Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások.
A forrásokat az egyes bejegyzések
végén lehet megtalálni.


Nyitott vagyok mindenre! - Interjú László Lilivel

László Lili szülei révén a kulisszák mögött nőtt fel, a színjátszás már gyermekkorában meghatározta életét. Tavaly végzett a Színművészeti Egyetemen, és most legtöbbször a Belvárosi Színház színpadán láthatják a nézők. Az egyetemi évekről, pályakezdésről és persze a legújabb bemutatójáról, a Szemünk fénye című előadásról beszélgettünk.

Művész családban nőttél fel, mennyire befolyásolta ez a pályaválasztásodat?

A színházhoz már egészen kicsi korom óta kötődöm, mivel anyukám gyakran bevitt magával az Operaházba. Előadás előtt pár perccel megfogta a kezem, és átszaladt velem a színpadon: keresztül a díszleten, a már kész sminkben és tütüben melegítő táncosok mellett – akiknek adott még egy-két instrukciót és mondott pár bátorító szót, mire ők azt válaszolták: „köszönjük Mesternő” – majd átsuhantunk a folyosón, a kedvesen mosolygó ügyelő, a kelléktorta, és még egy műanyag csirkecomb mellett is, végül ki a nézőtérre a „csak személyzet” ajtón át. Aztán az ölébe ültetett, és a fülembe súgta, hogy a szereplők éppen miről „beszélnek”, vagy milyen érzéseket táncolnak el. Az, hogy beleláttam ebbe a csodálatos világba, biztos, hogy belejátszott a pályaválasztásomba. És persze anyukám karrierje is inspiráló példa, kezdve azzal, hogy bejárta az egész világot, és mindent eltáncolhatott, mindamellett, hogy családot alapított és három gyermeket felnevelt.

Nem fordult meg a fejedben, hogy édesanyád nyomdokaiba lépj?

A szüleim is látták, hogy állandóan bohóckodom, és a színjátszás közben vagyok igazán felszabadult – a hetem fénypontja a Földessy Margitnál töltött három óra volt. És, bár sokféle táncot kipróbáltam – a művészi tornától és a jazz tánctól elkezdve a hiphop-on át társastáncokig – mégis egyértelmű volt, hogy a prózai színház jobban érdekel. Meg az iskolát is nehezen bírtam, ezért amikor felvételizni kellett volna a balettintézetbe, ahol elég kemény a tempó, úgy döntöttünk, hogy ezt inkább hanyagoljuk.

Hogyan élted meg annak idején a felvételit a Színműre? Volt más terved arra az esetre, ha nem vesznek fel?

Nem nagyon gondolkoztam azon, hogy mi lesz velem, ha mégsem sikerül. Csak a Színműre jelentkeztem. Bíztam benne, hogy sikerülni fog. Úgy voltam vele, hogy ha mégsem, akkor elmegyek dolgozni, elütöm az időt a következő felvételiig. Életemben nem izgultam annyira, mint akkor. Amikor bementem az első fordulóra, meg is jegyeztem, hogy nagyon izgulok, – mert a drámasuliban megtanultuk, hogy el szabad mondani, amit érzünk – és kérdeztem, hogy ihatnék-e egy pohár vizet. Persze – válaszolták, és én odaléptem az előttük lévő, fehér abrosszal leterített asztalhoz, amire ki voltak készítve az ásványvizes palackok és a lefordított üvegpoharak. Nem értettem, miért néznek rám olyan furcsán, amikor felfordítottam egy poharat és beleöntöttem a vizet. Kint aztán a többiek elhűlve mondták, hogy az a víz a tanároknak volt kikészítve, és nekünk, felvételizőknek a terem végében volt egy kisasztal néhány műanyag pohárral és egy kancsó vízzel. Én nem voltam ott, amikor ez elhangzott az előzetes felkészítésnél, mert bent mindenki annyira izgult és a kezét tördelve maga elé motyogta még utoljára valamelyik versét, hogy úgy éreztem, így nehéz lenne lazán bemenni, ezért inkább kimentem a levegőre. Szóval így történt, hogy az elsőrostán megittam a tanárok vizét, amit ők biztos belevalónak gondoltak, pedig csak tudatlan voltam.

Mennyire voltak nehezek az első évek az egyetemen?

A harmadik rostán végzetesen kifáradtunk, és alig vártuk a végét, hogy kipihenhessük magunkat. De azt senki nem mondta, hogy a következő két év ugyanennyire fárasztó lesz, és ott nem nagyon lesz idő pihenni. Nekem elég nehezen indult az egyetem, kezdve egy komoly sérüléssel. Gólyatáborban a reggel hat órai futás közben elszakadt a bokaszalagom, de persze nem mentem azonnal kórházba, mert nem akartam nyápicnak tűnni. Szépen elsántikáltam, rábuliztam, és másnap reggel egy hatalmasra dagadt, lehetetlen színű bokával ébredtem. Be kellett gipszelni, így nekem az első hét kimaradt az egyetemen. Ez nagyon megviselt lelkileg, kívülállónak éreztem magam a csapatban. A mozgásórákon nem tudtam részt venni, és csak ültem oldalt nézve a többieket. Végre kezdett a bokám rendbe jönni, amikor apukám kórházba került és október végén elhunyt. Érdekes, mennyire megváltozik a gyászban az ember – én legalábbis. Máshogy viselkedtem, volt bennem egy állandó alapfeszültség és azt éreztem, hogy nem vagyok önmagam. Homályos volt körülöttem minden, úgy éreztem, mintha nagyon hosszan álmodnék.

Hogyan tudtad mindezt megosztani az osztállyal?

Az osztály se nagyon tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel, ők nem mertek kérdezni, én meg nem tudtam beszélni róla. Ez még nagyobb távolságot alakított ki közöttünk. Eleve nehéz beilleszkedni egy új közösségbe, az elején még senki sem az igazi arcát mutatja. Én például pont gólyatábor előtt kaptam szemüveget, és elhatároztam, hogy folyton hordani fogom, hogy engem már szemüvegesként ismerjenek az osztálytársaim, aztán örültem, amikor egyik nap nem volt rajtam és valaki megjegyezte, hogy „de furcsa vagy szemüveg nélkül”. Ezek olyan hülyeségek, amik visszagondolva nagyon nevetségesnek tűnnek, de szerintem mindenkinek van ilyenje tini korában, főleg, ha új közösségbe kerül. Mikor nagyjából négy hónapja jártunk a Színműre, az osztály kérésére Fullajtár Andreával egy olyan játékot játszottunk, amikor körbeülünk, és egyvalaki mindig beül középre, a többiek meg elmondják egyesével, hogy szerintük mik a jó és a rossz tulajdonságai. Én elég zavaros lelkiállapotban ültem be a kör közepére, úgyhogy nem csoda, hogy kiborultam, mert hirtelen teljesen idegen voltam saját magamnak azok alapján, amiket a többiek mondtak rólam. Érdekes lett volna ugyanezt a játékot ötödévben játszani, amikorra már tényleg megismertük egymást.

És mikor kezdett javulni a helyzet?

Az első félév végén az osztályfőnökeim mondták, hogy ideje lenne belehúznom. Tudják, hogy nekem mennyi nehézségem volt az első félévben és ezért nem tudtam úgy készülni, de ez így sajnos kevés lesz. Második félévre már egészen összeszedtem magam, harmadévben pedig megkaptam Zsámbéki Gábortól az egyik főszerepet a Sárga vonal című előadásban. Nagyon jól esett, hogy megszavazta nekem ezt a bizalmat, és ez egy visszaigazolás is volt a számomra, hogy akkor valamennyire sikerült behoznom a lemaradást.

Mennyire viszed bele önmagad egy karakterbe?

Az lenne a cél, hogy minden szerepben megtaláljam önmagam, vagy legalább önmagam egy szeletét. A Szemünk fénye című előadásban – amit most mutattunk be az Orlai Produkcióval Szabó Máté rendezésében – egy olyan csajt kell megformálnom, aki alapvetően nem hasonlít rám, mégis van némi átfedés a személyiségünkben, amin keresztül remélem hitelesen tudok majd belebújni a bőrébe.

Mennyivel érzed szabadabbnak magad most, hogy végeztél?

Sokkal! Két évadot töltöttem a Móricz Zsigmond Színházban, és azalatt ingáztam Budapest és Nyíregyháza között, de az idei évadban sajnos az egyeztetési nehézségek miatt már nem tudok lent is játszani. Nagyon szerettem az ottani munkáimat is. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehetőségeim lesznek még, nyitott vagyok mindenre!


TÁMOGATÁS, SZOLIDARITÁS

Köszönjük, ha a karantén-időkben megcsappant színházasdinkat akár csak havi jelképes, 1-2 eurós felajánlással támogatod. A befolyt összegekből finanszírozzuk következő projektjeink előkészületeit. A támogatói feliratkozáshoz kattints ide!


TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due dunapart dunaújváros e-színház egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gödöllő grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi k2 színház kalandra fül fesztivál kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál motto mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália patreon pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum pim dia hangoskönyvek placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik rádió rádiójátékosok radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sakknovella shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színház tv színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vaskakas vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed