Ugrás a fő tartalomra

Most épp ez

Szerdán kezdődik az Irodalom Éjszakája

Összesen 24 ország 25 írójának szövegeit olvassák fel június 23. és 25. között esténként Budapest különböző helyszínein, az Irodalom Éjszakája rendezvényen. Az idei téma a VÉSZKIJÁRAT. Az irodalmi happening formabontó stílusban hozza közelebb a világirodalmat. A budapesti nyilvános felolvasások sorozata évről évre új helyszínre vándorol, hogy az irodalmi élményen túl a város kulturális sajátosságaira is felhívja a közönség figyelmét. Az idei három napos eseménynek Belső-Erzsébetváros ad otthont. „Ami a világjárványt illeti, úgy tűnik, már látszik a villogó neonfelirat, megtaláltuk a vészkijáratot. De az életünkből egyetlen vakcina sem menekít ki, és akkor sem szabadulunk, ha nem veszünk tudomást a vészről. Valami ilyesmi volt számomra a tanulság az idei Irodalom Éjszakája szövegeit olvasva, amelyek többnyire nem friss szövegek, nem a ránk szakadt válság szülte őket” – összegez Nagy Gabriella író, szerkesztő, az Irodalom Éjszakája kurátora. A szemelvényeket az Orlai Produkció, a Gólem S

Még itt vagyok! - az Observer a Szabadesésről

Október 15-én, szombat este 19 órakor tartották a Szabadesés premierjét a Bárka Színházban. A nézőtéren számos ismert művész és szerencsés magánember mellett, természetesen mi is ott voltunk. A premier további különlegessége, hogy az írországi ősbemutató után hazánkban mutatták be először. A darab megvalósításában számos nagyon ügyes elem található. A Cseh Tamás terem színpada ezúttal teljes nagyságában szolgáltatja a színészek számára a játékteret, melyet három elhúzható fehér függöny oszt fel, ezekkel maguk a szereplők alakítják át a színpadot pillanatok alatt, előadás közben. A tér egyben az időt is jelenti, hiszen nemsokára világossá válik számunkra a három idősík, mellyel a dráma operál. Ezek a gyermekkor, a közelmúlt és a jelen. A pódium kiegészül még egy helyszínnel, ez pedig a nézőtér alatti állványzat. Az ebben a különleges atmoszférában játszódó eseményeket egy vetítővásznon követheti a néző. A video ezen kívül nézőpontok érzékeltetésére is szolgál, egyszerre közelíti és távolítja a közönséget a színészekhez. Képe élő, kezelője pedig a szereplők között látható a színpadon. A kamera tehát olykor külső szemlélő, olykor a főhős saját nézőpontja. A színészi alakításokra nem lehet panasz, Kálid Artúr megnyerő természetességgel alakítja a kisfiút, a megkeseredett cinikust, az apát, a beteget egyformán. Kálidon kívül, aki a főszereplő, mindenki több szerepet játszik, igazodva az idősíkok szerinti szükségességhez. Az élmény remek, az innovatív megoldások a viszonylag rövid játékidőben nem hagyják unalmassá válni az egyébként egyszerű történetet, melyben egy középkorú férfi agyvérzést kap, ettől pedig lebénul, majd meghal. Ne gondoljuk azonban, hogy a Szabadesés könnyed estét szerez nekünk vagy gyorsan elfelejtjük. A Szabadesés megnyomorgatja kicsit a lelkünket, rákoppint a kobakunkra, amitől sokáig emlékezni fogunk rá, gondolkodni fogunk rajta. Ha nem lesz túl késő.