Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások.
A forrásokat az egyes bejegyzések
végén lehet megtalálni.


Nincs vita: énekelni márpedig menő!

Tóth Árpád a Csíkszerda kórus vezetőjeként több száz embert, nagyrészt teljesen amatőröket tanít az együtt éneklés szeretetére. 

A Csíkszerda az egyik legkülönlegesebb hazai kórus: az alacsony létszámú, profi tagokkal működő együttesekkel szemben teljes nyitottságot hirdettek, bárki szabadon csatlakozhat hozzájuk. Sikerüket jelzi, hogy mára az alapcsoporton kívül két másik is működik, összesen közel 250 aktív taggal.

Az egészet Tóth Árpád karnagy és ének-zene tanár fogja össze szabadidejében, színtiszta lelkesedésből. Arról beszélgettünk, miért zárkóznak el nagyon sokan csípőből az énekléstől, fenntartható-e egy ekkora csapat nonprofit alapon, illetve mi kell hozzá, hogy valaki teljesen nulláról indulva hasznos kórustaggá váljon.
– Szerinted manapság az emberek többsége szerint ciki énekelni?

– Igen, sajnos nagyon sokan így gondolják. Amikor új osztályt kapok, rendszeresen meg szoktam kérdezni őket a legelején, hogy állnak az énekléssel, és a 90 százalékuk mereven elutasítja. Az indoklás is sokat mondó: a többségnek a korábbi tanárai vették el a kedvét tőle. És szerintem ez nem azért van, mert annyira tehetségtelen, vagy szimplán gonosz énektanárok lennének. Egyszerűen nem adunk a kezükbe jó dalokat és eszközöket, hogy megalapozzuk az érdeklődést.

Emiatt nagyon sok a sikertelen énektanár, akik nyilván a diákjaik kedvét is még jobban elveszik az egésztől.

– Csak ezen múlik minden? Egyébként mindenkiben meglenne rá a képesség, hangi adottságoktól függetlenül?

– Igen, én ezt gondolom. Persze vannak jobban és kevésbé tehetségesek, de alapvetően egy kórusban nem annyira fontos az a fajta egyéni hangszín, ami például a tehetségkutatókban alapfeltétel. Inkább egy precíz, megbízható szólamtudás kell, amit szorgalommal és gyakorlással lehet elsajátítani. Ha megvan a megfelelő hozzáállás, gyakorlatilag mindenki hasznos taggá tud válni.

– Ha jól tudom, téged tízéves korodban érintett meg először igazán az éneklés. Hogy történt ez pontosan?

– Szerintem ebben a korban még senki sincs azon a szinten, hogy végérvényesen elkötelezze magát valami mellett. Velem sem úgy volt, hogy mindenképp már akkor az éneklésre akartam feltenni az életemet. De tény, hogy nagyon tetszett a dolog: amúgy elég gátlásos voltam, de énekléssel kezdettől fogva sokkal jobban ki tudtam fejezni magam.

Az egésznek a zsigeri mivolta fogott meg: nem is elsősorban a szereplési vágy, sokkal inkább az együtt éneklés varázsa, illetve maga a folyamat, ahogy közösen megtanulunk egy dalt. A családomban egyébként egyáltalán nem voltak zenészek, elég furcsán is néznek rám emiatt a mai napig - hát még az elején...


Névjegy
Tóth Árpád 1982-ben született Budapesten. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban végezte hárfa és elmélet szakon, majd pedig A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomázott ének-zenetanár, karvezetés, szolfézstanár és zeneelmélet-tanár szakokon. Doktori fokozatát 2011-ben szerezte meg, szintén a Zeneakadémián.
A Csíkszerda kórusai mellett a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának állandó magyarországi vendégkarnagya, valamint számos éneklő fesztivál, többek között a Hajnalok Völgye, illetve a Kórusok Éjszakája művészeti vezetője. Menthetetlenül hisz a közös éneklés semmivel össze nem hasonlítható közösségteremtő erejében, ennek kapcsán rendszeresen tart továbbképzéseket itthon, Szlovákiában, Németországban, Angliában, Koreában, Kínában és Ausztráliában is.


– Hogy jutottál el a karvezetésig?

– Már tizenévesen több kórusba eljártam önszorgalomból, akár a hétvégi korán kelést is bevállalva. Bekerültem a rádió gyerekkórusába is, ami már egy elit klubnak számított, alkalmanként akár háromórás próbákkal. Érdekes egyébként, hogy más gyerekekkel ellentétben engem sosem fárasztottak a hosszú próbák, mindig imádtam csinálni. 

Ekkorra kiderült, hogy elég könnyen megy nekem a dolog, jók a készségeim hozzá. Így felvételiztem a Bartók Konzervatóriumba, és be is kerültem. Itt is nagyon jó jegyeim voltak, szóval egyre nyilvánvalóbb lett számomra, hogy a Zeneakadémia a végcél. 17-18 évesen fogalmazódott meg bennem végérvényesen, hogy karvezetést szeretnék tanulni, és fel is vettek. Itt aztán hamar megmutatkozott, hogy elég sok ponton mások a nézeteim, mint ami a tanárok körében eddig megszokott volt.

– Például?

– Tipikus probléma volt, hogy szerintük érdeklődési körtől függetlenül mindenkit ugyanúgy kell kezelni. Például ha bejövök órát tartani egy szakközépiskolai osztályba, és elkezdem énekeltetni velük a Hull a szilva a fáról-t, attól ugyanúgy el kéne, hogy legyenek ájulva, mint az ének-zene tagozatosok. Szerintem viszont igenis új kommunikációs csatornákat kell kiépíteni a fiatalok felé. Eleve le kéne cserélni az egész zenei anyagot, ami ötven-valahány éve be van betonozva.

Volt egy konfliktusom például abból, hogy mi a teendő akkor, ha egy osztály egyáltalán nem akar énekelni. Ez egyébként a mai napig előfordul a praxisomban: bemegyek az első órán, hogy akkor énekeljünk valamit bemutatkozásként, és nem hajlandóak (lásd az elején említett példát).


"A tanáraim véleménye az volt, hogy ha nem tudod elénekelni bármelyik iszonyú sablonos népdalt úgy, hogy azonnal megjöjjön hozzá a kedve mindenkinek, akkor nem vagy elég jó. Szerintem ez egyszerűen hülyeség.

Igenis lehetnek olyan helyzetek, amit nem tudunk elsőre megnyerni, mert mondjuk elavult a népdalanyag. Én arra tettem fel a karrieremet, hogy lehet-e másképp értelmezni a kóruséneklést, mint ami fél évszázada megszokott. Ezeket az elveket szem előtt tartva hoztuk létre Halas Dórival közösen a Halastó kórust, ami a Csíkszerda elődje volt.

– Hogy lett ez az egész annyira népszerű?

– A Halastót 2006 környékén azzal hívtuk életre, hogy alapvetően nem a koncertezés a lényeg, sokkal inkább az új utakat kereső közös munka. Nagyjából 35 fővel indultunk, azokat a barátainkat hívtuk meg, akikről gondoltuk, hogy egyetértenek az elveinkkel. Az első fellépésünkig viszonylag stagnált a létszám, utána viszont nagyon megugrott az érdeklődés: híre ment a formabontó megoldásainknak, és a gratulációk mellett elkezdtek jelentkezni is az emberek. 

Aztán következett egy törés, amikor Dórival különváltak az útjaink. Ő inkább egy kisebb, elit csapatban hitt, akiket mind jól ismer, míg én akár száznál több emberrel is simán együtt tudok dolgozni. Emellett a kísérletezésnek is különböző területei érdekeltek bennünket. Így alakult, hogy megalapítottam a Csíkszerdát, és ide már kezdettől fogva sokan csatlakoztak.

Csíkszerda, "Csíkhétfő", "Csíkkedd"

A klasszikus Csíkszerdának jelenleg körülbelül 80 tagja van, ők már legalább egy éve járnak a kórusba, úgyhogy egy fokkal komolyabb feladatokat is rájuk lehet bízni.

A fokozott érdeklődés miatt idén indult egy második, hétfői csoport is, akik majdnem kétszer ennyien vannak és a szerdaiaknál könnyebb anyagot tanulnak. Ide kerültek az aktuális kezdők, de van átjárás is a másik csoportból. Keddenként pedig egy válogatott csapat próbál, meghívásos kamarakórus jelleggel.
– A jelentkezésnél semmilyen kritérium nincsen?

– Évente egyszer lehet csatlakozni, általában szeptemberben. Egy már meglévő kórustag ajánlása az egyetlen feltétel, illetve létszámkorlát is van, amit gyorsasági sorrendben töltünk fel. Előzetes ismeretek, vagy zenei múlt viszont egyáltalán nem szükséges, felvételi vizsgát sem tartunk.

– Mi a profi és az amatőr zenészek aránya?

– Szinte egyáltalán nincsenek profik.

A három csoportban velem dolgozó összesen 250 ember közül jó, ha négy vagy öt énektanár van, de ők sem a szó szoros értelmében vett énekesek. Azok sem lehetnek 15-20-nál többen, akik komolyabb szinten játszanak valamilyen zenekarban.

Tehát a túlnyomó többségnek abszolút semmilyen zenei előképzettsége nem volt, amikor jelentkezett a kórusba.

– Hogy megy a közös munka ezekkel az emberekkel? Egyáltalán hogyan teremted meg az elején az összhangot?

– Vannak régóta alkalmazott, bejáratott rítusaink, például a beéneklést mindig sötétben csináljuk. Persze kétségtelen, hogy ha egyszerre sokan jönnek olyanok, akik azelőtt soha nem énekeltek még, velük egy adott alaphangot megtalálni is kihívás lehet. Ilyenkor odamegyek hozzájuk, illetve a rutinosabb kórustagok is mindig szívesen segítenek. A nehézségeket viszont bőven ellenpontozzák a sikerélmények: 

annak, aki soha életében nem hitt abban, hogy képes tisztán énekelni, már a legkisebb eredmény is komoly siker.

A felszabaduló lelkesedés pedig a tapasztaltabb tagokat is húzza magával. Egyébként a szerdai csoportban már egyáltalán nincsenek problémák a hangok eltalálásával, pedig tavaly még közülük is nagyon sokan teljesen kezdők voltak. Ez azt bizonyítja, hogy elegendő gyakorlással tényleg nulláról is el lehet sajátítani ezt a tudást. Ha valakinek nem megy, az inkább csak azért lehet, mert nem tudott elegendő próbán részt venni. Persze nyilván van lemorzsolódás is, olyan 15 százalék lehet azoknak az aránya, akiknek a lelkesedése nem tart ki a félév végi fellépésekig.

– Mennyire nehéz ennyi ember érdeklődését fenntartani? Mivel veszed rá őket, hogy ne beszélgessenek, mobilozzanak, stb.?

– Mindenekelőtt nagy hang kell hozzá... (nevet) Szerintem jól tudok motiválni egy nagyobb tömeget is, de


"leginkább azt tudatosítom mindenkiben, hogy nem nekem tesz szívességet azzal, hogy itt van.

Eszméletlenül szuper dolgok történnek a próbákon, iszonyú jó fej emberek gyűlnek össze hétről hétre, hogy valami olyat alkossunk, ami utána nézők ezreinek okoz majd örömet a koncerteken. Ez a valódi lényeg, ezért kell komolyan venni a közös munkát és például csendben maradni, nem miattam.

Csak azért nincs értelme összejárni, hogy dumáljunk és poénkodjunk, erre rengeteg más lehetőség létezik. Szerencsére a tagok többsége pontosan tisztában is van ezzel. Tipikus példa, hogy számos olyan apuka és anyuka van köztünk, aki egyébként a családjának él, csak heti egyszer szakad el tőlük, éppen a hétfő vagy szerda esti próbák miatt. Nekik nyilván ezer más dolguk lenne helyette, szóval tényleg jelent valamit, hogy mégis lejárnak énekelni.

– Hogy jött a Kórusok Éjszakájának ötlete?

– Az egyik kórustag, Szálka Zsuzsu találta ki külföldi példák alapján. A koncepció remekül illett az alapfilozófiánkba, tehát hogy az éneklésnek nemcsak színpadokon, hangversenytermekben van a helye. Először két évvel ezelőtt szerveztük meg, hét állandó helyszínen szólal meg legalább 30-40 együttes, valamint vannak spontán flashmobok is. Részünkről a dolgot kissé megnehezíti, hogy a csapat legalább fele jegyet szed és más szervezési munkákat lát el, de azért mindig igyekszünk... (nevet)

– Fenntartható nonprofit alapon a Csíkszerda?

– Igen, éppen amiatt, mert alig folyik keresztül rajtunk pénz. A Kisképzőben próbálunk, ami elég költséghatékony, mivel ugye itt tanítok, tehát csak a koncerthelyszínek bérlése jelent komolyabb tételt. Ezt pedig szerencsére tudjuk fedezni az adományokból. Tagdíjat nem szedünk, lényegében az egész kórust a lelkesedés működteti.

Aktuális előadások

A szerdai csoport legközelebb november 27-28-29-én lép fel a Móricz Zsigmond Gimnáziumban, összesen hat alkalommal. Charpentier Saul és Jonatán című dramatikus motettáját adják elő, ami egy bibliai történet zenében elmesélve, improvizációs elemekkel.

A hétfőiek pedig december 11-12-én mutatnak be egy mesejellegű történetet, afrikai és észak-amerikai dalokból összerakva. Ez a Közgazdasági Politechnikumban lesz.

A részvételhez mindkét esetben regisztrálni kell, ami egyelőre még nem indult el. Bővebb infókat a Csíkszerda Facebook-oldalán találtok.



TÁMOGATÁS, SZOLIDARITÁS

Köszönjük, ha a karantén-időkben megcsappant színházasdinkat akár csak havi jelképes, 1-2 eurós felajánlással támogatod. A befolyt összegekből finanszírozzuk következő projektjeink előkészületeit. A támogatói feliratkozáshoz kattints ide!


TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália patreon pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed