Gyerekbőrbe bújva közelítjük meg a tragédiát

László Lilit gyerekszerepben láthatjuk a beszláni túszdrámáról szóló kétszereplős előadásban, a Mi és Őkben. A pályakezdés buktatóiról és a párjával való közös játékról is beszélgettünk.

narancs.hu: Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea osztályába jártál. Fullajtár Andreának ez volt az első osztálya. Tőle mit tanultál?

László Lili: Tanárként is éppoly szenvedélyes, mint a színpadon. Az egyik dolog például, amit tőle tanultunk, az, hogy két embernek nem szerencsés, ha egyforma a tempója, lelkiállapota egy jelenetben. Az egyiknek jobban kell pörögnie, húznia a másikat. Andrea egyszer olyan vehemensen magyarázott nekünk arról, hogy hogyan kéne megoldani valamit, hogy közben elszakította a ruháját. A másik fontos dolog, amit tőle tanultam, az, hogy mindig használjam föl a lámpalázat, illetve az aznapi lelkiállapotomat egy előadásnál.

narancs.hu: Lámpalázból jutott neked bőven?

LL: Igen. Főleg az előadás előtti néhány perc, ami számomra borzasztó. Most, hogy a beszláni tragédiáról szóló előadást, a Mi és Őket játsszuk Vilmányi Benett-tel, és az egész előadás a kettőnk vállán nyugszik, különösen érzem ezt a kezdés előtti néhány pillanatot.

narancs.hu: Nem lehet könnyű egy terrortámadásról szóló darabot megjeleníteni, ráadásul pusztán két fővel.

LL: Mi gyerekbőrbe bújva közelítjük meg a tragédiát, mintha két túlélő gyerek mesélné el azt a három napot, amit átélt 2004-ben azon a bizonyos iskolai tanévnyitó ünnepségen, amikor 35 csecsen terrorista fogva tartott több mint ezer túszt, gyerekeket és a szüleiket.

narancs.hu: Ezért is vannak a közönséghez címzett kiszólások, amik nem kifejezetten a darab részei?

LL. Igen. Ez nem egy klasszikus negyedik falas előadás. A rendező, Fehér Balázs Benő szándéka az volt, hogy elidegenítő effekteket alkalmazzon, a nézők is egymással szemben ülnek, látják egymást, nem az a cél, hogy átéljék a tragédiát, inkább a történtek átgondolására ösztönzi őket.

MN: Még egyetemistaként kerültél be Orlai Tibor Együtt szabadon nevű formációjába, ha úgy tetszik, társulatába.

LL: Az idén végeztem, de óriási szerencsém volt, mert Orlai Tibor már a harmadik év végén felkért a Dés Mihály regényéből készült Pesti barokk című előadásra, amiben többek közt Kern Andrással és Szabó Kimmel Tamással játszom együtt. Aztán jött a Fura című előadás a lázadó ifjúságról, majd tavaly nyáron Szentendrén Szép Ernő Vőlegénye, ebben egy tizennégy éves székely szolgálólányt alakítottam, idén a Nóra II, és most ez a kétszereplős túszdráma, a Mi és Ők. Negyedév után elmentem gyakorlatra Nyíregyházára, ahová Göttinger Pál hívott el, és ahol gyerekelőadásban is kipróbálhattam magam, miközben párhuzamosan Orlai Produkciókban is játszottam

narancs.hu: Több frissen végzett kortársad panaszolja, hogy az egyetemen nem tanítják meg a színészt az önérvényesítésre, az önmenedzselésre, erre vonatkozóan nincs kurzus vagy oktatás.

LL: Ez így van és ebben én se vagyok jó. Ha mondanak egy összeget, hajlamos vagyok rá, hogy könnyen elfogadjam. Lehet, hogy néhány év múlva e téren több lesz az önbizalmam és ez változni fog, de egyelőre ez a helyzet.

narancs.hu: Mekkora a szerepe a szakmátokban a szerencsének és az önérvényesítésnek?

LL: Óriási. Nekem szerencsém van, vannak munkáim, jó lehetőségeim, így egyelőre nem éreztem szükségét az önérvényesítésnek. Itt van ez a casting dolog. Ha nem kapom meg a szerepet, akkor hajlamos vagyok elkeseredni s azt gondolni, hogy nem voltam jó, pedig ez nem feltétlenül van így. Most azonban kiválasztottak az Egynyári kaland című tévésorozatban egy szerepre. Mivel kevés a filmes tapasztalatom, izgatott vagyok, és van bennem félelem is, hogy milyen lesz magam visszanézni a képernyőn. Azt hiszem, a kamera előtt másképp kell játszani, mint a színpadon. Szász Jánossal volt filmes gyakorlatunk az egyetemen, ahol különböző feladatokat csináltunk, aztán visszanéztük magunkat a vásznon és láttuk, milyen nehéz a színészi játékot kidekázni.

narancs.hu: Édesanyád Pongor Ildikó, a magyar balett egykori sztárja, édesapád, László Péter szintén balettművész volt és koreográfus. Az ember azt gondolná, hogy egyenes utad vezetett volna a balettszínpadig.

LL: Nekem kezdettől fogva világos volt, hogy a színház lesz az utam. Minden elismerésem mellett engem a balett nem elégítene ki, nekem egyszerűen kellenek a szavak. Kiskoromban anyukám rendszeresen bevitt a kulisszák mögé, tehát megszimatolhattam ezt a világot, de a nagy szerepeiben én már nem láttam, bár 53 éves koráig táncolt. Én vagyok a harmadik gyereke, a testvéreim nem művészi pályán helyezkedtek el. Én a Színművészeti előtt Földessy Margithoz és az ÁSZ drámaiskolába jártam, aztán szerencsére elsőre felvettek az egyetemre.

narancs.hu: Hogyan tudtál beilleszkedni?

LL: Nekem nagyon nehezen indult a Színművészeti első éve, mert az édesapámat pont akkor, 19 éves koromban vesztettük el, amitől nagyon összezuhantam. Hónapokig nem tudtam rendesen dolgozni, ezt szóvá is tették az osztálytársaim és a tanároktól is érkezett olyan visszajelzés, hogy nem elég az, amit csinálok. A gyászomban igazán senki nem segített, sem a tanárok, sem az osztálytársaim, bár én igyekeztem tartani magam, de valahogy kifordultam önmagamból és emiatt a többiekkel se tudtam az egyébként rám jellemző módon kommunikálni. Jártam pszichológushoz, ő nagyon sokat segített. Aztán idővel a veszteség szépen lassan beépült a személyiségembe.

narancs.hu: Ha az embernek a párja is színész, az még jobban inspirálja vagy van benne gátló tényező is?

LL: Számomra nem gátló, hanem inspiráló. Az sokat számít, hogy a szakmai kérdéseket meg tudjuk vitatni. Mi osztálytársak is voltunk Benett-tel, de az egyetemi előadásokat leszámítva a Mi és Ők az első közös munkánk. Persze sok különbözőség van köztünk, a színházi ízlésünk hasonló, ezért produktívan tudunk együtt dolgozni.

narancs.hu: Rivalizálás nincs köztetek?

LL: Részéről kevésbé, részemről azért van.

MN: Mit gondolsz, miért?

LL: Benett-től irigylem, hogy nem stresszel rá túlságosan a feladataira, így meg tudja őrizni a lazaságát. Szívesen megnézném, hogy ő hogyan csinál végig egy casting szituációt, mert én sokszor túlizgulom.

Megosztás:
spacer

TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren tengeren (nyíregyháza) térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed