7 plusz 7 - (2015. november 30 – december 6.)

A tárgymutatóban: , ,
7 ajánlat hétfőtől hétfőig, a hét 7 napjára, 7 vagy több pontot kapott előadásokból. A 7 óra 7 jövő heti ajánlója a hét utolsó napján, este 7 óra 7 perckor.

Hétfő (november 30.): Főfőnök / Radnóti Színház

Aki nem látta Lars von Trier filmvígjátékát, mindenképpen pótolja valahogy. Ám amíg ezt megszervezi, Anger Zsolt rendezését sem érdemes elmulasztani, amelyben a Radnóti Színház öt évvel ezelőtti, ereje teljében lévő színészgárdája játszik. Ami a sztorit illeti: egy jól menő informatikai cég vezetője szeretné eladni a vállalatát, ám a vevő, egy külföldi üzletember kizárólag a cég első számú emberével, a távolban élő főfőnökkel hajlandó tárgyalni, akivel csak az az egy probléma van, hogy kitalált személy. Nincs mit tenni, fel kell bérelni egy állástalan színészt, hogy eljátssza a főfőnököt …

Zsedényi Balázs 9 pontra taksálta az előadást: „A film finom humora Kovács Krisztina dramaturg kezében igazi komédiává duzzadt, Anger Zsolt pedig ennek megfelelően ahol kellett, szabadjára engedte a színészeit, ahol kellett, formailag bélelte ki az előadást, teret adva a szórakoztatás szinte valamennyi válfajának, sokat markolva, és legalább annyit fogva.”

Kedd (december 1.): Bakfitty / k2 Színház, Stúdió K Színház / helyszín: Stúdió K Színház

„Az előadás fele bohóckodás, de a kimunkált, jól kitalált fajtából. A társulat szójátékokat, helyzet- és jellemkomikumot halmoz egymásra, miközben nem rest leütni a dráma által felkínált aktuálpolitikai áthallásokat sem. (…) Fábián Péter és Benkó Bence rendezők, valamint Kautzky-Dallos Máté dramaturg okosan és sok szempontból közelít Dürrenmatt drámáján keresztül egy kultúra öngyilkosságához és az egyén lehetőségeihez” – írta az előadásról Hajnal Márton 7 pontos kritikájában.

Szerda (december 2.): A csemegepultos naplója / Orlai Produkció / helyszín: Jurányi Ház

"Gerlóczy Márton azonos című regényét hálás feladat színre vinni: poén poén hátán, könnyed, fiatalos hangvétel, jó sok társadalomkritika, amolyan ’mindenki hülye’- módra, szóval, a szórakozás garantált, Lőkös Ildikó dramaturg és Göttinger Pál rendező tehát ezzel a választással nem nagyon tudott mellényúlni” – írja Soós András, aki 9 pontosra értékeli az előadást.

Turbuly Lilla szintén 9 pontot adott rá: „Egy ízig-vérig mai történetről van szó, hús- és életszagú történetről egy, a kapcsolataiban botladozó, sokat író, sokat ivó huszonéves íróról, aki ahelyett, hogy ösztöndíjak és alkotói támogatások után rohangálna, napi hat órát áll (sajgó lábakkal, mert „ez tényleg egy hatórás állás”) a Vásárcsarnok húsboltjában, aztán megírja, amit tapasztalt. (…) Aki megnézi, eget rengető új igazságok felismerésére nem számíthat, de a magunkra ismerés hol könnyed, jóleső, hol szomorkásabb pillanataira igen. Legfőképpen pedig egy sokarcú, rengeteg energiával megáldott színész remeklésére. „

Csütörtök (december 3.): Válótársak / Rózsavölgyi Szalon

Halljuk, látjuk, tapasztaljuk, hogy két ember válásuk után talán még közelebb is kerül egymáshoz. Vagy ha közelebb nem is, de mégiscsak valami közös helyre. Bernard Slade vígjátékát Balikó Tamás rendezte, a két válótársat Für Anikó és Lengyel Ferenc alakítják.

„Az előadás alfája és ómegája egyértelműen Für Anikó. Alkoholista, végletesen nikotinfüggő és idegbajos Amyje mintha folyamatosan egy hisztérikus roham előtt állna. Élénken és jelenléttel ábrázolt karakterét ugyanolyan jól mutatja be házasságtörő asszonyként, mint felelős szülőként” – írja a produkcióról Hajnal Márton, aki 7 pontosra értékeli a látottakat.

Péntek (december 4.): Deja vu / TranzDanz / helyszín: MOM Kulturális Központ

Aki még sosem látott kortárs tánc előadást, meglehet, nem Kovács Gerzson Péter koreográfiájával érdemes kezdenie. Ám az sem lehetetlen, hogy egy elfogulatlan tekintet gyakran észrevesz olyat is, amit a mozgásművészetekben kondicionált agy esetleg túlmagyaráz. Négy világvégi alak velünk együtt és közülünk – miközben a világnak csak nincsen vége. Minimum egy jó móka.

„Kovács Gerzson Péternél ez a bábság nem pusztán eszköz vagy forma: ez maga a dolog. A felfelé szegeződő pillantások, a görcsként megrántott mozdulatok, a pózoló emberkedések és hirtelen jött elnyeklések egy olyan világ képei, ahol mindenekelőtt a mozgatóval való kapcsolat hiányzik – nevezzük azt akár bábosnak, Istennek vagy embernek. A dolog iróniája, hogy mozogni viszont muszáj ebben a világban. (…) Az előadás úgy fogalmazza meg a maga legélesebb társadalomkritikáját, hogy közben sem ólmos bottal nem csapkodja a nézőtéren ülők arcát, sem fel nem ment minket. Megnevettet, és közben egy pillanat kétséget nem hagy afelől, hogy kin nevetünk” – írja Török Ákos az előadásról 9 pontos kritikájában.

Szombat (december 5.): Züfec / k2 Színház, Szkéné Színház / helyszín: Szkéné Színház

Bulgakov Színházi regény című művét dramaturgként Kautzky-Dániel Máté, rendezőként a k2 Színház két oszlopos tagja, Benkó Bence és Fábián Péter dolgozta át színpadra. Megvan a veszélye annak, amikor a színház önmagát parodizálja: az eredmény néha blődli, néha felszínes heherészés. Ebben az esetben azonban egy harmadikutas megoldás született.

Szabó Zsuzsa 9 pontosra értékelte az előadást: „Egyik szerepből a másikba bravúroznak, pörög az előadás. Ha pedig nem, akkor arra is rájátszanak. Olyan pillanat meg nincs, hogy ne játszanának rá valamire. Ezért sokszor érezhető, hogy muszáj volt betenni az éppen passzoló fricskát. Ez a muszáj viszont láthatóan nem kényszerből, hanem ötletekből és bátorságból fakad. (…) A k2 Színház előadása a színházi élet minden, de minden képviselőjének bemutat, sokféle szempontból, leginkább az alkotókéból. Úgy, hogy mégis látszik rajongásuk, tiszteletük a színház valamilyen egésze iránt.”

Vasárnap (december 6.): Csoda és Kósza / Örkény Színház

Czigány Zoltán meséje a két ló, a csacska Kósza és a megfontoltabb Csoda figurájában azt az örök párost teremti újra, mint amit a mostani szülők számára Lolka és Bolka, a nagyszülőknek pedig Stan és Pan jelenthetett. Az előadás egy hangjáték, vagyis a színpadon lévő színészek nem jelmezekbe bújva és díszletek között adják elő a mesét, hanem a hangjukkal eljátsszák azt.

Ahogy Ugrai István fogalmazza meg kritikájában, amelyben 8 pontosra értékelte a halottakat: „Először is az ízlés, ami eszembe jut a Csoda és Kószáról. Hogy Mácsai Pál kifogástalanul bánik ezzel az egésszel, hangütésében és vizualitásában és úgy általában. Pedig voltak kétségeim: az áll a színlapon, hogy 6-tól 12 éves korig ajánlják. Hát, gondoltam, ez elég széles korcsoport, amely nehezen hozható közös nevezőre. De az előadás meggyőz, hogy mégis. Mert a Csoda és Kósza tulajdonképpen annyi különböző előadás, ahány néző ül a nézőtéren. Hiszen minden egyes érdeklődő fantáziája másként eleveníti meg a színpadról hallható történetet. (…) És nem csak 12 éves korig ajánlott, hanem mindenkinek, aki szeret játszani és akinek van fantáziája. Vagy akár csak szeretné, hogy legyen.”




Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások. Az itt megjelenő cikkek az internetről és más forrásokból összegyűlő anyagok. A forrást a bejegyzések végén lehet megtalálni.












Képek

Men of the Docks