IVANYOS AMBRUS: VONALHÚZÁS


Az előadás 16 éves kortól ajánlott.


Játsszák:

PAVLETITS BÉLA
RUTTKAY LAURA
JEGERCSIK CSABA
SZATMÁRI ATTILA
RANCSÓ DEZSŐ

Látvány: GÖTTINGER PÁL, CSÁKÓ BÉLA
Jelmez: KOVÁCS YVETTE ALIDA
Zenei vezető: SZEMENYEI JÁNOS
Dramaturg: PERCZEL ENIKŐ
Rendezőasszisztens: HŰBÉR TÜNDE

A rendező munkatársa: ELEK ÁNYOS
Rendező: GÖTTINGER PÁL

 „Amerikában a pszichológus három dolgot kérdez: 
1. Miért most jött hozzám? 
2. Mihez ért? 
3. Miért nem azt csinálja?” 
/Halász Péter/ 

Akkor vagyok sikeres ember, ha sok pénzt keresek. Akkor vagyok sikeresebb, ha ezt minél korábban elérem. Harmincnyolc éves vagyok. Van lakásom, van feleségem, ha akarok, el tudok menni wellnessbe. Nem tudom mi vár rám a halál után. Nincs bizonyíték az örök vadászmezőkre, akkor megveszem a drágább sajtot a közértben, tuti, ami biztos. Ma kirúgtak, mit csinálok holnap? És holnapután? Dolgozni kell, pénzt keresni kell. A számlákat befizetni, sajtért lemenni a közértbe kell. A feleségem öccsének születésnapja van, nekem meg elegem az egészből.

***

A darab egy este, egy vacsora alatt játszódik. Valódi, megállapodott felnőtt embereket az élet ugyanoda sodor, ahol jártak már egyszer: a pályaválasztáshoz. De már minden másképp van. Azért élünk, hogy a lehető legkényelmesebb körülmények között haljunk aztán meg. Vagy azért se. Tudtuk ezt akkor, amikor kitöltöttük a felvételi lapot annak idején? Az előadást gimnazistáknak, pályaválasztás előtt/alatt állóknak ajánljuk. Velük együtt kérdezzük a felnőtteket: mi lettél, ha nagy lettél?

***

Ivanyos Ambrus darabjának szereplői felnőtt emberek. 34-35 évesek, ott járnak az életükben, ahol csúcsformában illik lenni. Házaspárok, testvérek, barátok. Pont nem fiatalok már annyira, hogy hitegessék magukat a “még bármi lehet” érzésével, de pont nem idősek annyira, hogy ne merjenek még egyszer belekezdeni valamibe.
Ahogy az ember a karriert, életet, családot elképzeli… csúcsra járnak. A legjobb korban vannak.
Ebben a történetben egy vacsorára gyűlnek össze. Közösségük szeretetteli, az életüknek, egymásra utaltságuknak látszólag rendje és perspektívája van.
Ahogy az este halad előre, beszélgetéseik, vitáik azonban addig elodázott, a létüket megkérdőjelező kérdéseket hoznak a felszínre. A vacsora eldurvul, és a legbarátságosabb, legmeghittebb közeg hamarosan olyan indulatok katlanává válik, ahol már életről-halálról van szó… és nem csak szó van róla.





Próbafotók: www.fotograczia.hu

Előadásfotók: Magyar Színház

FACEBOOK TWITTER TUMBLR PINTEREST

Browse Categories