Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Irodalom Éjszakája 2021

BELGIUM (VALLÓNIA – BRÜSSZEL) | ANTOINE WAUTERS | Nézz a lábad elé Fordította: Bíró Péter Antoine Wauters (*1981) Francia nyelvű belga író, forgatókönyvíró, az utóbbi évek belga irodalmának egyik izgalmas felfedezettje. Nos mères (Anyáink) című első regénye (2014) széles körben feltűnő sikert aratott. A 2018-ban megjelent Pense aux pierres sous tes pas (Nézz a lábad elé) lelkes fogadtatásban részesült és bejutott a Prix Décembre döntőjébe, valamint elnyerte a Második regény díjat. Nézz a lábad elé! Egy egymást követő diktátorok által modernizálni próbált ismeretlen nevű országban járunk, ahol a szüleik farmján, a pusztaság kellős közepén él egy ikerpár. Marcio a földeken dolgozik kemény, erőszakos apjukkal, Léonora pedig anyjuknak segít a háztartásban. Alig tizenkét évesek, szinte elválaszthatatlanok, és a játékaik gyakran tiltott területre tévednek. Egy este, amikor az istállóban heverészve egyre bizalmasabb testi közelségbe kerülnek, felbukkan az apjuk, és rájön, hogy igaz, amit régó

Szevasz, Tamás!


17.04

Szevasz Tamás!

(találkozunk Palkonyán a Malomparkban, úgy háromnegyed öt körül, gyertek, ha gondoljátok)

Pont Palkonyán voltunk. Merthogy a Faluházban játszottuk a Mulatságot. 2009. augusztus 7. volt, délután öt után jött az esemes Évától, hogy immár végképp elköszöntél tőlünk. Az előadás után a Hárságyi pincészethez mentünk a fiúkkal, koccintottunk, Szevasz, Tamás!

Azóta minden augusztusban. Tavaly a nagyharsányi focipályán gyűltünk ö
ssze. Dörgött, villámlott, leszakadt az ég. Mi néhányszázan gyakoroltuk az éneket – és amikor megszólaltak a harangok, kitisztult az ég. Talán odébbtoltál néhány felhőt, és ránk irányítottad a Napot, hogy jól láss bennünket. Mi pedig, ahogy tudtuk, énekeltük Bereményi Géza sorait: Csönded vagyok…
Ezen a nyáron Palkonyán gyűlünk össze (és egy pillanatra Brigire is gondolunk majd, aki tavasszal hagyott itt bennünket). Tízen, százan, sokan, jöjjön, aki úgy gondolja. Vagy mert már türelmetlenül várja az örkényesek koncertjét. Ők is velünk énekelnek majd. Ahogy a mi franciáink is, a Wombo.
Megtanulták, játsszák, mi meg rázendítünk:

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dicsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van, maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dicsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.