A "Mezei Néző" c. blog a Gyógyírről

Egy interneten szövődő romantikus szerelem a téma, két színésszel (Fullajtár Andrea + Őze Áron). Én ezt most láttam pénteken, másnap a könyvet is elolvastam, sőt azóta a második részt is. Úgy tűnik, valamennyire felkeltette az előadás az érdeklődésemet. A történet kapcsán az embernek a Trisztán és Izolda is eszébe jut, sőt számos más klasszikus szerelmi történet is, mégis vannak új színei.

A másik dolog: hihetetlenül fontos egy ilyen előadásnál a rendezés. Néhány kollégám a regény ismeretében ment el az előadásra, különösen azért, mert nem hitték, hogy ez egyáltalán színpadra alkalmazható. Göttinger Pál a két szereplő kapcsolatára irányítja a figyelmet, nem vet be öncélú eszközöket. Azt a benyomást kelti, mintha nem is lenne megrendezve az előadás. Két egymástól független szobát tesz egymás mellé. A két színész egymásra nem néz, a közönségnek mondják el az e-mailek szövegét. Nagy dolog, hogy nem lett egysíkú a százperces előadás. Voltaképp ez egy olyan színház, amit a rendezői bravúr éltet, mégis kizárólag a két színész aratja le a sikert. A két szereplő kapcsolata valóban él és a néző óhatatlanul is nekik drukkol.

Jó az előadás, kuriózum. Végülis ritkán látni valakit a színpadon intim viszonyba kerülni a laptopjával - ilyet még csak a való életben láttam, de színházban mindez érdekesebb.

2013. márc.2., feltöltés: Kifejezetten szép emlék még most is.

Megosztás: