Írásbeli kiegészítések a Színikritikusok Díjához
A Színikritikusok Díja 2007/2008
Bóta Gábor, Gabnai Katalin, Koltai Tamás, Nánay István, Stuber Andrea, Szűcs Katalin és Urbán Balázs írása
A LEGJOBB ÚJ MAGYAR DRÁMA: Térey János: Asztalizene – Koncz Zsuzsa felvétele
Csalóka volt az elmúlt szezon. Ennyi érdektelenül rutinos, fáradtan unalmas, akár a dilettantizmusba hajló produkciót ugyanis még nem láttam. Időnként a gutaütés kerülgetett, máskor meg el-elbóbiskoltam, és amikor újra kinyílt a szemem, konstatáltam, hogy valószínűleg nem maradtam le semmiről. A szavazólap kitöltésekor azonban észre kellett vennem, hogy bizonyos rubrikákba még szívesen betuszkolnék egy-két elő-adást vagy éppen művészt. Igen jónak gondolom például a Komáromi Jókai Színház A bor című produkcióját, meglepően egységesen, összeszokottan játszik a társulat, Bezerédi Zoltán rendező pedig Gárdonyi Géza népszínművében észrevette az abszurd momentumokat, és nagy élvezettel bontotta ki őket. Kedvelem az Örkény Színházban, A műselyemlányban Hámori Gabriellát, anélkül köti le egyedül a figyelmet, hogy virtuózan akarná mutogatni a sokszínűségét. A Magyar Színházban, a Hullámtörésben Soltész Bözse végletekig kiszolgáltatott és őszinte. Meglehetősen jól szórakoztam a Magyar a Holdon előadásán, a repertoárról levehetetlen Nézőművészeti főiskola alkotógárdája, Katona László, Mucsi Zoltán, Scherer Péter és a rendező, Árkosi Árpád most játékostársul vette maga mellé Csákányi Esztert is, és együtt bemutattak egy se füle, se farka kedves marhaságot, ami tele van ötlettel, virgoncsággal, színészi jó kedéllyel. Én bizony ezért is hálás voltam a temérdek bágyasztó este után.
De szerencsére volt kiugró teljesítmény az évadban, ez kétségtelenül a Kolozsvári Állami Magyar Színház Ványa bácsi-előadása. Nagy formátumú rendezői koncepció találkozik benne mívesen kidolgozott, talentumos színészi remeklésekkel. Miközben a produkció briliáns fantáziával kezeli a színházi teret, önfeltárulkozásra is készteti a művészeket, fájdalmas, szép, ugyanakkor elementárisan mulatságos. A kolozsvári teátrum amúgy is jó formáját futja, a Gianni Schicchiben vagy negyvenen vannak a színen, mindenki igazi karakter, miközben lenyűgözőek a tömegjelenetek, és gunyorosan pengeéles humorú Silviu Purca˘rete rendezése. A sepsiszentgyörgyi teátrumnak is igen erős a társulata, minden évadban bemutatnak legalább egy meglehetősen figyelemre méltó produkciót, mint idén az Yvonne, burgundi hercegnőt. Úgy nézett ki, hogy a beregszásziak végzetesen meggyengültek attól, hogy több vezető színészük Debrecenbe szerződött, ezért nagy öröm, hogy a Liliomfi bebizonyította, újra ütőképes az együttes. Az pedig, hogy a József Attila Színházban, Zsótér Sándor rendhagyó rendezésében nem bukott meg Az öreg hölgy látogatása, bizonyítja, hogy máskor is érdemes kockáztatni, el-eltérni a könnyedén szórakoztató profiltól a nagyszínpadon is.
A LEGJOBB ELŐADÁS (megosztva): A képzelt beteg Mohácsi János rendezésében (Pécsi Nemzeti Színház) – Tóth László felvétele
A LEGJOBB ELŐADÁS (megosztva): A Ványa bácsi Andrei S,erban rendezésében (Kolozsvári Állami Magyar Színház) – Biró István felvétele
GABNAI KATALIN
Színház- és Filmművészeti Egyetem
Ebben az évben többször előfordult, hogy a nézőt nem az elkészült műre csalogatták az alkotók, tehát nem azt mondták, gyere és nézd, mit hoztam létre, hanem így szóltak: „Nézd, mily elragadóan dolgozom éppen!" Mintha valami fölös meghatottság engedélyezné ezeket az egyre szaporodó werk-színházi eseményeket. A szakma űzésének gyakorlati gyönyörűsége persze fontos. De a valamit készre kivitelezés képességének jelentősége mintha felejtődne, iskolai feladatnak tűnne. 2008 nyarán még mindig ott tartunk, hogy a színházi terület az egyedüli Magyarországon, ahol nincs tanárképzés. A „történelmileg kialakult" helyzetért évekre visszamenően is megjelölhetőek a felelősök. Egyrészt az elitképzés rangját féltő, rosszul értelmezett szakmai arisztokratizmus az oka, másrészt - ahogy azt mi is inkább csak a sajtóból sejthetjük - a számítgató és minden gyakorlattól rettegő tanárképzési lobbi. Márpedig itt gyakorlati képzésről lenne szó. A tantervek több változatban elkészültek, mi több, kinevelődött egy nagyszerű, fiatal tanári csapat is a napi munkában és a továbbképzések segítségével. Másban tudósok és szereptévesztéses hivatalnokok tartják fogságban az ügyet hosszú ideje, pedig az utóbbi években még a szakegyetem is mindent megtett azért, hogy ez a szégyenteljes helyzet jobbra forduljon. Valakik által átkeresztelt és megcsonkított szakanyagok keringenek valahol a semmiben, miközben igen vegyes szinten működnek az egyre szaporodó művészeti iskolák. Nem lehet pedagógusi tapasztalattal és a szükséges papírokkal ellátni a nevelőképességű színészeink legjavát sem, s nem kaphatnak kellően magas szintű gyakorlati képzést a tanár végzettségű vezetők sem. A minisztérium a MAB csapataira mutat. Ők pedig elérhetetlenek.
A LEGJOBB RENDEZÉS: Az öreg hölgy látogatása (József Attila Színház). A rendező: Zsótér Sándor – Koncz Zsuzsa felvétele
A szavazás komolyan vett játék, de felelősség is. Olyan színházi működést feltételez, amelynek rendszere konzekvens, átlátható, értékcentrikus, és mind a szakma, mind a fenntartók részéről a minőség optimalizálására irányul. Jelenleg a magyar színházi közszereplők egyetlen területen sem tudják megteremteni egy ilyen működés alapvető feltételeit. Ilyen körülmények között a magam részéről nem tudom és nem kívánom vállalni a szavazás - a komolyan vett játék - felelősségét.
NÁNAY ISTVÁN
Szavazataim a százkilencvenkét látott produkcióból (30 százalék pesti, 23 százalék határon túli, 16 százalék független, 13 százalék vidéki, a maradék: kü
A LEGJOBB ZENÉS/SZÓRAKOZTATÓ ELŐADÁS: a Kovács Frigyes rendezte Szomorú vasárnap a Szabadkai Népszínházban – Molnár Edvárd felvétele
STUBER ANDREA
A LEGJOBB FÜGGETLEN SZÍNHÁZI ELŐADÁS: a Plazma (KoMa társulat) – Koncz Zsuzsa felvétele
Százhetvenhárom előadásból válogattam, és a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában szemérmetlenül csaltam. Egyszerűen a duplájára bővítettem vele a legjobb férfialakítások dobogóját, de még így is többen lemaradtak, akiknek pedig ott lenne a helyük: Hatházi András, Bogdán Zsolt és Bíró József a kolozsvári Ványa bácsiból, Fekete Ernő A néger és a kutyák harcából, Kovács Krisztián a Van Gogh szerelméből. És én szerettem a Sáskákat is.
SZŰCS KATALIN
Criticai Lapok
A kolozsvári Ványa bácsi elementáris élmény volt számomra a maga monumentális térkezelésével, remek színészeivel, akiknek Bogdán Zsolt mellett mind ott volna a helyük a listámon, A képzelt beteg Mohácsi János rendezte pécsi előadása azonban megint olyasmit művelt velem, amit ritkán érzek színházban: a sok nevetés, nyelvi sziporkák élvezése közepette megérintett valami egyetemes, végső, hátborzongató - a halállal való szembesülés élménye. Ebből az előadásból is csak egy játszót, Herczeg Adriennt emeltem ki, holott Zayzon Zsolt és Lipics Zsolt is megérdemelné. S az előadások között játékossága, minuciózus kidolgozottsága, a remek színészi együttműködés okán feltétlenül helye volna a kolozsvári, Silviu Purca˘rete rendezte Gianni Schicchinek - a zenés/szórakoztató kategóriában azért nem jelöltem, mert ez kifejezetten az úgynevezett könnyű műfajban született igazi minőség elismerésére találtatott ki, márpedig a Gianni Schicchi, bár zenés mű, és kétségtelenül rendkívül szellemes és szórakoztató, de nem ez a műfaj.
A LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ: Ladányi Andrea Az öreg hölgy látogatásában (a képen Sztarenki Pállal) – Koncz Zsuzsa felvétele
A LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ: Herczeg Adrienn A képzelt betegben (a képen: Károly Zoltánnal, Kovács Mártonnal és Rozs Tamással) – Tóth László felvétele
A szabadkai Szomorú vasárnapra mint zenés elő-adásra szavaztam, mert Pálfi Ervin, G. Erdélyi Hermina és Szőke Attila kitűnő színészi munkája (no meg persze a rendezőé) következtében rendkívül könnyed és játékos ugyan a produkció, de szórakoztatónak a mégoly minőségi kommersz értelmében sem nevezném, holott a drámai alapanyag erre is lehetőséget kínál. A szabadkai előadás lenyűgöző, szívfájdító élmény, iskolapéldája annak, hogyan lehet az önmagukban is szinte biztos sikert ígérő kacagtató és könnyfakasztó mozzanatokból súlyos, mély emberi drámát megszólaltatni, bravúrosan mozgósítva minden színészi készséget és talentumot. Színészi készségeknek és talentumnak az újvidékiek Rocky Horror Show-ja sincs híján, az előadás szellemessége, lendülete mögül ez a fajta többlet hiányzott csupán.
A remek pályakezdők sokasága nagy ígéret, Kovács Lehelt már szégyellem ebbe a kategóriába írni, a pályán eltöltött néhány év alatt oly sok kitűnő dolgot láttam tőle. Hasonlóképp Szemenyei Jánostól, Pál Andrástól, és hát jönnek a frissen végzettek, a Zsámbéki-Zsótér-osztály...
A LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ: Pálffy Tibor az Yvonne, burgundi hercegnőben (a képen: Nemes Leventével) – Barabás Zsolt felvétele
URBÁN BALÁZS
Átlagszínvonalát tekintve a jobbak közé tartozott ez az évad, ám valóban kiemelkedő előadást alig-alig láttam. Így adódhat, hogy miközben a listámon még a legjobb előadáshoz és rendezéshez beírtak közül is csak A képzelt beteget és a
A LEGJOBB DÍSZLET: Asztalizene (Radnóti Színház). A tervező: Bagossy Levente – Koncz Zsuzsa felvétele
A LEGJOBB JELMEZ: A nagyratörő (egri Gárdonyi Géza Színház). A tervező: Nagy Fruzsina – Gál Gábor felvétele
A LEGÍGÉRETESEBB PÁLYAKEZDŐ: Krisztik Csaba A sasfiókban (debreceni Csokonai Színház) – Máthé András felvétele
KÜLÖNDÍJ: a Notóriusok című sorozat a Katona József Színházban – Lehotka Judit Zolka felvétele
forrás: szinhaz.net