Öt éve már

Öt éve már. Augusztus 7-én délután történt, éppen véget ért a Mulatság a palkonyai faluházban, Cseh Bori kilépett az előadásról, pittyegett a telefonja, ahogy az enyém is, Éva írt. 17.04 volt. Kinyitottam az sms-t, de hát tudhattam, mi áll benne. Szóval hogy… értitek.

Ő a mi védnökünk. Tamás, a dalnok, az indián, a barát. Ő az, akinek öreg és fiatal, felnőtt és gyerek csak annyit mondott mindig: „Szevasz, Tamás!”. Nem volt kérdés, hogy tegezed, hisz legszemélyesebb társad volt, pont olyan, mint te, egy ember, embertárs, aki csak neked énekelt mindig, neked meg neked meg mindenkinek külön-külön.

2014. augusztus 7-én délután kevés egyéb program lesz a Katlanban. Azt szeretnénk, ha minél többen összegyűlnénk 4 óra körül a nagyharsányi focipályán. Itt-ott valakik biztosan gitároznak majd, tán valaki a színpadra is fellép, ha kedve van – de a lényeg az, hogy segítséggel közösen megtanulunk Tamástól egy dalt. És ha minden úgy megy, ahogyan most álmodjuk, 17.04-kor sokszázan, talán ezren is, elénekeljük azt.

Együtt leszünk, nem szomorkodunk. Csak köszönünk: „Szevasz, Tamás!”

forrás: http://www.ordogkatlan.hu