Egy koponya sorstörténete, mely ráadásul Haydn koponyája!

by - 10:00:00

Bedi Katalin

1809. Bécs. Napóleon ostromol, Haydn meghal, eltemetik, aztán pár nap múlva ellopják zsenialitásának kézzel fogható bizonyítékát (– egy frenológus számára minden dudor bizonyíték!).

1820. II. Esterházy Miklós exhumáltatja a földi maradványokat, s ekkor derül fény a hiányra, hiszen az „eredeti” koponya ekkor még „utazott”, s csak 1954-ben került vissza a többi csont mellé. S e jeles esemény akár Esterházy múltjának egy darabkája is lehetne – ha az lenne –, s akkor talán a drámában is több szerepet kapott volna ez a kis háttértörténet, de nem kapott. Csak úgy, mellesleg hangzik el néhány mondat erre vonatkozólag az egymás mellett elsuhanó monológok egyikeként.

De kezdjük az elején! A színen Haydn: ül és fázik. Nem sokára besétál egy Angyal, illetve a nagyon is emberi Angyal, aki a szövegkönyvet olvasgatja, kommentálja, és Kőbányait iszik – eddig tart talán az első változat. Rögtön jön a következő, de a „váltás” észrevehetetlen, csak a színpad tetején lévő, félig megvilágított nagy óra – a darab ötletes „technikai újdonsága” – számolja ütemesen a változatokat. Ennek az ütemességnek mond ellent időérzékelésünk, hisz hol elandalodunk a zenével és a kecses mozgásokkal bódító jeleneteken, hol kapkodjuk a fejünket a visszapattanó gumikoponyák, az elhangzó igazságok után. Mindenfelé röpködnek az odavetett bölcsességek (vagy csak ezek látszata?), mégsem kérkednek velük – elhangzik, de nem merik erre tenni a hangsúlyt: mennek tovább. A tragikumot fanyar humorral, sokszor iróniával oldó darab ez, átszőve a jellegzetesen „Esterházy-s”, zseniális intertextuális utalásokkal, melyek nem megtörik az adott dialógust, monológot, hanem két szálat indítanak el. Az egyik szál fut tovább a színpadon, míg a lökést adó mondat szárnyra kap, és egy másik műben találjuk magunkat – így gazdagítva a darabot, az értelmezés lehetőségét.

A történet a szereplők Haydnhoz való viszonyából áll elő, mintha mindegyikük egy-egy mozaikdarabkája lenne az előadásnak. A „darabkák”: az Angyal, Haydn édesanyja, a nagy „rivális”: Mozart, az öregedő Esterházy herceg a komornyikjával, bájos lánykák, Haydn szeretője, és egy frenológus házaspár. Fel- és letűnnek a színen, állandóan váltják egymást, közben mondják a magukét – többnyire a közönségnek, és csak néha egymásnak, mintha kerülnék egymást. Amikor mégis „találkoznak”, megteremtik a drámai fordulatok lehetőségét, de a helyzeteket nem oldják fel, inkább átcsúsztatják a következő változatba. A sok monológ teret ad az egyéni színészi kibontakozásnak, melyet többnyire ki is használnak. Az Angyal szerepében Ilyés Róbert remekel – mintha ő lenne az est „házigazdája”, könnyedséggel rendez, humorral igazgat, iróniával kommentál. Lázár Kati (Haydn anyja) szenvedélyes játéka, heves gesztusai, impulzív lénye élettel töltik meg a darabot. Közben nem elfelejthető, hogy a „kissé hajlott hátú” Haydn körül forog minden, a többi szerep – még ha nagyon jól játsszák is –, csak ezen központiságra tereli figyelmünket. Ezzel kell Benedek Miklósnak szembenéznie, aki egy tapasztalt színész kifinomultságával, s a szerep nagyságának megfelelve kelti életre a zeneszerzőt.

Mozart feltűnése jól időzített és hatásos momentuma a darabnak: az idő megáll, és ebben az időtlenségben teszi fel azokat a kérdéseket Haydnnak, melyeket egyszer minden művésznek fel kell tennie magának. Aztán Mozart meghal, Haydn követi: így marad nyitva a kérdés, mely olyan üresen tátong előttünk, akár a zeneszerző sírja, koponya nélkül.

A zene végig főszerepet játszik. A színpad mögött, félig megvilágított térben állandóan ott vannak a zenészek – művészettel hangolják rá a közönséget a művész(et) kérdéseire. (Ami nem mondható el szöveggel, elmondható zenével? A művész helyett beszéljen a műve?) Lágy hangok, finom mozgások, és fellebbentett egymondatos igazságok kontrasztjával játszó darab ez, ahol a helyszínt egy szellős, nagy, kreatívan kialakított és kihasznált színpad adja a mozgalmas, látványos, kidolgozott előadásnak – tiszta barokk! Mindez a rendezőt, Göttinger Pált dicséri.

Hiába van a díszlet, szereposztás, színészi teljesítmény is „helyén”, mégis azt az érzést kelti bennünk a darab, mintha a színpadi megjelenés másodlagos lett volna a szerző számára, mintha nem színpadra szánta volna művét, hanem olvasásra. Hiszen nem a szereplők karakterén van a hangsúly, nem is a „drámai jelenetek” fontosak, hanem a darab által felvetett kérdéseken, melyek többsége egy művész élete, és az utána maradó életmű körül forognak. Az örök kérdés Haydn és a gumikoponyák köré van szervezve – nem véletlenül kap a koponya kiemelt szerepet. Mert mi is ez valójában? Profán csont, melyből két lyuk mered ránk, puszta jelenlétével emlékeztet a benne valaha élt szellemre. Materiális nyom: tehát dobálózni is lehet vele? – az előadás szerint igen: hiszen ami ott van, kellék csupán, gumiból van! És ezt a fejcsont formájú „gumicafatot” fújja lufivá, tölti meg könnyű gázzal a darab „szelleme”.

Egy koponya, mellette egy üres üveg Kőbányai marad a zongora tetején a darab végére. Ekkor tudatosul bennünk igazán, hogy mi is volt a tétje e játéknak. A darab egyszerre felveti a Kőbányai, a zongora és a koponya közé feszített élet komoly kérdéseit, és folyamatosan elodázza az ezekre adható válaszokat. Hol könnyed, hol mély színészi alakítások egy modernizált, barokk mintázatú térben, melyben csak dobálóznak a gumi koponyákkal: az „igazságokkal”, s ha el is dobják őket: visszapattannak…

Harminchárom változat Haydn-koponyára
Bárka Színház

Írta: Esterházy Péter
Rendező: Göttinger Pál

Szereplők: Benedek Miklós, Kálid Artúr, Réti Adrienn, Ilyés Róbert, Gados Béla, Telekes Péter, Dévai Balázs, Kardos Róbert, Parti Nóra, Lázár Kati
Továbbá, táncosok: Benya Katalin, Berczeli Ágnes, Cseh Kata Mirtill, Dér Klára, Müller Zsófia, Szvetnyik Kata
Mozgás: Katona Gábor
Díszlet: Csík György
Jelmez: Kovalcsik Anikó
Zenei vezető: Dinyés Dániel
Koreográfus: Katona Gábor
Dramaturg: Szabó Borbála
Rendezőasszisztens: Ivánovics Beatrix, Gábos Katalin

Bemutató: 2009. december 18.

forrás: http://kuk.btk.ppke.hu/index.php?article_id=124&class=szi

You May Also Like

0 Comments

TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed