a.N.N.a - Herczog Noémi kritikája a Színház újságban

by - 0:13:00






Posted by Picasa


FantomKépleírás
Martin Crimp: a. N. N. a



Herczog Noémi az a. N. N. a-ról
A Merlinben öt (miért éppen öt?) szereplőre vagyunk utalva, hogy megtudjunk valamit Annáról, merthogy rá várunk ebben a darabban, s Godot után szabadon érezzük, nem is fog megjelenni.

Hatalmas vécépapírguriga-templomban vagyunk, eldobható anyagú oszloperdő szent hangulata terjeng, míg a szereplők kimondják: „valami meghalt" – így kezdődik a darab. A későbbiekben kiderül, hogy mindenekelőtt a történetmesélés halt meg, s ha ezt így ki is mondják, közhelygyanúnk támad. Mégis a darab sokszor Pintert idézi: az ürességükben nevetséges közhelyek mögött kell keresnünk a lényeget. Crimp szövegfolyama nem tagolódik szereplőkre sem, a névtelen és kötetlen számú megszólalók váltakozását gondolatjelek mutatják. A Merlinben öt (miért éppen öt?) szereplőre vagyunk utalva, hogy megtudjunk valamit Annáról, merthogy rá várunk ebben a darabban, s Godot után szabadon érezzük, nem is fog megjelenni. Merényi Anna frappáns fordítása, az a. N. N. a is erre játszik rá. Hiányzó főszereplőnkről csak egy fantomképet kapunk, ahogy a szereplők beszámolnak róla mint egyfajta „Akárkiről", s meséjükben nyilván lesz ellentmondás is: akár A vihar kapujában című filmben, a valódi esemény rejtve marad, és örök titok övezi Anna kilétét is. Öt szubjektív hang visszaemlékezéséből még nem áll össze az igazság, hogy ki is volt Anna valójában, s eleve kizárt, hogy teljesen megismerhessük őt, vagy rekonstruáljuk a múltat.
Crimp darabjának tehát nincs története, amolyan posztmodern fogásként többé nem megyünk A-ból B-be, szépen és lineárisan. Mintha a jelenetek „Anna"-témájú improvizációkból álltak volna össze. Anna, Ánya, Anne vagy Anny, a valaha volt nehéz sorsú kislány, hol gyilkos, hol autómárka vagy pornósztár: „egy átlagos kis csaj". Ember vagy szimbólum? A róla mesélő öt hang nem dönti el. Ahogyan azt sem, melyikük a valódi. A szándék mégis hasonló, mint a laza etűdök lán­co­la­tá­ból álló Feketeország vagy PestiEsti esetében, noha azok­kal ellentétben itt írott szöveggel van dolgunk. Nincsenek szituációk. A szétszabdalt szövegtömb, a különálló jelenetek és az olykor csak egymás után so­ra­kozó, egymástól független szavak furcsamód mégis működtetik az egészre, a Gestaltra, a történetre való igényt. A cél azonban nem ez. A színészek egyes szám harmadik személyű képleírásokat adnak lehetséges Annákról, de egyikük sem szócső. Egyenrangú álláspon­tok zúdulnak ránk: ez a liberalizmus szépsége. Egyben nehézsége is: akkor te válassz. Megsajnálod a világ árváit, akiket a tévében látsz? Rekonstruálható az eredeti hír abból, amit innen-onnan hallunk? A színre­vitel erénye, hogy nem dönt a néző helyett. A közhely arcait teszi egymás mellé, akárha egy Warhol-képet írna le.
Miközben nézem, a legszikárabb jelenet is szituációként működik – amikor például a színészek kezében diákszínjátszósan egyértelmű utalásként papírdobozos gyorskaja érzékelteti az éttermet. Kérdés, hogy a rendezés kellően elrugaszkodik-e a realista ábrázolástól ahhoz, hogy mindez elég meghökkentő legyen. A jobb jeleneteket nézve sokkal szabadabb, akár folyton változó elképzelésem van arról, hogy milyen környezetben is hallom ezeket a szövegeket, például két meditáló ember hirtelen kabarérevübe kerül, és a lírai meditálás Annáról könnyed dallá lényegül, úgy téve kétessé az addigi komoly témák valódi tétjét.
A színpadkép a papíroszlopokkal elsőre megkapó és izgalmas asszociációkat kelt – bár az oszlopokkal jelölt templom képzetének semmi keresnivalója ebben a tör­ténet nélküli térben –, később azonban puszta illusztrációként a háttérben marad, nem használják ki a lehetőségeit. Vannak még rajtuk videokamerás vetítések, amelyeken általában az éppen beszélő szereplő arcát látjuk. Hiszünk nekik, mert nem játszanak, hanem jelen vannak, valóságos illúziót teremtenek; „ez tényleg történik" – hangzik el, és a sarkalatos „happening" szó is kimondatik. 3D-s igazságot látunk tehát? Na és melyik az igazibb: a nagy kivetítős arc, amely többet árul el a színész lélektani rezdüléseiről premier plánban, vagy a valódi arca? A színpadon van még a hegedülni is tudó technikus pultja, és a színdarab színházszerűségének lelepleződése itt kezdődik. Hiszünk nekik?
Scherer Péter, Urbanovits Krisztina, Barnák László, Botos Éva és Ollé Erik – Koncz Zsuzsa felvétele

Anna nincs, közben pedig a szereplők elfelejtik a szövegüket, egymás szavait fordítják, és súgnak egymásnak, felborítják a díszletet, és kiírják a jelenetek címét a kivetítőre. Elidegenítés ez a javából. Anna szövegeit epikus formában halljuk az első jelenetben is, amikor Barnák László és Ollé Erik egy tévé-show-t imitáló mikrofon két oldalán ülnek és ott, helyben rakják össze, akár egy kreatívírás-tanfolyamon, Anna alakját. Minél hitelesebbre igyekeznek formálni őt: legyen neki két személyes tulajdonsága, legyen karaktere, kész is az ember, akit a média épít fel. Ezek után higgyük el, hogy Anna élő személy? 
Ez pinteri abban az értelemben is, hogy a darabban szándék sincs a megfejtésre, és szerencsére a rendezés sem tüntet ki egyetlen irányt. Támpontokat kapunk, és mindez, a vetítésekkel egyetemben, a darab médiakritikai síkjára tereli a figyelmet. Arra, mennyire hihető el vagy érezhető át az, amit ismeretlen emberekről a neten vagy a tévében látunk. Csakhogy általában a média sokkal több képet zúdít ránk, a kivetítő használata pedig nem végiggondolt, nem is eléggé látványos, inkább képernyőkímélőszerű. Többnyire merőben illusztratív módon látjuk a víz képét, ha vízről van szó, csakúgy, mint a szavakat, ha szinte dadaista verssé váló puszta szó-listákat hallunk. Így a játék egy idő után már nem követel megosztott figyelmet, mert egyszerűen nem nézek oda. Ebben az előadásban, ha el akarok veszni, a szövegfolyamot választom, már csak az izgalmas színészi megoldások miatt is.
A beszélők magabiztosak, de nincs szerepük. Nem tudjuk meg, kik ők, és mé­g­is azt akarják, hogy hitelt adjunk a szavaiknak. A leg­erőteljesebb egyéniségeknek ezt néha sikerül elérniük. Urbanovits Krisz­tina és Botos Éva hangja mesterien ironikus, amikor Anna nehéz gyermekkoráról és a megélt népirtásról beszélnek úgy, hogy senkiben ne mozduljon meg semmi, akárcsak a tévéhíradó láttán. Közhely marad-e a közhely, ha szétszabdalják? Ollé különálló szavakat mond nekünk tárgyilagosan, ame­lyekből történetet is gyárthatunk szabadon, és meggyőző jelenléte eléri, hogy odafigyeljünk minden egyes szóra. Barnák mintha sze­repet igyekezne „játszani", és ettől kicsit haloványabb, bár szellemes, amikor szlo­vákból fordít, feltűnően rövidebben. Scherer Péter­nek az arca már önmagában, amolyan feltételes reflexként kiváltja a humor érzését. Jelentős pillanat amikor viccesen rapbe fog, vagy amikor Botos, Annáról, egy átlagos csajról énekelve a közhely egy pontján dalra fakad, hogy végigfut a hátunkon a hideg: az egész előadás egy nagy vers lesz. Ez mindenképpen tetőpont, csakúgy, mint a finálé. Ott egyszerre beszél az öt hang, végre teljesen felvállaltan, csevegve vagy erőszakosan igét hirdetve, egy többszólamú szózenében. Valami meghalt, történet tényleg nincsen többé, de ez közhely. „A szavak csődöt mondanak" – halljuk, miközben mást sem kapunk érdemben, csak szavakat. Annának persze „minden az arcára van írva"; csak hát őt nem láthatjuk. Valamit talán mégis megtudtunk róla. „Olyan, mint a tévé. Elöl egy képernyő, hátul drót." A kép­ernyő színes felszínével pedig inkább eltakar, mint megmutat, legyen az művészet, politika vagy emberirtás – ma már csak kliséként jut el a tudatunkig. A színpadon kirajzolódó a. N. N. a-fantomkép: egy könnyed szórakozást ígérő este a Merlinben, melyet a színészeknek sikerült érdekessé tenniük. Sok mindent megtudtunk Annáról, a média kirajzolta sajnálandó vagy megvetendő alakját. És? Érzünk valamit? Oko­sabbak lettünk?

Martin Crimp: a. N. N. a (variációk egy fantomképre)
(Merlin Színház)
Fordította: Merényi Anna. Látvány: Izsák Lili. Videó: Exlex. Zene: Sőrés Zsolt. Dramaturg: Fancsikai Pé­ter e. h. Asszisztens: Gerő Szandra e. h. Rendező: Göt­tin­ger Pál.
Szereplők: Barnák László, Botos Éva, Ollé Erik, Ur­ba-n­o­vits Krisztina, Scherer Péter.

You May Also Like

0 Comments

TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed