„NÁLUNK NEM ELŐÍRÁS AZ SZTÁRALLŰR ÉS A TÁVOLSÁGTARTÁS.” – FIRKIN-INTERJÚ

A tárgymutatóban:
Szeptember 25-én, az Akvárium Klubban ünnepli 7. születésnapját a Firkin. Kérdéseinkre a kelta-punk formáció fuvolása, Péter János válaszolt.

Az idei is mozgalmas év volt a Firkin számára, volt egy énekesváltásotok is. Barna miért lépett ki? Vagy nem annyira önszántából távozott?

A tavalyi album nemzetközi sikere sok külföldi koncertet generált, amely több utazással, rengeteg felkészüléssel és szigorú időbeosztással járt. Ha a Firkin fellép a színpadra, energiabombát robbant, minden egyes alkalommal teljesíteni akarja azt az elvárt minimumot, ami a maximum! Nem csoda, hogy van, aki nehezen bírja ezt a megterhelést és felfokozott idegállapotot, így történt ez Barna esetében. Ő kérte a „nyugdíjazását”, és tisztességgel végig is vitte a felmondási idejét. Mi meg tiszteletben tartottuk döntését, megértve az indokait. Közben meg – mint a versenylovak – vártuk a rajtot az új énekesünkkel, hogy újabb és nagyobb versenypályákon indulhassunk.

Az utódjáról, Andorral mennyire rázódtatok össze az elmúlt pár hónap alatt?

Több, mint huszonkétezer km-t utaztunk együtt az elmúlt öt hónap alatt a turnébuszban, volt időnk (majdnem szó szerint) összerázódni a hosszú tavaszi-nyári turnén. Hatalmas egyéniséget és nagyon jó embert ismerhettünk meg Andorban, fantasztikus kohéziót teremtve ezzel a zenekarban. Úgy érzékeltük, hogy az itthoni és a külföldi közönségünk is gyorsan „behódolt” Andor karizmatikus személyiségének, és annak, ahogyan zsigereiben átéli a Firkin őszinteségét és közvetlenségét. Nálunk nem előírás az sztárallűr és a cool távolságtartás. A közönségünk minden tagját barátunkként kezeljük, ezt a frontemberünk már most nagyon érti és érzi. Ja, és az énekhangjáról csak annyit, hogy tessék meghallgatni a Revox EP-t!

Ahogy elnézem a koncertnaptárotokat, az idei fesztiválszezon különösen húzós volt, a Flogging Mollys buli után pl. rohantatok Balatonszemesre. Polgári foglalkozás mellett hogy tudtok beiktatni heti 4-5 koncertet?

A zenekari lét teljes embert kíván, 24 órás szolgálatot, mérhetetlen lemondást, sok egyeztetést. Csodálattal vegyes elismeréssel adózunk Ese dobosunk előtt, aki megtartotta polgári állását, és elképesztő ufóként navigál a munkahely-család-zenekar háromszögében. És ezt több zenekari tagról el lehet mondani! Mindeközben bődületes mennyiségű energiát szívunk fel a koncertek alatt, ami azért mindig továbblendít a nehézségeken. Természetesen az a célom, hogy a szponzorbevételeinket és a koncertszámot is növeljük, hogy minden zenekari tag ebből élhessen. Mert akkor lesz igazi esély a nemzetközi porondon „tarolni”, bár ez ügyben nincs okunk panaszkodni, alig hét évvel a hátunk mögött.

Tavaly a Wackenre is eljutottatok, ami egy tősgyökeres metálfesztivál. Nem volt furcsa ebben a közegben koncertezni?

Egyáltalán nem. Európában már számtalan metálfesztiválra hívtak játszani, kivéve Magyarországon. Bár közönségünk egy része metálrajongó itthon is, még egyetlen itthoni „kemény” fesztiválra sem hívtak meg. Lehet azért, mert a szervezők nem jutottak el a koncertjeinkre? Netán azért, mert saját jogon csak két magyar zenekart hívtak meg a világ legnagyobb metálfesztiváljára az eddigi húsz év alatt (Ektomorf volt 2006-ban), az egyik pedig - a nem kifejezetten metált játszó - Firkin volt 2014-ben, ráadásul főműsoridőben? Mindenesetre a Wacken hatalmas élmény volt, és örülnék, ha minden jó magyar banda eljutna oda, hiszen tudvalevő, hogy a metál és hardcore színtér kiemelkedő színvonalú Magyarországon, megérdemelne egy nagyobb nemzetközi figyelmet.

A zenekar egyetlen hölgy tagja mennyire bírja elviselni egy külföldi turnén, ha folyamatosan öt hímneművel van összezárva?

Azt hiszem, mindenki el tudja képzelni, mit élhet át Lili a turnébuszban... Szerintem tudna miről mesélni, egy következő interjúban érdemes lenne nekiszegezni a kérdést! Nekünk, fiúknak azért néha jól jön egy kis női kontroll, finomság, báj, hiszti. Vidáman elvagyunk, a sofőrünk, Viktor, szerintem titokban már írja jegyzeteit a Firkin-könyvhöz.

A Flogging Mollyval vagy a Pogues-zal ellentétben ti korántsem tűntök notórius májgyilkosoknak, noha több dalotok is az alkoholizálásról szól. Szimplán fegyelmezettek vagytok vagy már kinőttétek az ordas bulizást?

Mint a zenélésben, úgy az ivásban is a minőséget tartjuk szem-száj előtt: a whiskey és a sör jöhet, a bort is kizárólag tisztán isszuk! A jó magyar pálinkáról ne is beszéljünk... Egyébként az előbb említett Wacken Fesztivál backstage-falujában, illetve a többi nagy fesztiválon a nagy sztároknál is megleshettük, ami megalaklásunktól kezdve a Firkinben is törvény: a koncertek előtt nagyon keveset iszunk, mert azzal tiszteljük meg a belépőt kifizető közönségünket, a zenekart kiszolgáló stábot, a szervezőket és saját zenésztársainkat, hogy a legtökéletesebb produkciót próbáljuk meg előadni. Aztán utána jöhet a rettentő bulizás, hacsak nem kell továbbmenni a következő fellépésre!

Nehéz elképzelni, hogy a dalaitokat valaha temetéseken játsszák. (Hacsak az elhunyt nem volt túl népszerű.) Fontos számodra, hogy ennyire pozitív energiákat közvetíts?

Ez a legfontosabb. A visszajelzések alapján úgy látom, hogy a Firkin „használati zene” lett, ami számomra a legnagyobb elismerés. Hallgatják napközben, hogy jobban menjen a munka vagy a vezetés, hallgatják a bulikban, hogy felpörgessék a hangulatot, hallgatják egyedül, hogy ne érezzék magukat magányosan, és eljönnek egy koncertre, hogy szabad őrületre váltsák a gátlásaikat, félelmeiket. És addig lesz Firkin, amíg ilyenek maradunk. Remélem, hogy a külföld, a siker és a pénz nem bolondít meg minket, és nem borulunk le a gagyinak, megmaradunk a popularitás és a minőség határán! Emberi értékekben és hosszú távon gondolkodunk, szerencsére eddig bejött a számításunk, egyre növekszik az erre érzékeny közönségünk.

Két éve a Müpában is adtatok egy nem éppen hagyományos koncertet. Hogy született meg ez az előadás?

Minden évben összerántunk legalább egy különleges előadást! Amikor másodszorra hívtak a Müpába, az volt a kérés a szervező részéről, hogy olyan produkciót hozzunk össze, ami még nem volt addig. Nekem sem kell több, ezt mindig kihívásnak veszem, őrült ötletek kerültek elő, ennek eredménye lett a „Jumpin’ John” című előadás, kiskocsma-díszlettel, amiben a háttérvetítéstől a balettáncosokon keresztül a skót dudásokig minden volt. Egy skót falusi fogadó vendégeinek szerelmes történetét rajzoltuk meg a Firkin-dalokkal, amelyeknek egy nagyobb hányada erre az alkalomra készült. Később ezek a zenék adták a legutóbbi sorlemezünk, a Finger in the Pie törzsanyagát. Tavaly pedig a debreceni Nagytemplomba hívtak meg egy adventi koncertsorozatra, ahol gyerekkórussal bővítettük az akusztikus koncertünket. Ebből nőtt ki a Firkin Akusztikus Show, aminek első kísérletét láthatjátok szeptember 26-án Budaörsön, egy nappal az Akváriumos születésnapi NagyKoccintásNap zúzása után.




Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások. Az itt megjelenő cikkek az internetről és más forrásokból összegyűlő anyagok. A forrást a bejegyzések végén lehet megtalálni.












Képek

Men of the Docks