Dragomán György írja a Kalucsni bemutatójáról

Nagy ajándékot kaptam az élettől szombaton, életem két legfontosabb asszonya, Édesanyám és Anna is elkísértek Tatabányára a Jászai Mari színházba, a Kalucsni című színdarabom bemutatójára. Nem ez az első bemutató az életemben, de az első olyan, amelyiken Édesanyám is ott volt. Ebben a darabban pedig, talán nem is kicsit, de ő is benne van... A kollázs első kockáján talán látható ez az ünnepi, elfogódott öröm. Anna aztán lefotózott a plakáttal: már a premier előtt boldog szerző voltam, mert tudtam, hogy Göttinger Pál rendező megértette és magáénak érzi a darabot. Az előadás nagyon szép lett, pont olyan fergeteges és vad és letaglózó, mint amilyennek írás közben képzeltem, a viccek ültek, a közönség nevetett, a mélyütések betáltak. Hiába én írtam, nézővé tudtam változni arra a két órára. Aztán jött a vastaps, aztán felmentünk koccintani a színpadra, a harmadik képen éppen megköszönöm a hatalmas és áldozatos munkát a színészeknek és az egész stábnak. Egy mondatot mondtam csak, de az nagyon fontos mondat volt. Az utolsó kocka már az önfeledt örömé, a színészek és a rendező együtt fogják a kést, együtt vágnak bele az ünnepi Kalucsni-tortába. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített abban, hogy átélhettem mindezt!