Ott voltunk a "nem normálisak fesztiválján" – beszámoló az Ördögkatlanról

Öt napra ismét megtelt élettel Nagyharsány és környéke: több száz koncert, színházi előadás és irodalmi est várta a látogatókat.
Szöveg és fotó: Láng Dávid 

Másodjára vettem részt az Ördögkatlan fesztiválon, és ebben már több volt puszta kíváncsiságnál: a tavalyi, hosszas tervezgetés után megvalósult első alkalom annyira pozitív benyomást tett rám, hogy biztos voltam benne, ezúttal sem szeretném kihagyni.

Az előző év számomra még főleg az akklimatizációról és a párhuzamok kereséséről szólt. Rutinos Művészetek Völgye-látogatóként abban kerestem fogódzókat, hogy az egyes helyszíneket a pár nappal korábban véget ért kapolcsi fesztivál udvaraihoz hasonlítottam.

Most viszont már ismerősként tértem vissza, ami elég nagy előnyt adott: megvolt az alap helyismeretem, és jobban koncentrálhattam arra, mi teszi valóban egyedivé a Katlan-élményt.

Mert ennek a fesztiválnak tényleg van egyedi karaktere, kezdve rögtön a címben is kiemelt vicces mottóval, amit még Törőcsik Mari talált ki a kezdetekkor. Egyrészt a Völgynél sokkal erősebb a színházi vonal köszönhetően, de a zenei programokban is kimondottan kevés volt az átfedés.

Oké, itt is megfordult néhány kihagyhatatlan nagyszínpados név, úgy mint a Quimby, a 30Y, vagy a Kiscsillag. Ugyanakkor erősen érezhető volt az afelé mutató törekvés is, hogy önálló irányvonalat adjanak a fesztiválnak könnyűzenei téren.

Ennek fő helyszíne ezúttal is a falu központjában elhelyezkedő Árokpart bár volt, ahol csupa országosan kevésbé ismert, de annál jobb feltörekvő csapat lépett fel.

A legjobb bulit alighanem a Kubalibre adta, akik igazi helyi sztároknak számítanak Pécs környékén: koncertjükre teljesen megtelt a nézőtér ugráló és a szövegeket kívülről tudó emberekkel, végig fergeteges volt a hangulat az egyórás koncerten.

Még szimpatikusabb gesztus, hogy a nagyharsányi focipályán található legnagyobb színpadon is több olyan csapat – például az Ivyz, vagy a Sorbonne Sexual – kapott lehetőséget a fő fellépőt megelőző sávban, akik valószínűleg sehol máshol nem játszhatnak ekkora helyszínen.

Nagyharsányban emblematikus helyszín még a tágas Narancsliget, ahol az Árokpart bár és a nagyszínpad profilja között nagyjából félúton elhelyezkedő zenekarok játszottak. Például Frenk – akire egyébként elképesztően sokan voltak kíváncsiak –, a Kistehén, a Psycho Mutants, vagy a Brazíliából érkezett Xtreme Blues Dog, aki egy egyszemélyes zenekar: az éneklés mellett ő maga játszott gitáron és dobon is egyszerre.

A szomszédos Kisharsányban ezúttal is a Kovács Udvarházban volt a legtöbb és legszínesebb program: legalább 3-4 különálló helyszín kapott itt helyet, az esti koncertek mellett meg lehetett nézni például a Börtönrádió kitelepülését, akik izgalmas betekintést nyújtottak a rácsok mögötti világba.

De voltak napközbeni beszélgetések és imprószínházi előadások is, például a Momentán Társulat, vagy a náluk kevésbé ismert, de legalább annyira szimpatikus Apropó Impró Színház jóvoltából – ők a népszerű töritanárral, Balatoni Jocóval közösen léptek fel az utolsó napon.

A helyi focipályán is tartottak koncerteket, itt a legnagyobb tömeg valószínűleg a Budapest Bárra gyűlt össze, akikkel szokásos énekeseik mellett ezúttal két színésznő, Jordán Adél és Udvaros Dorottya is énekelt néhány dalt.

Valamint ott voltak a Várkonyi csibészek, egy fiatal ózdi cigánygyerekekből álló társaság, akik egy YouTube-ra feltöltött varázslatos hangulatú videónak köszönhetően egyre több helyre kapnak meghívást – nemcsak országszerte, jártak már külföldön is.

Idén végre Beremendre is eljutottam, ahol három helyszínen zajlottak a programok. A Kovácsműhelyben árnyas fák alatt lehetett koncerteket – például Kiss Tibi és Vastag Gábor Aranyakkord-duóját –, vagy éppen mesemondást hallgatni, miközben helyben készült ropogós langallót eszünk.

a Megbékélés kápolna előtti szabadtéri placcon csak egyetlen program volt, de az annál nagyobb szabású: Haydn Teremtés oratóriumát adta elő a Hungarian Studio Orchestra az Ördögkatlan Nemzeti Kórus közreműködésével.

Hasonlóan különleges helyszín a helyi Strandfürdő, ahol délutánonként a medencéktől mindössze néhány méterre tartottak koncerteket, amit a közönség akár a vízben hűsölve is hallgathatott.

Érdekesség mellesleg, hogy a falu területén található Magyarország legdélebbi pontja, amiről egy emlékművel is megemlékeznek.

Egy koncert erejéig a villánykövesdi Teleki Ligetben is jártam, ahol akkor épp a Kerekes Band csinált óriási bulit egy vendégénekes és -táncos közreműködésével, de ugyanitt a Bohemian Betyars és a Parno Graszt koncertje is alighanem hasonlóan fergetegesre sikerült.

A helyszín maga egyébként le sem tagadhatná, hogy egy borvidék közepén járunk: a főutcán egymás mellett sorakoznak a takaros pincék, és a hasonló küllem ellenére láthatóan mindegyiknek megvan a maga forgalma.

Ha már bor: napközbeni időtöltésre a lehető legjobb helyszín a Kisharsány határában található Vylyan-terasz, aminél festőibb környezetet nehéz elképzelni.

Itt közvetlenül a szőlőtőkék mellett, a fűben ülve lehet beszélgetéseket, vagy éppen lágy jazz zenét hallgatni, miközben a pincészet helyben szüretelt fröccseit isszuk.

A sok pozitívum mellett egy dolog van, amivel nem tudok kibékülni, és ez a sorszámos rendszer. Az Ördögkatlan egyik fő jellegzetességéről van szó, aminek alapja, hogy a színházi előadások többsége iránt sokkal nagyobb az érdeklődés, mint amekkora befogadóképességű helyre teszik őket.

Ezért sorszámokat osztanak, amiket vagy hosszas sorban állással lehet megszerezni, vagy idei újításként az okostelefonokra letölthető applikáció révén. Legalábbis elméletben.

A valóság inkább az, hogy ha valaki kimondottan a színházi programok miatt érkezik, és nagyobb százalékban érdeklik ezek, mint a létszámkorlát nélkül látogatható koncertek, elkerülhetetlenül csalódni fog.

Az ugyanis szinte kizárt, hogy valaki mindenre bejusson. Sőt, még 1-2 előadáshoz is nagy mázli kell. Én hárommal próbálkoztam, de egyik sem jött össze, pedig a leírásban hosszan sorolták, mennyire nagyon törekszik az igazságosságra a rendszer.

De ez csak kis bosszúság a nagy egészet nézve – így is szuper élmény volt a Katlanban töltött 3 nap, szóval egyre biztosabb vagyok benne, hogy tartósan újabb fesztivállal bővítem a kihagyhatatlan nyári programok listáját.

Megosztás: