkezik a Thália Színházba. A brit szerző évtizedek óta a kortárs dráma egyik legfontosabb hangja, darabjaiban rendre a hatalom és az egyén, a politika és a magánélet konfliktusait vizsgálja. A Fénytörés középpontjában egy dúsgazdag férfi áll, aki felesége halála után régi szerelméhez fordul – ám a múlt nem felejthető, a sérelmek újra felszakadnak. Valló Péter rendezésében a történet nem csupán egy kapcsolat lehetséges újrakezdéséről szól, hanem arról is, hogy vajon képesek vagyunk-e más szemmel látni azt, akit egyszer már elveszítettünk. A darab intim tere, a Télikert közelsége pedig még inkább felerősíti a nézőben a kérdést: mi történik, ha a fény más szögből vetül ránk, és a valóság hirtelen teljesen másnak tűnik?
Ha a Fénytörés a múlt és jelen sebeit boncolgatja, akkor Dan Rosen Az utolsó vacsora című szatírája a jövő rémképeivel szembesít. Októberben kerül a Nagyszínpadra az ősbemutató, amely egy amerikai kisváros egyetemistáinak groteszk vacsoráit állítja középpontba. A társaság minden hétvégén meghív valakit, hogy vitázzanak a világ problémáiról – de egy váratlan vendég érkezése az intellektuális játékot gyilkos fordulatba csapja át. A szatíra hátborzongató pontossággal mutatja meg, milyen vékony a határ morális meggyőződés és szélsőséges fanatizmus között. Horváth Illés rendezése egyszerre tart tükröt a mai társadalomnak és mutat rá: a legveszélyesebb titkok nem a szekrényben, hanem a meggyőződéseinkben rejlenek. Ez a darab provokatív, de éppen ettől izgalmas: kimozdít a komfortzónából, és arra kényszerít, hogy szembenézzünk saját ítéleteinkkel.
A már futó előadások szintén új értelmet nyernek a Rejtélyek Évadának kontextusában. Örkény István Tóték című tragikomédiája groteszk humorba csomagolt háborús rémálom, amelyben a Tót család vendégül lát egy őrnagyot, és mindent megtesznek, hogy kedvében járjanak – miközben lassan felőrlődnek. A darab groteszkje mögött ott rejlik a kérdés: meddig vagyunk hajlandók elmenni, hogy szeretteinket megóvjuk? Nem ugyanez a kétségbeesett megfelelés köszön vissza a mindennapjainkban is?
Ezzel szemben Simon Beaufoy Alul semmi című vígjátéka a férficsupaszság leple mögött tárja fel a gazdasági kiszolgáltatottságot és az emberi méltóság utáni vágyat. Októberben a darab 10. születésnapját ünnepli a Thália színpadán – ritka pillanat, amikor egy komédia ilyen hosszú ideig képes friss és élő maradni.
A krimi rajongóinak valódi csemegét ígér Agatha Christie klasszikusa, a Gyilkosság az Orient Expresszen. A monumentális látványvilággal színpadra állított előadás nemcsak Poirot nyomozásának izgalmait kínálja, hanem azt a bezártságélményt is, amelyben minden néző gyanúsítottá válik. Vajon a titkok közül melyik a legerősebb: amit a karakterek rejtegetnek, vagy amit mi, nézők magunk sem merünk kimondani?
A Télikert és az Arizona Stúdió előadásai intimebb, személyesebb hangon közelítenek a titokhoz. Csehov Ványa bá-ja a beteljesületlenség rejtélyét feszegeti, Dürrenmatt A csendestársa a bűn és felelősség súlyos kérdéseit veti fel, Terry Johnson Hisztériája pedig Freud tudatalattijába vezet feketehumorral. Az Arizona közönsége közben családi előadásokon keresztül fedezheti fel a gyerekkor titkait: Bogyó és Babóca, Boribon vagy éppen Süsü történetei újra és újra bizonyítják, hogy a színház már a legfiatalabb nézők számára is az egyik legszebb beavatási élmény.
És persze ott vannak a könnyedebb bohózatok, amelyek szintén rejtélyeket hordoznak – csak éppen a félreértések és identitáscserék formájában. Ray Cooney A miniszter félrelép című bohózata a brit humor legjavát kínálja, míg Camoletti Boeing, Boeing-je vagy Labiche Nyakamon a nászmenet-je a szerelmi és társadalmi komédiák szellemes csapdáiba vezetnek. Ezekben a darabokban a titok nem sötét, hanem játékos – és éppen ettől olyan felszabadító a nevetés.
A Thália Színház tehát valóban komolyan veszi, hogy a titkok évadát hirdette meg. Mert a rejtély sosem a színpadon dől el igazán, hanem a nézőben, aki hazafelé menet még mindig azon gondolkodik: mit is látott valójában. Egy groteszk családi tragikomédiát, egy politikai bohózatot, egy gyerekmesét vagy egy krimit? Talán mindegyik ugyanarról szól: a mi titkainkról, amelyekre a színház mindig új és új válaszokat kínál.
A műsor itt elérhető: https://thalia.jegy.hu/
A teátrum közleménye:
A szeptemberi és októberi program éppen ezt a sokféleséget tükrözi: klasszikus és kortárs, komédia és tragédia, krimi és gyerekdarab egyaránt helyet kap benne. Ami közös: minden darab valamit elhallgat, valamit eltakar, amit a közönségnek kell megfejtenie.
A Télikertben szeptember végén egy igazi színháztörténeti pillanatnak lehetünk tanúi: David Hare Fénytörés című drámája magyarországi ősbemutatóként érkezik a Thália Színházba. A brit szerző évtizedek óta a kortárs dráma egyik legfontosabb hangja, darabjaiban rendre a hatalom és az egyén, a politika és a magánélet konfliktusait vizsgálja. A Fénytörés középpontjában egy dúsgazdag férfi áll, aki felesége halála után régi szerelméhez fordul – ám a múlt nem felejthető, a sérelmek újra felszakadnak. Valló Péter rendezésében a történet nem csupán egy kapcsolat lehetséges újrakezdéséről szól, hanem arról is, hogy vajon képesek vagyunk-e más szemmel látni azt, akit egyszer már elveszítettünk. A darab intim tere, a Télikert közelsége pedig még inkább felerősíti a nézőben a kérdést: mi történik, ha a fény más szögből vetül ránk, és a valóság hirtelen teljesen másnak tűnik?
Ha a Fénytörés a múlt és jelen sebeit boncolgatja, akkor Dan Rosen Az utolsó vacsora című szatírája a jövő rémképeivel szembesít. Októberben kerül a Nagyszínpadra az ősbemutató, amely egy amerikai kisváros egyetemistáinak groteszk vacsoráit állítja középpontba. A társaság minden hétvégén meghív valakit, hogy vitázzanak a világ problémáiról – de egy váratlan vendég érkezése az intellektuális játékot gyilkos fordulatba csapja át. A szatíra hátborzongató pontossággal mutatja meg, milyen vékony a határ morális meggyőződés és szélsőséges fanatizmus között. Horváth Illés rendezése egyszerre tart tükröt a mai társadalomnak és mutat rá: a legveszélyesebb titkok nem a szekrényben, hanem a meggyőződéseinkben rejlenek. Ez a darab provokatív, de éppen ettől izgalmas: kimozdít a komfortzónából, és arra kényszerít, hogy szembenézzünk saját ítéleteinkkel.
A már futó előadások szintén új értelmet nyernek a Rejtélyek Évadának kontextusában. Örkény István Tóték című tragikomédiája groteszk humorba csomagolt háborús rémálom, amelyben a Tót család vendégül lát egy őrnagyot, és mindent megtesznek, hogy kedvében járjanak – miközben lassan felőrlődnek. A darab groteszkje mögött ott rejlik a kérdés: meddig vagyunk hajlandók elmenni, hogy szeretteinket megóvjuk? Nem ugyanez a kétségbeesett megfelelés köszön vissza a mindennapjainkban is?
Ezzel szemben Simon Beaufoy Alul semmi című vígjátéka a férficsupaszság leple mögött tárja fel a gazdasági kiszolgáltatottságot és az emberi méltóság utáni vágyat. Októberben a darab 10. születésnapját ünnepli a Thália színpadán – ritka pillanat, amikor egy komédia ilyen hosszú ideig képes friss és élő maradni.
A krimi rajongóinak valódi csemegét ígér Agatha Christie klasszikusa, a Gyilkosság az Orient Expresszen. A monumentális látványvilággal színpadra állított előadás nemcsak Poirot nyomozásának izgalmait kínálja, hanem azt a bezártságélményt is, amelyben minden néző gyanúsítottá válik. Vajon a titkok közül melyik a legerősebb: amit a karakterek rejtegetnek, vagy amit mi, nézők magunk sem merünk kimondani?
A Télikert és az Arizona Stúdió előadásai intimebb, személyesebb hangon közelítenek a titokhoz. Csehov Ványa bá-ja a beteljesületlenség rejtélyét feszegeti, Dürrenmatt A csendestársa a bűn és felelősség súlyos kérdéseit veti fel, Terry Johnson Hisztériája pedig Freud tudatalattijába vezet feketehumorral. Az Arizona közönsége közben családi előadásokon keresztül fedezheti fel a gyerekkor titkait: Bogyó és Babóca, Boribon vagy éppen Süsü történetei újra és újra bizonyítják, hogy a színház már a legfiatalabb nézők számára is az egyik legszebb beavatási élmény.
És persze ott vannak a könnyedebb bohózatok, amelyek szintén rejtélyeket hordoznak – csak éppen a félreértések és identitáscserék formájában. Ray Cooney A miniszter félrelép című bohózata a brit humor legjavát kínálja, míg Camoletti Boeing, Boeing-je vagy Labiche Nyakamon a nászmenet-je a szerelmi és társadalmi komédiák szellemes csapdáiba vezetnek. Ezekben a darabokban a titok nem sötét, hanem játékos – és éppen ettől olyan felszabadító a nevetés.
A Thália Színház tehát valóban komolyan veszi, hogy a titkok évadát hirdette meg. Mert a rejtély sosem a színpadon dől el igazán, hanem a nézőben, aki hazafelé menet még mindig azon gondolkodik: mit is látott valójában. Egy groteszk családi tragikomédiát, egy politikai bohózatot, egy gyerekmesét vagy egy krimit? Talán mindegyik ugyanarról szól: a mi titkainkról, amelyekre a színház mindig új és új válaszokat kínál.
A műsor itt elérhető: https://thalia.jegy.hu/
forrás: https://szinhaz.online/