Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Ördögkatlanos karszalag felerősítése csak védettségi igazolvánnyal!

A KARSZALAGOT CSAK A VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNY ÉS A HOZZÁ TARTOZÓ SZEMÉLYAZONOSSÁG ELLENŐRZÉSE UTÁN TEHETJÜK FEL - SZEMÉLYESEN AZ ILLETŐ CSUKLÓJÁRA. (AZAZ KARSZALAG TŐLÜNK MÁSHOGY NEM KERÜLHET KI, CSAK CSUKLÓRA LEVEHETETLENÜL RÁERŐSÍTVE. PÁROS BÉRLET ESETÉN IS MINDKÉT EMBERNEK OTT KELL LENNI AZ ÁTVÉTELKOR.) EBBEN NINCS MOZGÁSTERÜNK, NEM MÉRLEGELHETÜNK. A KARSZALAG SÉRTETLENSÉGE IGAZOLJA MAJD A FESZTIVÁL IDEJE ALATT, HOGY AZ ADOTT LÁTOGATÓ ESETÉBEN EZ AZ AZONOSÍTÁS ÉS VÉDETTSÉG-ELLENŐRZÉS MEGTÖRTÉNT. KÖSZÖNJÜK, HOGY EBBEN (A MINDANNYIUNKNAK MACERÁS) ÜGYBEN MEGÉRTŐEN EGYÜTTMŰKÖDTÖK MUNKATÁRSAINKKAL - ESSÜNK TÚL EZEN, ÉS AZTÁN JÖHESSEN VÉGRE A FESZTIVÁL! Forrás: www.ordogkatlan.hu

Mindennapi démonaink

Karafiáth Orsolya első színpadi darabja, a Macskadémon kifejezetten oldott, kellemes estét teremt a Kálmán Imre Teátrumban. A Bella Máté zeneszerzővel közös darab igen ígéretes bemutatkozás.

Ritkán érezni, hogy egy produkció a legjobb helyre került, oda, ahová éppen való. Karafiáth Orsolya első színpadi bemutatójáról, a Macskadémon című darabról viszont ez egyértelműen elmondható. A musical a Madách Színház 2013-ban meghirdetett pályázatára készült, most pedig a Budapesti Operettszínház Kálmán Imre Teátrumában talált otthonra. Telitalálat az orfeumi környezet, ugyanis a mű nem csak sejtelmes erotikát, hanem bővérű szenvedélyt, titkokat, meglepő megoldásokat is hordoz. Karafiáth önmagát adja, már ami a darab prózai szövetét és a dalbetéteket illeti. Szarkasztikus humor, önirónia, kellő szabadszájúság jellemzi a dialógusokat, és így együtt ez kellően üdítő. Nem csak azért, mert a szóleleményeken, a tréfás beszólásokon jól lehet mulatni, hanem azért is, mert közben végig megfigyelhető a szereplők mindennapi szorongása, túlélési, újrakezdési vágya. De mindez, vélhetően Lőkös Ildikó dramaturgnak is köszönhetően, kifejezetten szellemesen és vonzóan van szervírozva. Ugyanez igaz a tervezők munkájára is: a díszletet jegyző Csanádi Judit és Kiss Gabriella, valamint a jelmezekért felelős Kovács Andrea nagyszerűen alkalmazza a tér, illetve a miliő adottságait, összhangba hozva mindezt a darabbal. A jelmezek színe a felújított tér színeivel azonos, a kiegészítők is kapcsolódnak a most már teátrumként működő volt mulatóhoz. Oszvald Marika például egy csillár formájú fejdíszt visel, el is hangzik viccesen, hogy ez Kálmán Imre csillárja.
A négytagú női tánckar tényleg olyan, mintha egy menő orfeum tagjai lennének, a Gulyás Anna tervezte koreográfia pedig jelenetenként előadott önálló táncjátékként is felfogható. A történet vállaltan önéletrajzi ihletettségű. Egy fiatal lány – a darabban is Orsi – új albérletbe költözik, de ott aztán mindenféle bonyodalom támad, sőt a lakásban él egy furcsa lény is, aki különböző alakokban jelenik meg időnként. Mondhatjuk démonnak, ahogy a darabban viccesen hívják: macskadémonnak. De persze kiderül, hogy elsősorban a bennünk lévő démonoktól kellene megszabadulnunk ahhoz, hogy ne meneküljünk valamilyen lélekölő függőségbe. A legjobb az egészben, hogy a produkciót végigkíséri a pamflet-jelleg és ez igaz a Bella Máté által nagyon sokféle elemből összeillesztett zenére is (Karmester- Zenei vezető: Mihalics János.). A dalokat a szereplők, amint az songok vagy sanzonok esetében szokás, mikrofon előtt éneklik el.

A címszerepben Szemenyei János valósággal brillíroz. Az ösztönös és a tudatos játéknak olyan elegyét mutatja, amit tényleg ritkán látni színpadon. Mesteri az átváltozásokban, bátor a karakterábrázolásban és nem mellékesen remekül énekel. A szélsőséges, humoros jelentekben is mer messzire menni. Árad belőle az energia. Szintén kiváló Oszvald Marika, aki szórakoztató és mélyebbre menő színeit egyaránt megmutatja a főbérlő figurájának. Orsiként Peller Anna jól hozza az elvárt karaktert. Szintén megoldja a feladatot Bálint Ádám (András) és Faragó András (Máté bácsi). Göttinger Pál vendégrendezőként példásan levezényli a produkciót, amely kifejezetten oldott estét eredményez. A végén még a démon is eltűnik, vagy – ha jobban tetszik – átalakul.

Balogh Gyula