E-MAILBEN FÚJ AZ ÉSZAKI SZÉL

Egyetlen magánhangzó. Ennyin múlik, hogy Leo és Emmi levelezni kezdenek egymással és különleges kapcsolat szövődik köztük. A kapcsolat vége pedig hasonlóan egyetlen magánhangzón múlik a Daniel Glattauer Gyógyír északi szélre című levélregénye alapján készült kétszemélyes darabban.

Emmi Rothner a Like című lap előfizetését akarja lemondani, de túl gyorsan jár a keze, ezért Leo Leike e-mailfiókjában landol a levél. Aztán a hibás e-mail címek természetéből fakadóan az elütés marad, sőt bekerül Emmi semmitmondó karácsonyi üdvözleteinek listájába is. Leo Leike pedig utálja a karácsonyi tucat maileket. Így kezdődik két ember virtuális kapcsolata.
A hazai színpadokon már számos nagyszerű színész játszotta nagy sikerrel el olyan férfi-nő párosát, akik csak virtuálisan, levelekben kommunikáltak egymással. A Fullajtár Andrea és Őze Áron által játszott páros azonban egy azonnali műfajban, e-mailben levelez egymással, így miközben soha nem találkoznak, lehetőségük van arra is, hogy átgondoltan, többször újraírva fogalmazzák meg gondolataikat, de arra is, hogy azonnal, akár egy-két szóban reagáljanak egymás gondolataira, akár egy telefonbeszélgetésben. Az elektronikus levél műfaja hordozza mind az azonnali válasz lehetőségét, mind azt a sokszor idegőrlő várakozást, amit a közvetlen érintkezés hiánya okoz néha.
Olyan korban élünk, amikor férfi és nő ismerkedésének egyik fontos eszköze lett az internet és az elektronikus levél. Ez a férfi és ez a nő azonban elsősorban nem társat keres. Emmi boldog házasságban él sokkal idősebb férjével és annak két gyermekével, Leo pedig se veled, se nélküled kapcsolatban él, illetve néha épp azon kívül. Magától értetődő azonban, hogy nem lenne leveleikből darab és előadás, ha nem lobbannának érzelemre egymás iránt. Ez az érzelem egyszerűen düh és némi szégyenkezés, ám hamarosan mindkettőjük számára igen fontossá válnak a másik levelei, amelyek egyben a nő nőiességének és a férfi macsóságának megerősítéseit is jelentik.
Az azonnaliság néha elfeledteti velük, hogy nem találkoznak, nem látják egymást, ezért Fullajtár Andrea sokszor egy manöken mozdulataival „írja” leveleit, ruhája nem csak sejtetni enged sokmindent, ami kicsit zavaró, ám ennek ellenére a nyár eddigi legjobb és legelgondolkodtatóbb bemutatóját láttuk.
Mindketten szeretnének találkozni a másikkal, ám tartanak is a találkozástól. Vajon mi lenne, ha létre is jönne a valódi randevú is? Sosem tudjuk meg, hiszen egy másik magánhangzó-tévesztés (amit most nem osztok meg az olvasóval) megakadályozza. A kapcsolat fejlődése, a két ember kapcsolata, a kapcsolat megváltozásának igénye és lehetősége rengeteg gondolkodnivalót ad a nézőnek az előadás után is, nem a szokásos „könnyed nyári darab” az, amit kapunk.
Nehéz feladata van a két színésznek, akik jó másfél órán keresztül egy kettéosztott színpad átellenes oldalán bámulják a monitort, reagálnak a másik üzeneteire és fogalmazzák saját mondanivalójukat. Göttinger Pál, a fiatal, tehetséges rendező, aki nyilván otthonosan mozog abban a virtuális térben, amelybe hőseinek kommunikációját helyezi, még az érzelmek kifejezését szolgáló emotikonok megjelenítéséről is gondoskodik. Ettől válik igazán élővé ez a levelezés, Fullajtár Andrea és Őze Áron pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy minden néző így is érezze. Két tehetséges művész jutalomjátéka a Gyógyír északi szélre, ha ilyen fiatal színészek esetében lehet ez a kifejezést egyáltalán használni. Az Orlai Produkciós Irodának ebben az előadásában sem fog csalódni, aki megnézi.

paddington

Megosztás: