Villáminterjú a Terminál Workhouse honlapjáról

A tárgymutatóban: ,
Színész-rendező? 
Rendező. Az a hivatásom, a tanult szakmám és a foglalkozásom is. A színészet egy kisebb-nagyobb rendszerességgel bekövetkező mulatságos félreértés csak. (Majd egyszer kipuffogom magunk között magamat azon, hogy ha egy színész rendezni kezd, az teljesen magától értetődik, egyébként számomra is, de ha egy rendező játszik, mindenkinek felszalad a szemöldöke. De mondom, ez puffogás lenne csak, nem igazán fontos kérdés. Szeretek játszani, és el is boldogulok bizonyos feladványokkal, de azért a színészet mindig az marad nekem, ami most is: tanulmányi kirándulás.)

Rendezőként a próbafolyamat melyik részét kedveled leginkább?
A második-harmadik hetet. Amikor már nem a kezdeti tapogatózás van, de még nem kell félni, hogy véletlenül készen lesz. Simán csak be lehet menni, és dolgozni.

Mi az eddigi legfontosabb cselekedeted? 
Elvettem feleségül a feleségemet, Grisnik Petra színésznőt. Abszolúte semmi fontosabb nem történt velem eddig, persze még remélhetőleg sok van hátra.

Te és a Terminál?
Alkotóként távol vagyok a Termináltól, már úgy csapódtam oda eleve, hogy ez még egy ideig így is lesz. Az önmagát feltaláló új intézmény érdekel az egészben, ahogy a körülöttünk lassan erodálódó színházi struktúra háta mögött egy közös akarás mentén szövetkező fiatal színházi emberek feltalálják a semmiből azt a formát, amiben működni tudnak. Lassan megy, nem mondom, de hát nem sietünk sehova. És öt-tíz-húsz-harminc év múlva is élni fogunk még – elemi érdekünk, hogy értsünk az intézményesüléshez, mert ezt nem tanítják meg az iskolában. És egyébként idekinn se. Fel kell találni tulajdonképp a semmiből. Izgalmas dolog. Mivel én kezelem a netes cuccokat, ezt a kis intézménnyé válást, a belső-külső kommunikációt mind közelről látom, még ha nem is nagyon beszélek bele. De nem is lustálkodom: idén elszerződtem Nyíregyházára főrendezőnek, szóval a kőszínházi terepen is nagyon komoly tanulmányokat végzek közben ezekben az években. Azalatt a Terminál is tanul, nemesedik, dörzsöltebbé válik. Alig várom, hogy a két szál, kétféle tudás, kétféle begyűlt vastartalék összeérjen majd valamikor. És akkor csinálhassunk egy olyan színházat, amilyet eleve szerettünk volna.

A legszebb kép?
George Bellows: Men of the Docks (1912)




Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások. Az itt megjelenő cikkek az internetről és más forrásokból összegyűlő anyagok. A forrást a bejegyzések végén lehet megtalálni.












Képek

Men of the Docks