Fehér Elephánt a Szabadesésről

Mintha Carver hétköznapi hősei mászkálnának az ide-oda húzogatott fehér függönyfalak között, szimplák és suták, mint mi mindannyian, legalábbis ami a magánszférát illeti. Szokványos helyzetek, közhelyes dialógusok, melyek azonban egy stroke-halálból visszatérő férfi tudatában idéződnek fel. A színen az alternatív szcéna obligát kanapéja, úgy látszik, a kőszínházak sem nélkülözhetik ezt a Jolly Joker bútorzatot. Töprengések, házastársi komplikációk, meg a négyszemélyes, majdnem kettős párcserébe bonyolódó party zajlanak öbleiben, van ugyan még egy fotel és a végzetes kórházi ágy, de ez a minimalizmus csak elősegíti a gyors színváltásokat. A múltbeli és a nem régi események váltakozásának mozaikos szerkezete fokozatosan tárja fel a pszichés problémák gyökerét. Kálid Artúr Gerryje az örökbefogadásakor elveszett húgát keresi társában, gyermeki vágyakozása csak érzelmi bizonytalanságát leplezi. Varga Anikó keserűen ismeri fel jelentéktelenségét, amit párkapcsolati dominanciája se enyhít. A másik férj, Kardos Róbert is szeretettelen kényszerben él, amin aligha segít a váratlan party-szex. Göttinger Pál a jelenetek elbeszélő jellege ellenére képes a feszültséget szinten tartani, hajszálpontos értelmezése, a szituációk biztoskezű felrajzolása, és a hibátlan színészvezetés egységes egésszé formálja a darabot. Dinyés Dániel, zongorára és szívszaggató jazztrombitára írott zenéje kivételes ráérzéssel segíti az atmoszféra megteremtését, a másik eszköz a premier plánban közvetítő kézikamera. Általában nagyon felszínesnek tartjuk az élőjátékot kivetítéssel fokozni kívánó módszert, ebben az esetben azonban valóban hozzátett a közvetlen élményhez. Látjuk a beteg fölé hajló orvos arcát, nyomon követjük a pincében zajló beszélgetést. A penészelhárító gyorsszolgálat küldötte, Ilyés Róbert, monumentális alakjával uralja a nézőtér traverzei alá süllyesztett jeleneteket, ő a Kezdet és a Vég, minden titkok tudója, karizmatikus alakítása súlyos ellenpontja a felszínen vergődő hétköznapiságnak. A Bárka Színház kvartettjébe nagyszerűen illeszkedik be Szoták Andrea neurotikusan ka- paszkodó felesége, szánalmas részegségében is vonzóan izgalmas, tolókocsis, aggkori mo- tyogása, a révedt tekintetű, gyermetegen ismételt sztereotípiák is emlékezetesek. Göttinger Pál negyedik bárkaszínházi rendezése tovább öregbíti fiatalos hírnevét, további alkotásaira kíváncsian, szívesen zarándoklunk Kaposvárra is.