Jól és szépen megírt történet
A Tiszaújvárosi Tavaszi Fesztivál nyitányaként Neil LaBute amerikai dráma- és forgatókönyvíró „Ha lenne valakim" című színdarabját tekinthették meg az érdeklődők május 7-én a Derkovits Művelődési Központban. Az Orlai Produkciós Iroda által Göttinger Pál fordításában és rendezésében színpadra vitt történet Barta Ágnes és férje, Mészáros Martin szereplésével világított rá arra, mennyire nehéz manapság az ismerkedés a fiatalok számára. Többek között ennek okairól és lehetséges megoldásairól kérdeztem a Junior Prima Díjjal is kitüntetett színművésznőt. - Tavaly kezdődött az együttműködése az Orlai Produkcióval, hogy érzi ott magát?
- Nagyszerűen, náluk jobb csapatot el sem tudok képzelni. Remekül ment a beilleszkedés is, úgyhogy jó érzés egy ilyen rendkívül kedves közösségben dolgozni.
- Minden tekintetben egy egészen új színdarabbal érkeztek hozzánk, ennek alapján milyenek a produkcióval kapcsolatos, friss benyomásai és élményei?
- Ezt az előadást különösen szeretjük játszani, és az is nagyon jó érzéssel tölt el bennünket, amikor megtalálja a közönségét. A visszajelzések alapján azt hiszem, ebben a másfél órában a nézők is szeretnek bekapcsolódni a két fiatal életébe.
- Ez a produkció mennyiben más az eddigi pályafutását tekintve?
- Nagyon más. Ezt megelőzően még nem játszottam kétszereplős darabban, ami meglehetősen eltérő koncentrációt igényel, például egy olyan előadáshoz képest, amiben több időt töltök takarásban, azaz nem vagyok végig a színpadon. Technikailag és színészileg egyaránt nehéz feladat ez. De minden produkciónak megvan a maga nehézsége, ami jelen esetben az, hogy nem tudunk nagyszínpadi díszletekbe, zenébe és koreográfiákba kapaszkodni. Tehát mindazt, amit el kell érni a színpadon, pusztán a színészetünkkel és a jelenlétünkkel valósíthatjuk meg.
- Hogyan írná le az előadást és a karakterét a saját szemszögéből?
- Nagyon szeretem, mert egy bonyolultabb, és talán első ránézésre nem is szimpatikus karaktert kell megformálnom benne, ami különben az egyik legkedvesebb számomra. A „Ha lenne valakim" egy igazán jól és szépen megírt színdarab, melyben hirtelen mutatkozik meg, mi is a valódi drámája annak a lánynak, akit alakítok.
- Mennyiben több ez az előadás egy szerelmi komédiánál?
- Nagyon sokkal több annál. Mivel manapság is tapasztalható problémákat boncolgat, és mai problémákra hívja fel a figyelmet, szinte nehéz is komédiának nevezni. Inkább azt mondanám: a valóság ábrázolása nevetteti meg a nézőket.
- Mi adja a produkció érzelmi töltetét?
- A fiatalok ismerkedése során felmerülő buktatók ábrázolása, ugyanakkor arra is rávilágít a darab, hogy miként lehet elengedni bizonyos sebzettségeket egy új, komoly szándékú találkozás során. - Ön szerint miként fordulhatna jobbra a helyzet a lelki sérüléseink eleresztését illetően?
- Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert az élet minden területén nagyon könnyen megsebesülhetünk. Ugyanakkor azt gondolom, többször meg kellene engedni magunknak a hibázás lehetőségét, és ugyanilyen fontos, hogy ne mindig magunkat okoljuk. Például, amikor nem jön össze egy kapcsolat.
- Ehhez viszont talán nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk az önismeret fejlesztésére…
- Igen, szerintem is egyre nagyobb szükség lenne arra, hogy a napi teendők mellett ezzel a témával is rendszeresen foglalkozzunk. Így könnyebben engednénk el a frusztrációkat, és minden hasonló érzést, melyek megnehezítik az életünket. Viszont az is tudvalevő, milyen nagyon fájdalmas felismerni mindazt, amivel küzdünk.
Ördögh István
forrás: https://www.kronika.tiszatv.hu/