Fabacsovics Lili írja a Mozgófénykép visszaolvasó-próbájáról

- Ez egy nagyon fontos bemutató – indítja a próbát Bálint András – Az a fajta játékos, zenés siker van megcélozva, mint amilyen a Naftalin, vagy amilyen az Anconai szerelmesek volt. Ti is tudjátok, hogy Nényei Pál ösztöndíjasa volt a Radnóti Színháznak. Tavaly tavasszal állt elő az ötlettel, azóta gondolkodtunk, beszélgettünk róla közösen. Az eredmény egy szemtelen, pimasz, játékos, szabad, ironikus darab. A színháznak pedig fontos feladata, hogy kortárs magyar drámákat mutasson be.
Annak ellenére, hogy a darab játékos, az előadást nagyon is komoly felkészülés előzi meg.
- Úgy kell játszani, ahogy a kor színészei gondolkodtak volna – mondja Göttinger Pál.
Éppen ezért Gyáni Gábor (történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja) bő egy órás előadást tart a Horthy-korszak mindennapjairól.
Mivel a Mozgófénykép a ’40-es évek hangosfilmjeinek hangulatát idézi, felmerül a kérdés, hogy vajon hathat-e még az a bizonyos hangulat a ma emberére. Válaszként Göttinger Pál a 90 éves nagymamájáról mesél, aki ha meghallja, hogy a régi filmek valamelyike megy a TV-ben, csak úgy száguld oda a járókeretével – és azért bizony még az unokát is lekötik, szórakoztatják azok a bizonyos „elegáns megoldások”.
Gyáni Gábor, aki már korábban kifejtette, hogy igazán nem érti, miért sírják vissza egyesek a Horthy-korszakot (amikor még a mainál is nagyobb szegénység és teljesen merev társadalmi hierarchia volt), hozzáteszi, hogy ha a korból valamire lehet nosztalgikusan emlékezni, az bizony a film. A korabeli hangosfilm, ami nem foglalkozott a társadalmi problémákkal, teljesen idilli képet mutatott, s a szereplők olykor-olykor még dalra is fakadtak benne.
Miközben a professzor úr tovább ecseteli a korabeli társadalmi rétegek jellegzetességeit, a színészek mintha visszakerültek volna az iskolapadba. Van, aki egy hangyányit elszundít, van, aki kitartóan jegyzetelget; Kováts Adél és Szávai Viktória még kérdésekkel is bombázza a professzort, míg Adorjáni Bálint inkább Szervét Tibor példányába rajzolgat.
A színészek felolvasása közben Göttinger Pál már mesél az elképzeléseiről, elkezdődik a karakterek elemzése. Hamar megszületik a megállapítás: az egész darab alapvető eleme a szabályszegés. De vajon mennyire lesz ez követhető a nézők számára?
-Most akkor én Törzs Jenő vagyok, vagy egy gyártulajdonos? – teszi fel a nagy kérdést Szervét Tibor.
-Egy gyártulajdonos, ahogyan azt Törzs Jenő játszaná – érkezik a válasz.
-Jávor Pál sem mint ember fontos most számunkra, hanem mint színész, akiről egyből egy szerep, szerepek jutnak eszünkbe – magyarázza Nényei Pál.
-Rengeteg filmben nem is emlékszünk a szerepnevekre, csak úgy, hogy tudod, akit a Kabos játszott – teszi hozzá Göttinger Pál.
Egy időre megakad a próba. Elindul a kérdezősködés, hogy akkor most ki érti és ki nem érti a darabot; majd pedig a versengés, hogy akkor kié is a legnehezebb szerep.
-Akkor az a lényeg itt, hogy egy színész hogyan oldja meg az adott helyzetet – zárja le (egyelőre) a vitát Szervét Tibor, majd a próba végén ismét felmerül a kérdés, hogy vajon a nézők hogyan fognak reagálni az előadásra. De az jó előjel, hogy a fülbemászó dallamokat már a harmadik próbán viszonthallani, a darab poénjai olykor-olykor már próbán kívül is előkerülnek, és persze a nevek is biztosítékot jelentenek: Szervét Tibor, Petrik Andrea, Rétfalvi Tamás, Kováts Adél, Adorjáni Bálint, Gazsó György, Szávai Viktória, Formán Bálint, Andrusko Marcella és Bálint András.

Megosztás: