Ötvös András: „Szeretem a védőháló nélküli játékot”

A tárgymutatóban: , ,
Az évad végén otthagyja anyaszínházát, a Katonát Ötvös András, hogy szorosabbra fűzze a szálakat az Orlai Produkciós Irodával, ahol már javában zajlanak a legújabb bemutató próbái. A színészt döntése okairól és a készülő produkcióról kérdeztük.

- Legújabb orlais bemutatód, a Családi játszmák olvasópróbája után vagyunk, mit szóltál a darabhoz?

- Sírtam a röhögéstől. Látszik rajta, hogy jól megírt szöveg, jól eltalált helyzetekkel. Az alapszituáció egy karácsonyi ebéd, ahová mindenfelől érkeznek a rokonok, és hozzák magukkal a saját családjukat. Persze, ahogy az lenni szokott, nem sokáig tart az idill, hamarosan elszabadulnak az indulatok. Remekül kirajzolódnak benne a különböző archetípusok. Én egy fiatal ügyvédet, az „öcsköst” alakítom, aki hazamegy a szüleihez. A bátyámat Szikszai Rémusz fogja alakítani.

- Úgy tudom, a nézőket előre beavatjátok majd egy-egy jelenet előtt a cselekvések hátterébe. Ezt hogyan képzeljük el?

- Minden jelenetnek meglesznek a maga játékszabályai, amelyeknek megfelelően a színészeknek játszaniuk kell. Mondok egy példát: van olyan jelenet, ahol az egyik szereplő, csak akkor hazudhat, ha ül. Ezeket a szabályokat a nézők is ismerni fogják, ami egy furcsa rálátást ad majd nekik a darabra: végig beavatottként követhetik a szereplők viselkedését.

Olyan lesz, mint egy sportközvetítés.

De a sok nevetés ellenére ez azért kegyetlen is lesz. Az idő előrehaladtával és a helyzetek besűrűsödésével egyre jobban elszabadulnak az indulatok, és ez a láncreakció olyan élesen rajzolódik ki a darabban, hogy miközben szórakozunk, izzadni is fog a tenyerünk, mert magunkra ismerünk.


- Neked is ismerősek ezek a színpadra kerülő játszmák?

- Egytől egyig. Mindenkinek ismerősek lesznek, akik valaha részt vettek már családi összejövetelen.

- Te észreveszed, amikor játszmába kerülsz?

- Persze, vastagon érzékelni szoktam. De ez attól is függ, hogy az embernek az agyát mennyire önti el a vér, olyankor ugyanis se nem lát, se nem hall.

- A szereplők sokfelől érkeztek: víges, katonás, centrálos és több szabadúszó művész. Milyenek az energiák?

- Ha különböző típusú emberek azonos dolgokon tudnak nevetni, akkor megvan az esély arra, hogy jó csapatot alkothassanak. Nekünk a próba alatt megtelt könnyel a szemünk a röhögéstől, tehát az esélyeink jók lehetnek. A csapat egy részét korábbról már ismertem, de volt, akivel most találkoztam először.

- Már a főiskolán dolgoztál Göttinger Pállal, az előadás rendezőjével. Hogyan jellemeznéd a munkamódszerét?

- Őt erős kíváncsiság és maximális felkészültség jellemzi. A szó jó értelmében véve nagyon szórakoztató vele dolgozni, örültem az újabb lehetőségnek. Amit nagyon szeretek benne, hogy nincsenek fölösleges körök, odafigyel a színészekre és úgy tud nyitott lenni feléjük, hogy közben tudja, mit akar. Jó érzés vele dolgozni.

A próbafolyamat során az anyaggal kell megbirkóznom, vele nem.

Nem mellékesen a személye is rengeteg okot ad a nevetésre.

- Legutóbbi közös munkátok, A csemegepultos naplója komoly népszerűségre tett szert, több szakmai díjat is kiérdemelt. Mit jelent neked ez a szerep?

- Nem volt még olyan előadásom, amit több mint százszor játszottam volna, ezzel pedig már 115-nél járunk. Száz fölött újfajta megoldandó problémák merülnek fel egy színdarabbal kapcsolatban, ami átrajzolja az ember viszonyát a többi szerepéhez is. Pilinszky mondja a költészetről, hogy az nem konyhakertészet, hanem egy expedíció – én ugyanezt élem meg a Csemegepultosnál mind a mai napig. Igazi, kiélezett, a perverzióig jelen idejű összjáték a közönséggel.

- Teljesen egyedül vagy a színpadon, csak a kellékek vannak segítségedre, amikkel rengeteg szereplőt megidézel. Mit szeretsz ebben a formában?

- Szeretem a védőháló nélküli játékot. Ha egyedül áll ki a színész, és eltölt másfél órát kétszáz ember előtt, az más típusú idegrendszeri és lelki jelenlétet kíván meg tőle. Valójában egy kicsit az ilyen pillanatokért lesz valaki színész.

Van benne valami, ami a droghoz hasonló: egy idő után elkezd hiányozni.

A nézők nyitottan és rengeteg energiával ülnek a nézőtéren, és valóban összeadódik az ő energiájuk az enyémmel.

- Neked miért szimpatikus ez a karakter? Miért tudsz vele ennyire azonosulni?

- Gerlóczy Márton a saját tapasztalatait írta meg a regényében, ami alapján a színdarab készült. Úgy döntött, hogy testközelből éli át meg mindazt, amiről írni akar, ezért felcsapott csemegepultosnak. Az egyik legszimpatikusabb vonása az, hogy volt bátorsága belevágni és végigcsinálni. Nála a játékosság, a vidám gonoszkodás és a cinizmus észrevétlenül csúszik át fojtogató részvétbe. Igazán közel érzem magamhoz az ő világát.

- Az előadással a fél országot beutaztad már, milyen reakciókkal találkoztál?

- Azt érzem, hogy az emberek ki vannak éhezve az ilyen élményekre. Nagyon szeretem azokat a napokat, amikor beülök a kocsiba, és elmegyek egy vidéki művházba, ahol a nézők kabátban ülnek a tornapadokon, a büfében pedig azok az asszonyok szolgálnak ki, akik a csemegepult mögül léptek ki. Legutóbb Nagykanizsán voltam, és fantasztikus élmény volt.

- A pályád elején, a KoMa megalapításakor még nagyon vonzott a független, nem kőszínházi lét, végül mégis leszerződtél Egerbe, majd a budapesti Katonába. Az egyre több külsős munka jelenthet újfajta vágyakat?

- Elindult egy izgalmas kezdeményezés az Orlai Produkciós Irodánál, amihez én is csatlakoztam: az „Együtt, szabadon!” szlogen mentén néhányan összeálltunk egy majdnem társulattá, hogy közösen hozzunk létre előadásokat. A tervek szerint a működésünk hasonló lesz egy társulatéhoz, de nagyobb szabadságunk marad. Úgy döntöttem, hogy évad végével otthagyom a Katonát.

- Miért döntöttél az elszerződés mellett?

- Az ok egészen prózai:

nem tudok megélni a katonás fizetésemből.

Orlai Tibornál most adódott egy lehetőség, én pedig éltem vele. A most kiépülő csapat egy részét – Járó Zsuzsát, Schruff Milánt, Mészáros Mátét – jól ismerem az egri társulatomból, de új emberek is lesznek, aminek szintén nagyon örülök.

- Mi lesz a katonás szerepeiddel?

- Három előadásom maradt, amiket, úgy beszéltük meg, hogy továbbra is játszani fogok. Nem könnyű az elválás, hiszen a Katona társulata olyan, mint egy család. Több szálon kötődöm hozzá: Máté Gábor igazgató az osztályfőnököm volt az egyetemen, még a gyakorlatomat is ott töltöttem, úgyhogy én tényleg ebben nevelkedtem. A lelkem egy része mindig a Katonához fog tartozni.

- Vannak már konkrétumok a következő évadra?

- Szinte az egész jövő évadomat látom már az Orlai Produkciónál. Lesz egy Az oroszlán télen című bemutató Gálffi László és Hernádi Judit főszereplésével, amiben én is játszom, aztán a Dühöngő ifjúságot fogjuk elkészíteni Znamenák István rendezésében, Dömötör András fogja rendezni a volt Máté Gábor-osztály néhány volt tagját, köztük engem is, végül nyár környékén ismét Göttinger Pállal fogok dolgozni, aki egy nyolc férfiról szóló darabot fog rendezni, úgyhogy lesz mit várnom!




Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások. Az itt megjelenő cikkek az internetről és más forrásokból összegyűlő anyagok. A forrást a bejegyzések végén lehet megtalálni.












Képek

Men of the Docks