A VIDOR-blog a limerickről

Mennyire más úgy készülni egy VIDOR-programra, hogy érintett az ember! Nehezebb, és felelősségteljesebb, ezért ahogy eddig mindig, a limerick-döntőre menet most is társult némi idegesség a jegyzetfüzetem mellé. Mi lesz, ha kevesen lesznek? Vagy ha nem fogják jól érezni magukat? Ha elromlik a kivetítő? Ha netán rossz passzban lesznek a versenyzők – akarom mondani a művészek? Persze, fél hétkor, amikor mindenki nagy mosolyok közepette hagyta el a MŰvész Stúdiót, már tudtam, hogy felesleges volt aggódni: sokan voltak, a nézők jól érezték magukat, nem romlott el a kivetítő, és a versenyzők, mint ahogy mindig, ezúttal is kiváló passzban voltak! Soha nem fogjuk tudni meghálálni Illyés Ákosnak, Jenei Juditnak, Kuthy Patríciának, Nyomtató Enikőnek, Horváth Viktornak és Horváth Sebestyén Sándornak, hogy az első perctől a szívükön viselik a limerickek sorsát, és persze Göttinger Pál is kitett magáért (nem is tudtam, hogy a főrendező ilyen jól furulyázik és zongorázik, a tánctudásáról nem is beszélve ...)! Közel hatszáz limericket kellett lajstromba venni, zsűrizni és válogatni, és ha rajtam múlna, mindenkit jutalmaznék. Mert szántak rá időt, energiát, és megörvendeztettek bennünket – köszönet érte! A sikeres döntő után pedig engedélyeztem magamnak egy kis pihenőt: Petruska Andrást hallgattuk a téren – és milyen jól tettük! Ez a fiú nem tűnt el a hatalmas nagyszínpadon, sőt! Kellemes a zenéje, távolról is érezhető a kisugárzása, szóval: úgy jó, ahogy van.

Szép nap volt a kedd, csak egy gond volt vele: azt jelezte, hogy már csak négy nap maradt hátra ...

Száraz Ancsa
szerkesztő-újságíró

forrás: http://vidor.eu
Megosztás: