"EZ AZ ÉV NAGYON PRÓBÁRA TETT" - VILLÁMINTERJÚ GÖTTINGER PÁLLAL

Első évadát zárta a Magyar Színház főrendezőjeként Göttinger Pál. Ennek kapcsán adott interjút, melyben arról beszél, mit sikerült megvalósítani, mi okozott számára csalódást és mire vállalkoznak a jövő évadban.

Főrendezőként első évadát zárta le az elmúlt hetekben. Hogyan tudná ezt az évet, a bemutatott előadásokat összegezni?

Ez az első évad, hogy nem vendégrendező, hanem főrendező vagyok egy színházban, így nehéz értékelnem – ez az első évadzáróm, nincs mihez hasonlítanom. Annyit mondhatok: a nehézségek ellenére nagyon jól éreztem magam. Amikor valami vállalkozás veszedelmesebb volt, sokkal jobban féltem, és amikor valami nagyon sikeres lett, sokkal jobban örültem. 31 évesen ez az év nagyon próbára tett. A társulat bizalmát, úgy érzem, sikerült elnyernem, s azt érzem, sokan tudják, hogy egy-egy vállalkozás miért lett sikeres, vagy miért buktunk kicsit bele. Majdnem mindent, amit idén tettünk, megpróbálunk valamilyen formában folytatni. Feltétlenül fontos, hogy amennyire lehet, minden évad következménye legyen az előzőnek.

Az eredeti terveihez képest mi az, ami úgy valósult meg, ahogy azt szerette volna?

Nagyon örültem a Holdvilág és utasa című előadásnak, s hogy Harsányi Sulyom László megtalálta itt a helyét. Hasonlóan örültem a Romeo és Júliának, mert Nagy Péter személyén keresztül nagyon személyes, belülről fakadó színházcsinálás valósulhatott meg, amit rendkívül értékesnek tartok. Előbbiben Takács Géza, utóbbiban Lovas Rozi debütált főszerepben, mint frissen hozzánk szerződött új tagok. A Közellenség című előadást s annak rendezőjét, Vidovszky György személyét is nagyon fontosnak találom, s mialatt a társulatnak szüksége van arra, hogy egy szabadon és görcsmentesen gondolkodó emberrel találkozzon, addig Vidovszky Gyurinak is szüksége van rá, hogy a miénkhez hasonló nagy kőszínházban tehesse próbára a módszereit. Bízom benne, hogy Gyuri itt alkotótársakra talált, akikben hosszabbtávon meg tud bízni. Horgas Ádámmal a Vérnász című előadás kapcsán nagyon összetalálkoztak a színészek. Az ifjúsági programunknak fontos része, hogy a legfiatalabb írógeneráció is képviseltette magát Ivanyos Ambrus személyében. Életbevágó, hogy a most induló színházcsinálók ne idegenkedjenek a kőszínháztól – ez minket is és őket is próbára tesz. A KiBelátó színházpedagógiai programunk sikerére vagyok kimagaslóan büszke, mert rengeteg gyerekhez jutott el, és hiszem, hogy a mostaninál még átfogóbb, gazdagabb tud lenni a program a jövő évadban.

Mi az, ami csalódás volt?

Nehézségek is akadtak bőven. Mostanra látom, hogy alulbecsültem egyes munkafolyamatok komplexitását. A Magyar Színház egy nagyon nagy „cég”. Lassan mozdul, és néha nagyon nehéz beindítani vagy aztán mozgásban tartani egyes tevékenységeket. Anyagi biztonságban vagyunk, de iszonyatos spórolás árán. Vérfagyasztóan kicsi pénzeket tudunk produkciókba fordítani. A szerződések megkötésén át az üzemeltetésen keresztül a csomagolópapír beszerzéséig, minden feladatot látni, összefogni, lökögetni, segíteni kell – időnként idegtépő kézi vezérléssel. Bénítóan nagy terheket cipelünk hónapokon át, ezek nagyon megnehezítik a munkát, a művészi szabadságról nem is beszélve. Nem számítottam rá, hogy a személyes közbelépésemre lesz szükség olyan területeken is, ahol rendezőkét nem kellene jelen lennem.

Amikor elkezdtek a vezetőséggel a jövő évadon dolgozni, milyen szempontokat tartottak szem előtt?

Feszes és zsúfolt lesz a jövő év is, mint az idei, hiszen még visszük tovább a régi repertoárt és rá is dolgozunk. Talán az azt követő lesz kissé könnyebb, amikor már csak egy-két lejátszó előadást kell majd pótolni. Vannak egyrészt működési szempontok, hogy a társulat és a ház mennyit bír. A fő szempont az, hogy a lehető legszélesebb korosztályi skálának játsszunk: legkisebbeknek, nagyobb gyerekeknek, kamaszoknak, fiatal felnőtteknek és felnőtteknek. Lesz két nagyszínpadi bemutatónk, amit a gyerekeknek készítünk; Harisnyás Pippi, Novák Eszter rendezésben, és az általam rendezett Rév Fülöp. Folytatni szeretnénk az ifjúsági előadásokat is a vasfüggöny mögötti térben. A KiBelátó Programunkban terveink szerint benne lesz az Anyegin, a Macbeth, a Köztársaság − amely egy kiváló Szálinger Balázs-darab, és elsőrangú történelmi lecke is.

Mi lesz a legnagyobb vállalkozása a jövő évadnak?

Idén ez a Vadregény − Into the Woods volt, amelynél mind anyagilag, mind pedig saját teljesítőképességünk határáig kihasználtuk a színházat. Jövőre ilyen nagy vállalkozás a Macbeth lesz. Látvánnyal és mozgással gazdag előadásnak ígérkezik, amelynek előkészítő megbeszéléseit már most elkezdtük. Az elmúlt években ezen a játszóhelyen gyerekeknek szánt előadásokat készítettünk, s most ezzel a darabbal újra a Nagyszínpad felé hívjuk a felnőtt nézőinket.

Miként áll össze egy évad terve? Elsőként találják meg a darabot, majd hozzá a rendezőt? Vagy a rendező személye az első, s ő választja a darabot?

Nincs recept. Ezerféle lehetséges variáció létezik; de minden évben igyekszünk módot találni az ideális változatra is: amikor a rendezőre bízhatjuk a választást.

S a két évad között hogyan telik a nyara?

Az Orlai Produkciónál próbálok most a napokban. Gerlóczy Márton A csemegepultos naplója című regényét adaptáljuk színpadra, amelynek nyáron lesz a bemutatója Balatonföldváron. Szeptembertől ezt a darabot a Jurányiban fogjuk tovább játszani. “Civilben” pedig részt veszek a 7. Ördögkatlan Fesztivál szervezésében. A szervezői munka mellett rendezőként is jelen leszek. Idén nagy Hrabal-vurstlit akarunk csinálni a mester századik születésnapjára, illetve én felelek a Cseh Tamás halálának ötödik évfordulójára készülő nagy, sok száz résztvevős akcióért is. De levisszük A csemegepultos naplóját és a Pesti Magyar Színiakadémián készült Love & Money című vizsgaelőadást is. Nyár végén pedig én kezdek elsőként próbálni a Magyar Színházban a Rév Fülöp októberi bemutatójára.

Megosztás: