DESZKA, avagy Az ördög próbája

by - 17:16:00

Jegyzetek a Deszka Fesztiválról I.
KOVÁCS DEZSŐ

Igényesen összeállított, gazdag programot kínált az idei fesztivál.


Az elmúlt évek bizonytalanságai, feszültségei miatt korábban távol maradt szakma ezúttal nagy számban képviseltette magát, s joggal.

Írók, dramaturgok, rendezők, színészek, kritikusok, tervezők, valamint fellépő társulatok (a miskolci, a debreceni, az újvidéki, a marosvásárhelyi, a szabadkai, az Orlai Produkciós Iroda vagy a Titkos Társulat) számosan voltak jelen, s vettek részt a sűrű programokon, az éjszakába nyúló beszélgetéseken. A debreceni DESZKA rangos intézménnyé, a kortárs magyar dráma egyik legfontosabb fórumává nőtte ki magát az elmúlt hosszú években.

A legelső, amit kiemelnék a mostani mustrából, az az újra létrejönni látszó szakmai konszenzus. Ritka kincs ez manapság a sokféle erővonal mentén szétszabdalt, megosztott magyar színházi világban. A konszenzus alapja természetesen nem valamiféle összeborulós egymásra találás, a vitakérdések negligálása, hanem a színvonalas válogatás, a minőségi program, amely megmutatta, hogy igenis lehet különféle ízlésvilágok mentén, eltérő prioritások alapján, intézményi elköteleződések határmezsgyéjén is színvonalas fesztivált rendezni. Vitákkal, tartalmas beszélgetésekkel, a különféle álláspontok tiszteletben tartásával. Mert hisz a szakmánk egy és oszthatatlan, s tulajdonképpen sokakban rég megérlelődött az igény a konszenzuskeresésre, a tartalmi kérdésekkel való foglalkozásra. Előremutató fejlemény, hogy a legkülönfélébb karakterű társulatok művészei, alkotói harmonikus egyetértésben, kollegiális barátságban vettek részt a fesztiválon, s a sokszor éles vitákban.

A zsúfolt, egyhetes programból nehéz lenne bármit is kiemelni, ami fémjelezné a fesztivált, ám meg kell jegyeznem, kifejezetten szerencsésnek gondolom, hogy nem versenyszerűen, díjak elnyerésért folyik évről évre a debreceni mustra, hanem a kortárs magyar drámák bemutatásáért, a más és más karakterű, fogantatású produkciók megismertetésért – a közönség s a szakma okulására. Mindehhez persze kell a nyitott, befogadó környezet, a szervezők figyelme, gondossága, profizmusa. Mindez idén adott volt Debrecenben.

Természetesen minden válogatásnál felmerülhetnek ízlésbeli elfogultságok, hiányosságok, ám a 2015-ös Deszka Fesztivál, úgy vélem, színvonalasan reprezentálta a kortárs magyar drámajátszás keresztmetszetét. Nem sok igazán fontos kortárs színmű hiányzott a fesztiválról, ilyen talán a szombathelyi Weöres Sándor Színház Vitéz Mihály című, Székely Csaba által írt drámája, vagy a Mohácsi testvérek E föld befogad, avagy számodra hely című produkciója az Örkény Színházból (mindkettő ott lesz a POSZT-on), s persze lehetne még sorolni jó néhány független színházi produkciót. Ez utóbbi mezőnyből ugyanakkor jellegzetes előadások voltak jelen, A csemegepultos naplója, A borbély, s a Negyedik kapu például.

Az is jellemzője volt a fesztiválnak – mint erre Háy János is utalt az egyik szakmai beszélgetésen –, hogy az előadások, néhány kivétellel, nem feltétlenül eleve drámaként is egzisztáló mai magyar művekből születtek. Ez egyben a kortárs színjátszás egyik trendje, amikor is valamely irodalmi alapanyagból kollektív alkotásként születik meg egy-egy színházi produkció. Ilyen volt például a szabadkaiak kiváló Spanyol menyasszonya, az Újvidéki Színház Végel László regénye nyomán született robusztus Neoplantája, a marosvásárhelyiek Radu Afrim által rendezett Az ördög próbája című színjátéka és így tovább. Persze a másik variánsra is láthattunk példát, azaz egy-egy jelentékeny drámaként egzisztáló irodalmi mű színrevitelére. Ilyen volt a debreceni Csokonai Nemzeti Színház Borbély Szilárd-bemutatója, a különleges „zenés-táncos amoralitás”, az Akár Akárki, de ebbe a sorba tartozik Kárpáti Péter Negyedik kapu című színdarabja, vagy Spiró György hírneves Az imposztorának a Varsói Drámai Színházból elhozott, Máté Gábor által rendezett előadása.

Utóbbi a fesztivál igazi szenzációja lett, a hozzá kapcsolódó szakmai beszélgetésekkel együtt. Spiró Györgyöt többször is hallhattuk beszélni a dráma és a színrevitel tágabb kontextusáról, a kelet-európai színjátszás sajátosságairól – igazi Spiró-szemináriumokon vehettünk részt –, de izgalmas volt a varsói Bogusławskit játszó Witold Debicki beszámolója, vagy Máté Gábor összehasonlítása a lengyel és magyar színházi életről.

Az első napok mezőnyéből Borbély Szilárd súlyos és költői Akár Akárki című amoralitás-játékáról korábban már beszámoltam e portálon. A legelső, általam látott produkció ekként a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház osztálytermi színházi nevelési előadása volt, a Semmi. A Janne Teller és Gimesi Dóra által jegyzett interaktív játék ügyesen és rutinosan vezette be nézőit ama szituációba, amikor is játszók és nézők közösen gondolkodtak s persze beszélgettek egy világhírű ifjúsági regény kapcsán a fiatalokat (és nem csak a fiatalokat) érdeklő problémákról. Az előadást Madák Zsuzsanna színész-dramaturg vezényelte le, könnyedén, élvezetesen és mindvégig fenntartva a figyelmet. A második nap estéjén láthattuk Ötvös András formátumos előadásában A csemegepultos naplója című, Gerlóczy Márton-regényből készült monodrámát, amelyet Lőkös Ildikó alkalmazott színpadra, és Göttinger Pál rendezte.

Ötvös szuggesztív előadása az évad egyik kiemelkedő színészi alakítása; másfél órán át olyan könnyedséggel, vehemenciával és eleganciával mutat be mindennapi élethelyzeteket, s beszél el hallatlanul mulatságos szituációkat, hogy öröm nézni. Pedig a monodráma az egyik legnehezebb s leghálátlanabb műfaj; Ötvös ugyanakkor könnyedén vette az akadályokat, s szinte mindvégig lenyűgözte nézőit. Akárcsak Bán János A borbély előadásában, amely a Katona József Színház, a Mozgó Ház Alapítvány, az Orlai Produkciós Iroda és a Természetes Vészek Kollektíva közös produkciójaként jöhetett létre.

A fesztiválnyitány leghatásosabb és legnagyobb érdeklődést kiváltó előadásának a Miskolci Nemzeti Színház Parasztoperája bizonyult. Úgy alakult, hogy előző nap láthattam a Thália Színházban a Határon Túli Hétfők sorozatában Pintér Béla Kaisers TV, Ungarn című darabját a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház remek formát mutató előadásában, s most a miskolciak ugyancsak lendületes és súlyos Parasztoperáját nézve eltöprenghettem azon, hogy milyen mértékben „váltak le” e kiváló színművek anyaszínházukról, s kezdhették élni autonóm életüket.

A miskolciak játéka nemcsak humoros volt, hanem szívszorító is, sok pillanatában katartikus, színészi erőiben pedig egyenesen bravúros. Rusznyák Gábor rendező intenzív tempót diktálva feszesen tartotta kézben a társulatot; ének, tánc, koreográfia és színjátszás kivételes harmóniáját hozva létre. Harsányi Attila viharvert, dörzsölt „cowboya” sokáig emlékezetes marad, ahogy Märcz Fruzsina Tündérkéjével piruetteznek, példának okáért. Amit pedig Zayzon Zsolt állomásfőnökként elénk állított, az a reflektált, komédiázó színészet magasiskolája. Zayzon Pécsett, Mohácsi János rendezésében évekkel ezelőtt már játszotta a cowboyt, s ezúttal olyan csélcsap, szeleburdi, szenvedélyes és kellőképpen lökött állomásfőnököt mutatott be, aki egyszerre félelmetes és röhejes, elfuserált és tartással bíró. Mikor egy-egy népszerű nóta kitartott rigmusát hosszan elnyújtva éneklik a játékosok, hajlik, omlik, dől az egész csapat (a közönség meg a röhögéstől); a zene, az érzelem és a gesztikus poénokból sugárzó irónia pedig jótékonyan hatja át a játékot.

S mikor az előadás után a friss élményektől felcsigázva hosszan beszélgettünk a produkció különleges erényeiről – számos Parasztopera-feldolgozást látva úgy vélem, hogy a miskolci bemutató, formátuma révén, a Pintér Béla-társulat eredeti előadásának, Mohácsi János revelatív pécsi produkciójának, s Szikszai Rémusz szuggesztív temesvári rendezésének sorozatába illeszkedik –, nos, akkor még nem sejthettük, hogy milyen lépésre szánja el magát Miskolc város közgyűlése, másnap.

forrás: http://art7.hu/

You May Also Like

0 Comments

TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren tengeren (nyíregyháza) térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed