Ugrás a fő tartalomra

MOST ÉPP EZ

Az Index írja a Fekete-fehérről

Göttinger Pál magával játszik, és a néző nyer Stefan Zweig utolsó művéből, a világsikerű Sakknovellából Légrádi Gergely írta meg a Fekete-fehér című színpadi adaptációt, amelyet Ujj Mészáros Károly állított színpadra, a darab összes szerepét pedig Göttinger Pál játssza. Kifejezetten csípős hidegben hagyom el a B32 Galéria és Kultúrteret, mégsem fázom. A jóleső színházi katarzisélmény, amely ritkábban születik meg, mint ahányszor igényelné az ember, hazáig fűt és gondolatban még mindig mellettem van. Pont ezért nehéz úgy beszélni az előadásról, hogy egy óvatlan mondattal ne adjunk mattot a jövőbeli nézők színházi élményének. LÉGRÁDI GERGELY ÍRT SZÍNPADI ADAPTÁCIÓT STEFAN ZWEIG UTOLSÓ MŰVÉBŐL, A SAKKNOVELLÁBÓL, AMELYET UJJ MÉSZÁROS KÁROLY RENDEZETT, GÖTTINGER PÁL PEDIG ELJÁTSSZA. HÁROM REMEK ALKOTÓ – MOST SEM OKOZTAK CSALÓDÁST. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az előadás végén a vasnál is erősebb, nagyjából szűnni nem akaró acéltaps tört fel a nézőtéren. A darabban több karakter k

„NÁLUNK NEM ELŐÍRÁS AZ SZTÁRALLŰR ÉS A TÁVOLSÁGTARTÁS.” – FIRKIN-INTERJÚ

Szeptember 25-én, az Akvárium Klubban ünnepli 7. születésnapját a Firkin. Kérdéseinkre a kelta-punk formáció fuvolása, Péter János válaszolt.

Az idei is mozgalmas év volt a Firkin számára, volt egy énekesváltásotok is. Barna miért lépett ki? Vagy nem annyira önszántából távozott?

A tavalyi album nemzetközi sikere sok külföldi koncertet generált, amely több utazással, rengeteg felkészüléssel és szigorú időbeosztással járt. Ha a Firkin fellép a színpadra, energiabombát robbant, minden egyes alkalommal teljesíteni akarja azt az elvárt minimumot, ami a maximum! Nem csoda, hogy van, aki nehezen bírja ezt a megterhelést és felfokozott idegállapotot, így történt ez Barna esetében. Ő kérte a „nyugdíjazását”, és tisztességgel végig is vitte a felmondási idejét. Mi meg tiszteletben tartottuk döntését, megértve az indokait. Közben meg – mint a versenylovak – vártuk a rajtot az új énekesünkkel, hogy újabb és nagyobb versenypályákon indulhassunk.

Az utódjáról, Andorral mennyire rázódtatok össze az elmúlt pár hónap alatt?

Több, mint huszonkétezer km-t utaztunk együtt az elmúlt öt hónap alatt a turnébuszban, volt időnk (majdnem szó szerint) összerázódni a hosszú tavaszi-nyári turnén. Hatalmas egyéniséget és nagyon jó embert ismerhettünk meg Andorban, fantasztikus kohéziót teremtve ezzel a zenekarban. Úgy érzékeltük, hogy az itthoni és a külföldi közönségünk is gyorsan „behódolt” Andor karizmatikus személyiségének, és annak, ahogyan zsigereiben átéli a Firkin őszinteségét és közvetlenségét. Nálunk nem előírás az sztárallűr és a cool távolságtartás. A közönségünk minden tagját barátunkként kezeljük, ezt a frontemberünk már most nagyon érti és érzi. Ja, és az énekhangjáról csak annyit, hogy tessék meghallgatni a Revox EP-t!

Ahogy elnézem a koncertnaptárotokat, az idei fesztiválszezon különösen húzós volt, a Flogging Mollys buli után pl. rohantatok Balatonszemesre. Polgári foglalkozás mellett hogy tudtok beiktatni heti 4-5 koncertet?

A zenekari lét teljes embert kíván, 24 órás szolgálatot, mérhetetlen lemondást, sok egyeztetést. Csodálattal vegyes elismeréssel adózunk Ese dobosunk előtt, aki megtartotta polgári állását, és elképesztő ufóként navigál a munkahely-család-zenekar háromszögében. És ezt több zenekari tagról el lehet mondani! Mindeközben bődületes mennyiségű energiát szívunk fel a koncertek alatt, ami azért mindig továbblendít a nehézségeken. Természetesen az a célom, hogy a szponzorbevételeinket és a koncertszámot is növeljük, hogy minden zenekari tag ebből élhessen. Mert akkor lesz igazi esély a nemzetközi porondon „tarolni”, bár ez ügyben nincs okunk panaszkodni, alig hét évvel a hátunk mögött.

Tavaly a Wackenre is eljutottatok, ami egy tősgyökeres metálfesztivál. Nem volt furcsa ebben a közegben koncertezni?

Egyáltalán nem. Európában már számtalan metálfesztiválra hívtak játszani, kivéve Magyarországon. Bár közönségünk egy része metálrajongó itthon is, még egyetlen itthoni „kemény” fesztiválra sem hívtak meg. Lehet azért, mert a szervezők nem jutottak el a koncertjeinkre? Netán azért, mert saját jogon csak két magyar zenekart hívtak meg a világ legnagyobb metálfesztiváljára az eddigi húsz év alatt (Ektomorf volt 2006-ban), az egyik pedig - a nem kifejezetten metált játszó - Firkin volt 2014-ben, ráadásul főműsoridőben? Mindenesetre a Wacken hatalmas élmény volt, és örülnék, ha minden jó magyar banda eljutna oda, hiszen tudvalevő, hogy a metál és hardcore színtér kiemelkedő színvonalú Magyarországon, megérdemelne egy nagyobb nemzetközi figyelmet.

A zenekar egyetlen hölgy tagja mennyire bírja elviselni egy külföldi turnén, ha folyamatosan öt hímneművel van összezárva?

Azt hiszem, mindenki el tudja képzelni, mit élhet át Lili a turnébuszban... Szerintem tudna miről mesélni, egy következő interjúban érdemes lenne nekiszegezni a kérdést! Nekünk, fiúknak azért néha jól jön egy kis női kontroll, finomság, báj, hiszti. Vidáman elvagyunk, a sofőrünk, Viktor, szerintem titokban már írja jegyzeteit a Firkin-könyvhöz.

A Flogging Mollyval vagy a Pogues-zal ellentétben ti korántsem tűntök notórius májgyilkosoknak, noha több dalotok is az alkoholizálásról szól. Szimplán fegyelmezettek vagytok vagy már kinőttétek az ordas bulizást?

Mint a zenélésben, úgy az ivásban is a minőséget tartjuk szem-száj előtt: a whiskey és a sör jöhet, a bort is kizárólag tisztán isszuk! A jó magyar pálinkáról ne is beszéljünk... Egyébként az előbb említett Wacken Fesztivál backstage-falujában, illetve a többi nagy fesztiválon a nagy sztároknál is megleshettük, ami megalaklásunktól kezdve a Firkinben is törvény: a koncertek előtt nagyon keveset iszunk, mert azzal tiszteljük meg a belépőt kifizető közönségünket, a zenekart kiszolgáló stábot, a szervezőket és saját zenésztársainkat, hogy a legtökéletesebb produkciót próbáljuk meg előadni. Aztán utána jöhet a rettentő bulizás, hacsak nem kell továbbmenni a következő fellépésre!

Nehéz elképzelni, hogy a dalaitokat valaha temetéseken játsszák. (Hacsak az elhunyt nem volt túl népszerű.) Fontos számodra, hogy ennyire pozitív energiákat közvetíts?

Ez a legfontosabb. A visszajelzések alapján úgy látom, hogy a Firkin „használati zene” lett, ami számomra a legnagyobb elismerés. Hallgatják napközben, hogy jobban menjen a munka vagy a vezetés, hallgatják a bulikban, hogy felpörgessék a hangulatot, hallgatják egyedül, hogy ne érezzék magukat magányosan, és eljönnek egy koncertre, hogy szabad őrületre váltsák a gátlásaikat, félelmeiket. És addig lesz Firkin, amíg ilyenek maradunk. Remélem, hogy a külföld, a siker és a pénz nem bolondít meg minket, és nem borulunk le a gagyinak, megmaradunk a popularitás és a minőség határán! Emberi értékekben és hosszú távon gondolkodunk, szerencsére eddig bejött a számításunk, egyre növekszik az erre érzékeny közönségünk.

Két éve a Müpában is adtatok egy nem éppen hagyományos koncertet. Hogy született meg ez az előadás?

Minden évben összerántunk legalább egy különleges előadást! Amikor másodszorra hívtak a Müpába, az volt a kérés a szervező részéről, hogy olyan produkciót hozzunk össze, ami még nem volt addig. Nekem sem kell több, ezt mindig kihívásnak veszem, őrült ötletek kerültek elő, ennek eredménye lett a „Jumpin’ John” című előadás, kiskocsma-díszlettel, amiben a háttérvetítéstől a balettáncosokon keresztül a skót dudásokig minden volt. Egy skót falusi fogadó vendégeinek szerelmes történetét rajzoltuk meg a Firkin-dalokkal, amelyeknek egy nagyobb hányada erre az alkalomra készült. Később ezek a zenék adták a legutóbbi sorlemezünk, a Finger in the Pie törzsanyagát. Tavaly pedig a debreceni Nagytemplomba hívtak meg egy adventi koncertsorozatra, ahol gyerekkórussal bővítettük az akusztikus koncertünket. Ebből nőtt ki a Firkin Akusztikus Show, aminek első kísérletét láthatjátok szeptember 26-án Budaörsön, egy nappal az Akváriumos születésnapi NagyKoccintásNap zúzása után.