Olaszok Szegeden II.

by - 11:47:00

Ermanno Wolf-Ferrari: Sly – a Szegedi Nemzeti Színház produkciója az Erkel Színházban, 2016. május 27. 
BÓKA GÁBOR kritikája

Alkalom szüli a tolvajt – szól egy Rossini-vígopera címe; ezúttal azonban az alkalom csupán részeges kocsmatölteléket szült. Az Operaház Shakespeare-fesztiválja és a Szegedi Nemzeti Színház együttesének verista műveket sorozatban felkaroló programja (az elmúlt években Cilèa-, Zandonai- és Giordano műveket is hallhattunk tőlük) vélhetően külön-külön is megfelelő apropó lett volna az 1927-es világpremierje után pár évig szép sikereket arató, majd az ezredforduló táján néhány évre feltámadó Sly bemutatására. Bő évtizedes csúszással – írhatnánk maliciózusan, utalva arra, hogy Ermanno Wolf-Ferrari operája manapság máshol nem téma, amikor az volt, akkor pedig nálunk nem törődtek vele. Írhatnánk, de nem írjuk, mert a hazai operaéletnek sem akkor, sem most nem volt Domingója vagy Carrerasa, akik a Zürichtől New York-ig tartó bemutatókat inspirálták; így egy esetleges budapesti vagy szegedi előadás nagyon rossz kontextusba került volna. Ennyi idő elteltével azonban az emlékek elhalványultak, az esetleges szenzáció visszhangja lecsengett; a Slynak – mind a műnek, mind az előadásnak – immár lehetősége van jótállni magáért. Kérdés, tud-e élni ezzel a lehetőséggel?

Giovacchino Forzano librettója – ahogy Puccini Gianni Schicchije esetében is – a világirodalom egy közismert művének továbbgondolásából keletkezett. Míg Puccini számára az Isteni színjáték néhány homályos mondatából kerekített fergeteges komédiát Forzano, addig Wolf-Ferrarinak egy vígjátékból írt – verista tragédiát. A forrás ezúttal Shakespeare Makrancos hölgye, annak is keretjátéka, pontosabban előjátéka – merthogy a bevezető történetet Shakespeare a várakozással ellentétben nem kerekíti le. A darab úgy indul, hogy Christopher Sly-t (Lévay József fordításában a Ravaszdi, Jékely Zoltánnál a csokonais ízű Huncfut nevet kapja) megviccelik: miután berúg és elalszik, egy gróf palotájába vitetik, elegáns ruhákba öltöztetik, és elhitetik vele, hogy ő maga a gróf. A makrancos hölgy közismert cselekménye voltaképpen a Sly számára előadott színdarab, arról azonban nem értesülünk, hogy mi lesz Sly sorsa a tréfa végeztével.

Hogy ez miért van így, azzal rengeteget foglalkozott a Shakespeare-filológia – annyit megemlíthetünk, hogy A makrancos hölgyegyik előképének számító, pár évvel korábban bemutatott, ismeretlen szerzőtől származó vígjátékban, melynek cselekménye szinte szóról szóra megegyezik a shakespeare-i verzióéval, még ott a befejezés Sly eszméléséről. Forzanót azonban jobban érdekelte a maga verziója, és a tőle megszokott módon izgalmas és szórakoztató librettót alkotott az alapanyagból. Hogy aztán ez hatásában mégsem vetekedhet a Puccini számára írtakéval, annak vélhetően épp ez, vagyis a zeneszerző személye az oka – s ezt még akkor is le kell írnunk, ha az összehasonlítás gyűlöletes, és értelmetlen is. A kiváló felkészültségű Wolf-Ferrari, akit elsősorban klasszicizáló stílusú vígoperák szerzőjeként ismerünk (ha egyáltalán), nagy elánnal veti bele magát a harmadik felvonás szerelmi duettjébe, de a Nagy Dallamot hiába keresgéli, s így a hallgató a kielégítetlenség érzésével távozik az előadásról. No meg – de ilyet már végképp félve ír le a kritikus – a zene hozzáadott értéke is hibádzik ezúttal: Wolf-Ferrari kitűnő mester, de nem zseni, keze alatt a Sly nem lesz több és más, mint Forzano történetének zenébe ültetése. Bezzeg mennyivel gazdagabb világot bont ki Puccini a két, hasonló elvek mentén készült Forzano-szövegből!

Mindez egyszerre könnyíti és nehezíti meg az előadás alkotógárdájának dolgát. Megkönnyíti, mert a mű „egy az egyben” könnyen adja magát; megnehezíti, mert hogy utóvégre miért is adják elő a darabot, az egy mégoly élvezetes produkció esetében is könnyen homályban maradhat. Göttinger Pálszakmailag korrekt rendezése is adósunk marad e kérdés megválaszolásával, de mivel ez részben a mű hiányosságaiból fakad, komoly kifogás helyett legyen ez most csak halk észrevétel. Értékeljük inkább a pozitívumokat: a színészvezetés pontosságát, a tömegjelenetek beállításának profizmusát, egyáltalán: a darab hangvételének és a mű sajátos jellegének pontos közvetítését. Rendezői téren egyetlen komolyabb hibát jegyezhetünk csak fel: az öngyilkosság hogyanja – lévén ezúttal a színfalak mögött zajlik – sokak számára rejtve marad. Hiába a gondosan elhelyezett vérfoltok, a távolabb ülő nézők közül sokan távoztak abban a hitben, hogy Sly tíz másodperc alatt halálra itta magát. A brutális, naturalista öngyilkosság amúgy is hozzátartozna e stílus lényegéhez: kár finomkodni. Horgas Péter díszlete túl általános: talán a produkció létrejöttének bizonyos fokú motiválatlansága hatott rá is, de nehéz lenne megmondani, hogy miért épp ilyen, amit látunk – ám ezen túlmenően konkrét hiba, hogy a szélső felvonásokéval szemben a második kép díszlete mint játéktér, mint térkompozíció sem funkcionál.

Az előadás egyetlen igazán problematikus, ám így az összhatást jelentősen befolyásoló tényezője a karmesteri–zenekari produkció. ASzegedi Szimfonikus Zenekar ezúttal a tolerálhatónál jóval több gikszerrel játszik: a konkrét hanghibák mellett gyakori az összjátékbeli pontatlanság – sokszor az avatatlan fül számára is egyértelmű, hogy a szólamok nincsenek együtt. A teljesítményre nyilván rányomta a bélyegét Gyüdi Sándor vezénylése, akinek munkájával szemben az eddigieken túl egy globálisabb kifogás is támasztható: nem csak a hangok megszólaltatása szintjén, de formai szempontból sem tudta megteremteni a darab egységét – az első felvonás szétforgácsolódásra hajlamos jelenetsorai, vagy (a mikroszintet nézve) ritka és rövid zenekari belépései egymás mellé hányt, de össze nem illesztett mozaikkockák képét vetítik elénk, nem pedig koherens műegészt. Wolf-Ferrari ennél jobb és megbízhatóbb zeneszerző: az anyag meghódítása, noha talán nehéz és szokatlan feladat, de nem lett volna lehetetlen.

A szereposztás viszont kiváló. A nagy dobás ezúttal László Boldizsáré, akit a szerep telibe talált. Hangi kvalitásai operaénekesi karrierjének elejétől fogva egyértelműek, technikája, kultúrája, mely már a kezdet kezdetén is biztató, hazai keretek között pedig igen jó volt, azóta töretlenül fejlődik. Alakításainak egyetlen korlátja van: a hangfaja és színészi alkata közötti ellentmondás. Aligha vitatható, hogy László Boldizsár színpadra termett egyéniség, de a sztenderd repertoárban kevés az olyan tenorfőszerep, ahol komikusi vénáját, iróniáját csillogtathatná, vagy éppen karakterénekesként brillírozhatna – az a kevés, ami eddig megtalálta (mint tavaly Busoni Doktor Faustjának Mefisztója), vitathatatlanul eddigi pályafutásának csúcsa. Miként a mostani Sly is, ahol hősiesség helyett bőven élhet az imént felsorolt adottságaival, kiegészítve ezt az elesettség, mi több: a gyámoltalanság színpadi megformálásával – miközben mindezt vokálisan is kifogástalanul fogalmazza meg.

Mellette a többiek ezúttal valamelyest untermann-szerepbe kényszerülnek – ezt azonban magas színvonalon teszik. Kónya Krisztina nem mindig kifogástalan, de mindig megkapóan hiteles vokalitással alakítja Dollyt;Kelemen Zoltán Westmoreland grófjának viszont épp az éneklés az erőssége – kár, hogy szólama ezúttal nem olyan látványos, hogy csak ebben a vonatkozásban kiteljesedhessen.

A rendkívül népes szereplőgárda további részét illetően csak néhány észrevételt tehetünk. Cseh Antal Plake-je figurálisan pontos, de vokális produkciója elfogadhatatlan. Vele szemben a más szerepkörben sokszor problematikus Réti Attiláról egyszer csak kiderül, hogy karakterbaritonként kiváló kabinetalakításra képes – máskor is szívesen lennénk tanúi. Laczák Boglárka minden vonatkozásban meggyőzően hozza az első felvonásban jelentős szereppel bíró Fogadósnőt. S végül: más kritika is kiemelte, de magam is csatlakozom azon megállapításhoz, hogy Hanczár György két apró szerepben a hangi kvalitásokat mérő versenygyőzelmet követően most színpadi létezésből vizsgázott jelesre.

A végére kívánkozik egy technikai megjegyzés: a közelmúltban látott két szegedi produkció közül kettőt Budapesten, az Erkel Színházban tekinthettem meg, s mindkétszer feltűnt, hogy az énekesek tekintélyes részét sokszor rosszul vagy egyáltalán nem lehetett hallani. Ez alól mindig kivételt képeztek azok a művészek, akik rendszeresen énekelnek az Erkelben is. Gyanítom, hogy nem az adottságok vagy a felkészültség különbségei állnak a háttérben, sokkal inkább az, hogy ezeket a produkciókat a Szegedi Nemzeti Színház teljesen más akusztikai viszonyaihoz, jóval kisebb teréhez kalibrálták – ami ott sok lenne, az itt a hallhatósághoz szükséges minimum. A probléma valamivel több helyszíni próbával és odafigyeléssel, úgy vélem, orvosolható lenne – hiszen jövőre is lesz Sly és Primavera-fesztivál egyaránt.

You May Also Like

0 Comments

TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren tengeren (nyíregyháza) térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed