Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Premierek az Ördögkatlanon!

Ezen a nyáron számos színházi bemutató lesz az Ördögkatlan színházi tereiben. Protekciósan kiemelünk két Ördögkatlan Produkciót: augusztus 5-én az Amfiteátrumban először látjuk-halljuk a Másnap című koncert-színházat, melyben Cseh Tamás és Csengey Dénes 1986-ban írt dalait tisztogatja meg, énekli el Beck Zoli és Szűcs Krisztián. Stefan Zweig Sakknovella című kisregényéből írt Fekete-fehér címmel vadonatúj monodrámát Légrádi Gergely – ezt augusztus 7-én játssza az Ördögkatlan mindenese, többek között remek színésze, Göttinger Pál. Az előadást Ujj Mészáros Károly rendezte. És premierrel jelentkezik az „Orlai-művek” is: augusztus 4-én Nem baj, majd megértem címmel a Bodor Johanna önéletrajzi regényéből készült előadás látható a Mokos Pincészet színpadán, rendező: Szikszai Rémusz. Először láthatják a nézők a Tar Sándor írásaiból készült A mi utcánk című produkciót is Köles Ferenccel a főszerepben – ennek hivatalos bemutatója majd ősszel történik meg a Pécsi Nemzeti Színházban. És per

Firkin: Firkinizáció…

Írta: Olasz Sándor 

A Firkin zenekarvezetőjével, a fuvolát megszólaltató Péter Jánossal, kilenc évvel ezelőtt beszélgettünk legutóbb, egy interjú keretében (Rockinform például már és még nem volt akkor éppen). Ekkora időintervallumot kellene most áttekintenünk. Ígérem, a legközelebbi diskurzusra nem hagyok ennyi időt! Most azonban következzék közel egy évtizednyi időutazás!

– 2012-ben jött ki a második lemezünk „WHUP!” címmel, majd ezt követte a harmadik, az „Igyunk, pálinkát!” – ami az első két albumunknak lett a magyar nyelvű esszenciája. – kezdte mondandóját a fuvolista. Ehhez producernek Jamie Winchestert hívtuk meg, aki nem csak az album hangzásvilágán javított sokat, hanem a zenekar későbbi élő megszólalásait is pozitívan befolyásolta. Zenei ötletei, gitározása, vokáljai és – természetesen – a hangmérnöki munkája is nagy előrelépés volt zenei minőség tekintetében. Ennek ellenére a stúdiómunkák lezárultáig nem voltunk biztosak abban, hogy a magyar nyelvű szövegeinkkel hiteles lesz-e ez a műfaj, fog-e működni a magyar közönség előtt. Szerencsére nem kellett csalódnunk…

A szövegeket az akkori énekesünk, Marthy Barna írta meg kiváló stílusérzékkel, ő egyébként angol szakon végzett Debrecenben. Amikor a magyar versformákkal birkóznia kellett, néha segítettem neki (régebben a Pázmány magyar szakára jártam), mindenesetre nagyon találó, egyedi szövegek születhettek meg, a magyar rajongóink örömére. Ez az album nagyban hozzájárult a hazai közönségünk gyarapításához.

Ami még nagyobb lendületet adott a zenekarnak, az a következő lemezhez köthető. A Finger in the Pie 2014-es megjelenésével egy időben leszerződtünk egy német ügynökséghez, akikkel azóta is együtt dolgozunk. Ők nyitották meg számunkra a német, illetve a német nyelvű piacot, főként a metálzenei szcénában! Tudni kell, hogy a kelta-punk műfaja a metálzene rajongói bázisában is teret nyert. Szinte minden nagyobb fesztiválra hívnak egy ilyen műfajú zenekart, így lazítva a tömör hangulatú gitárriffeken. Ma már a zúzós metál szimbiózisban él a folk-punk dallamos vagányságával.

Ez a lemez már metálosabb hangzást kapott, keményebb gitársoundok szólaltak meg, mint az előző hanganyagokon. A folkos hangzást – amit a hegedű és a fuvola képvisel nálunk – átvette a gitárok dominanciája. Ehhez a megszólaláshoz Varga Zoltán producer bizonyult a legalkalmasabbnak, aki már korábban is rengeteg kivételes metállemez születésénél bábáskodhatott. A segítségével elkészült album be is váltotta a reményeinket, mert a német piac felbolydult az irányunkban. Kijutottunk például a minden tekintetben jelentős Wacken Open Air fesztiválra (2014-ben), ami aztán további meghívásokat eredményezett. Az ügynökség elmondta utólag, hogy az első években árgus szemekkel figyelték és követték a Firkin minden mozgását. Lehet egy jó lemezed, zenélhetsz kitűnően egy zenekarral, de mindez nem elég: rengeteg egyéb paraméternek meg kell felelni még, amit élőben, turnézás közben tudnak csak felmérni. Az ügynökség folyamatosan monitorozta a zenekart, mind a közönség, mind a fesztiválszervezők részéről. Mindent: hogy mit iszunk, hogyan megyünk fel a színpadra, hogyan szólunk a rajongókhoz, mennyire tudunk alázattal együttműködni a stábbal, és egyáltalán: hogyan tudjuk kezelni a különböző helyzeteket ebben a profi közegben.

– Gondolom, a lemez fogyásával sem volt probléma.

– Azzal sem, és mással sem. Mindenhol tarolt a zenekar! Nyilván a zene a legfontosabb, de a zenekar a hosszú évek alatt megszokta, hogy mindig szerényen és pontosan tegye a dolgát, amikor meg a színpadra kerül, csak akkor hívja elő a vadállatot magából. Nem késtünk el soha, sehonnan. Próbáltunk mindent olyan precízen csinálni, mint a németek, ők pedig értékelték ezt. Ennek ellenére az idén nem lesz turnénk külföldön. Mindent 2022-re tettek át a járvány miatt.

– 2017-ben pedig már négy ország nagy fesztiváljain jártatok. Melyik fellépés sikerült közülük a legjobban?

– A német Summer Breeze Open Air fesztiválon kerültünk először Európa egyik legkülönlegesebb nagyszínpadára. A szervezők állítása szerint itt debütált a világ első szabadtéri forgószínpada, amit – ráadásul – velünk próbáltak ki! Délelőtt 11-kor kellett játszanunk, elsőként! Nagy volt az izgalom a szervezők körében is, meg – természetesen – a zenekarban is, hiszen ekkora térben még nem koncerteztünk. Itt jegyezte meg Andor a zenekarból, hogy a szülőfaluja területe akkora, mint ez a színpad; az ötméteres zenekari molinónk pedig úgy árválkodott a háttérben, mint egy zsebkendő az úszómedence közepén. A dolog lényege az volt, hogy a backstage befelé néző oldalán állt fel a Firkin, aztán megfordult az addig teljesen üres színpad, így hirtelen a közönség előtt termett a bevetésre kész zenekar. Amíg mi játszottunk, a While She Sleeps beszerelt hátul, amikor pedig befejeztük, megfordult a színpad, jöttek ők, átmenet nélkül, és így tovább, egészen estig, a Korn fellépéséig.

Tehát fordul a színpad, szemünkbe süt a nap, izzik kegyetlenül a levegő, lenézünk, és… Alig néhány ember lézeng előttünk félkómában. Nem tehettünk mást, felszívtuk magunkat, elkezdtük játszani az első dalt, erre megnyíltak a sátrak, a népek elkezdtek rohanni felénk, a harmadik dalnál pedig már több mint tízezer ember tombolt előttünk a gatyarohasztó melegben! Minden zenésznek ilyen élményt kívánok!

– Ezt a fellépési lehetőséget is a német kapcsolat hozta?

– Igen. Mi, saját erőből nem tudtunk volna eljutni ilyen helyszínekre. Amikor megkerestük együttműködés céljából az ügynökséget, már tudtak rólunk. Később kiderült, hogy folyamatosan figyelik a fesztiválokon fellépő kisebb zenekarokat. Ha jó visszajelzéseket kapnak a szervezőktől, lecsapnak rájuk és tovább pörgetik őket. Előbb kezdenek a kisebb színpadokon, pár év múlva a nagyobb színpadok délutáni idősávjában fognak játszani, azután pedig az estiben. Nekik is az az érdekük, hogy organikusan építsék fel a rendszert, mégpedig olyan fellépőkből, akikre hosszú távon lehet építeni, és nem oszlanak fel egyik percről a másikra.

– 2019 már a Montreux Jazz Festival éve volt számotokra. Készültetek-e külön is erre az eseményre, és felhasználtátok-e hozzá a basszusgitárosotok, Szuna Peti jazz-képzettségét? Rögzítették-e a szervezők ezt a koncertet valamilyen formában?

– Sajnos, nem vették fel, holott kaptunk rá ígéretet. Az utolsó pillanatban derült ki, hogy nem ér oda a tévéstáb. Amatőr felvételeket vágtunk végül össze, így próbáltuk visszaadni azt a kivételes hangulatot, amiben a Genfi-tó partján részesülhettünk.

Ez a meghívás is úgy jött, hogy ennek a fesztiválnak a szervezői is követték a zenekarunkat úgy, hogy nem tudtunk róla. Claudia, a fesztivál fő szervezője elmondta, hogy mi vagyunk az egyetlen ilyen típusú zenekar Európában, amelyik a fesztivál követelményeinek megfelelő minőségben nyúl a saját műfajához. Hallatszik, hogy ebben fellelhető a jazz, rock, klasszikus zene és a pop hatása is. Minden egyben, magas szinten. Tőle hallva ezt, nagy bóknak vettük!

Egyébként megbeszéltük egymás közt, hogy ugyanazt a műsort fogjuk játszani és ugyanúgy, ahogy eddig, nem próbálunk finomkodni a helyhez igazodva. Azt gondoltuk, ha meghívtak minket ide, akkor ők arra kíváncsiak, amilyenek valójában vagyunk!

Volt nagy izgulás a világhírű zenészek láttán, még Bazsinál és Petinél is. Az előttünk való héten Elton John lépett fel, aznap Quincy Jones az Auditoriumban. Közvetlenül előttünk pedig amerikai soft-jazz volt a Music In The Park színpadán. Mégis: a mi műsorunknak elképesztő őrjöngés lett a vége! Ugyanúgy, mint bármelyik más fesztiválon. Az első sorok közönsége elkezdett pogózni, aki pedig nem tudott – sokan voltak olyanok – vonatozni kezdtek, meg keringőzni. Fantasztikus érzés volt, ahogyan azt is megtapasztalhattuk, hogy nem léteznek igazán műfaji határok.

– Aránylag stabil csapat vagytok, de néhány tagcsere nálatok sem volt elkerülhető. A hegedűs posztján – mintegy évtizede – bekövetkezett változásról már beszéltünk.

– A Firkin két énekessel indult: Barnival és Göttinger Palival. Palit viccesen úgy hívtuk, hogy ő a „félnótás” énekes, hiszen ő színházi rendező is, ezért nem tudta felelősséggel vállalni, hogy mindig, stabilan ott legyen velünk. Abban egyeztünk meg, hogy keresünk egy főénekest, és rátaláltunk Barnira. Addig, amíg Pali képzett énekes, Barninak kezdőként kellett az éneklés és a színpadi jelenlét tudományát megtanulnia, de remekül haladt, a tehetsége sok akadályt legyőzött. Jónéhány együtt töltött év után erősebb lett nála a továbblépés vágya, a saját elképzelések megvalósításának a szándéka. Öntörvényű lévén, nem volt maradása, kénytelenek voltunk elengedni. Volt egy kis mosolyszünet, végül mindenki megbékélt. Ő alapított egy saját zenekart, terveztük, hogy majd az előzenekarként fellépnek előttünk, de a járvány betalált. Viszont 2020 nyarán egy egész koncertet énekelt végig velünk! Nagyon jó érzés volt újra együtt zenélni, rettentően élveztük.

– Nem beszéltünk még arról sem, hogy Andorra hogyan találtatok rá, hiszen egy országhatár választ el benneteket.

– Úgy alakult, hogy énekeseket, tanárokat kerestünk meg, hogy segítsenek hozzánk illő frontembert találni. Pély Barna ismerőse Szabadkán kitette ezt a felhívást, Andor pedig jelentkezett rá. Az ő hatalmas lelke és erőteljes habitusa gyorsan megnyert mindenkit. Összeszámoltuk, hogy kb. 250 ezer km-t utaztunk közösen az öt év alatt. Aztán jött a járvány, és annyira „ott van minden” neki Vajdaságban (színház, család), hogy bár a Firkin az élete része maradt, választania kellett a Firkin és az otthona között. Lelkiismeretfurdalást okozott neki, hogy nehéz helyzetbe hozta a zenekart, de biztosított minket, hogy ameddig nem találunk új énekest, kisegít a koncertezésben.

Én viszont már nem szerettem volna több váltást. Rettentően nagy munka egy új énekessel újra sziklaszilárd közösséggé formálni egy zenekart. Nem maradt energiám a folytatásra. Ekkor viszont csodálatos dolog történt, ami mindmáig megborzongat, ha visszagondolok erre az eseményre: teljes egyetértésben összezárt a zenekar, lelkesítettek, egységes erővel álltak ki azért, hogy folytassuk a megkezdett közös munkánkat. Megvallom töredelmesen – bár nem jellemző rám –, meghatódtam, és azóta sem bántam meg, hogy visszakoztam. A rengeteg csodás élmény, amit Virág Lilivel, Szuna Petivel, Juhász Robi Esével, Kárpáti Bazsival végigéltünk, ebben a helyzetben csúcsosodott ki! Ezért érdemes csinálni, ezért a Firkin értékközösségért!

Ennek a szellemiségnek is köszönhető, hogy organikus módon ráleltünk az új énekesünkre.

Kelemen Ákossal először 2016-ban találkoztunk, a Barba Negrában. Előzenekarunkként játszott a ZságbaMacska nevű csapat, már akkor megfogott az előadói karaktere és személyisége. Összebarátkoztunk, tartottuk a kapcsolatot. Egyik nap telefonon hív, hogy tudok-e zenekart, aki énekest keres. Soha jobbkor, mondom, gyere meghallgatásra, épp castingolunk! Így történt a felvétele a Firkin családba, véletlenek pedig nincsenek! Azóta kiderült, hogy különlegesen markáns hangszíne mellett elképesztő munkabírással, kreativitással és megnyerő személyiséggel áldotta meg a Jóisten. Azóta sorra születnek az új Firkin dalok – a Bresaola Stúdióban, Nóniusz Gábor producer keze alatt –, amik a jól megszokott Firkin hangzást sem hagyták el, de mégis frissen szólnak. Ilyen az elsőként megjelenő „Still Alive” című dalunk is, amiből videóklip is készült, Mucsi Zoltán főszereplésével. Ez várhatóan április második felétől lesz látható a „megosztókon”…

– Tudom, hogy erős hazai menedzsmentetek és segítő stábotok van. Velük mi van most, a járvány-helyzetben, és veletek, persze! Tudtatok-e megfelelő megélhetést találni?

– Ákos, az új énekesünk családi – mérnöki- vállalkozásban dolgozik. Sokan pedig tanítanak a zenekarból. Lili profi sminkes, egyre többen keresik, klipek készítéséhez, például. Én kertészkedem otthon, és a zenekar ügyeit viszem a menedzserünkkel közösen. A fő hangtechnikusunk villanyszerelőnek állt. Az őszi raktárkoncert segített abban, hogy túléljük a telet, de optimistán nézünk a jövőbe, mit is tehetnénk mást, egy életerőt hirdető zenekarként?

– Az alkotómunkára marad energiátok ebben a helyzetben?

– Az alkotás – és a közönségünkkel való értékközösség- számunkra menedék és erős bástya. Ugyanakkor rengeteg energiát is felszabadít a kemény munka. Április elején kijön a „Still Alive” single, májusra pedig kiadjuk a következő dalt, amit Simon Michael német producer közreműködésével készítünk. Szeptemberre tervezünk még egy kislemezt, januárban pedig a teljes album megjelentetését.

Vannak további projektjeink is: egy feldolgozás-lemezre készülve nagy nemzetközi slágereket „firkinizálunk”. Rettentő izgalmas más műfajokból konvertálni Firkin nótákat, mert eközben ismeri meg a zenekar a saját stílusát igazából: gyakorlatilag zenei önmagával szembesül egy-egy ilyen dal segítségével. Rettentő jó önismeret ez számunkra!

Tervezünk egy szimfonikus zenekarral közös projektet is. A műfaj: punk-oratórium, négy énekessel, vendégzenészekkel.

– Lehet-e, érdemes-e élő fellépéseket tervezni ilyenkor?

– Természetesen. Kell tervezni akkor is, ha kicsi az esély a megvalósulásra. Igen, vannak lekötött koncertjeink, reális eséllyel a Barba Negrában valósulhat meg az első, 2021. július elsején. Remélem, itt már végre összejöhetünk egy nagy, családi ünnepre a közönségünkkel! És minden vágyam, hogy közösen énekelhessük el az új dal refrénjét:

O-a-hey O-a-hay We are still alive!
O-a-hey O-a-hay We’re dancing through the night
O-a-hey O-a-hay We are still alive!
Hey-hey-hey-hey!