Korrupt polgármester viszi a banda pénzét

Kapa, Pepe és a többiek brillíroznak, mi mégis elálmosodtunk a Szkéné nézőterén. Alvás azonban nincs: hangosan lőnek a Bivaly-szufléban.

Parti Nagy Lajos Anders Thomas Jensen dán filmrendező Gengszterek bandája című filmjéből merített ötletet, hogy Közép-európai gengszterkomédiájához. A Bivaly-szufléban négy piti bűnöző egy elhagyott, félig leégett étteremben talál menedéket az egymillió eurós zsákmányával , a rejtekhelyet pedig a helyi szokásoknak megfelelő korrupciós hálón keresztül vadprivatizálják.

A gépfegyverlövésekkel és teljes sötétségben zajló jelenetekkel induló előadás a gengszterek és az őket játszó színészek személyisére épül. Scherrer Péterrel és Mucsi Zoltánnal a Jancsó-filmek Pepe-Kapa párosa emeltetik be a Bivalyszufléba. A szorongó bandavezér, Pepe(ts) és a szarkasztikus-infantilis Kapa(uer) mellett egy agresszión úrrá lenni képtelen fegyverfetisiszta meleg, Macila (Katona László) és szelíd kedvese, Kiscián (Kovács Krisztián) alkotják a balszerencsés csapatot. Mivel a négy kispályás haramia Poldi, a főgengszter pénzével menekült el, minden látogatótól megrémülnek. Ezeket egytől egyik Horváth Lajos Ottó játssza a bábaasszonytól a megvesztegethető polgármesteren át a korrupt rendőrig, sőt…

Scherrer és Mucsi párosa nem tud nem működni, brillíroznak most is, méltó társaik Katona, Kovács és persze Horváth. A bűnöző is ember, mégpedig gyarló, esendő, olykor ostoba, szerelmes, anyás, vagy csak be van rezelve rendesen. És persze mindannyian kispályások a korrupt hivatalnokokkal szemben, akik úgy éneklik ki a szájukból a zsákmányt, ahogy azt mi nagyon is ismerjük: az éttermen átmosandó pénz java másodpercek alatt landol a helyi elöljárók zsebében. Üvöltő áthallás.

Parti-Nagy szövege ezúttal jobbára nélkülözi a nyelvi csavarokat. A Bivaly-szuflé dialógusai ettől még szórakoztatóak, karakterei szerethetőek, az este azonban így is kellemesen unalmas.

A karikatúraszerű jellemrajzok, aprólékosan felépített helyzetkomikumok a Göttinger Pál által rendezett előadásban nem állnak össze kellően feszes szerkezetű művé. Az akciók és a dialógusok nem mutatnak utat a cselekménynek, nincsenek meghatározó konfliktusok, jellemfejlődések, nagy megfejtések. A történet gyakran leül, akár fél órányi húzás sem lett az ördögtől való.

A Bivaly-szuflé a Szkénében ennek ellenére megtekinthető, fenntartásokkal ajánlandó.

Megosztás: